Teremtett világ és emberi méltóság

Június 5-e a környezetvédelmi világnap. Fabiny Tamás evangélikus püspököt kérdezte az evangelikus.hu a teremtett világért való felelős gondolkodásról, az egyház teremtésvédelmi megközelítéséről.
Magyarországon a teológiai gondolkodásban bár jelen van, de nem túl erőteljesen érvényesül a teremtett világról szóló gondolkodás. Ennek történelmi háttere van, hiszen az elmúlt rendszerben a környezetvédelem nem, vagy csak nagyon kevés figyelmet kaphatott. Ön hogyan ismerkedett meg az ökoteológia gondolatával?

Valóban, teológushallgató koromban Magyarországon szinte még ismeretlen volt az ökológiáról való gondolkodás. Jürgen Moltmann reménységteológiájáról írtam szakdolgozatomat, mely bár érintőlegesen, de foglalkozik a környezetvédelemmel. Az ő teológiai rendszere alapján találkoztam azzal, hogy erre a kérdésre igenis lehet teológiailag reflektálni. Másik élményem id. Harmati Bélához kötődik. A teológusképzésen belül számos teológiai irányzattal ismertetett meg minket, így a felszabadítás teológián át a szenvedésteológia és az ökoteológia is előkerült. Később, amikor a Lutheránus Világszövetséggel kerültem kapcsolatba láttam meg, hogy ott mennyire jelen van a környezetért, a teremtett világért való felszólalás és az arról való gondolkodás. 2003-ban a kanadai Winnipegben megrendezett nagygyűlés A világ gyógyulása címmel került megrendezésre. Akkor már az ökológia markánsan, fő témának számított. A gyűlésen magam is jelen voltam, a Duna Tv-vel több filmet is készítettünk. Ott sorra foglalkoztunk a klímaváltozással, a zöld egyház gondolatával, a teremtésvédelemmel...

kép

A keresztény ellenkultúra képe fogalmazódott meg 2013-ban az Egyházak Világtanácsa által kiadott nyilatkozatban. Ez alapvetően a szegények- és a természet mellett való kiállásra, az elnyomottakért és a környezeti értékekért való felszólalási kötelezettségre hívja a tagegyházakat. Tudjuk, hogy a nyilatkozatok fontosak, azt is, hogy idő kell ahhoz, hogy a dokumentumban leírtak a gyakorlatban is érezhetőek legyenek. Mennyi időre és mire van szükség ahhoz, hogy ezek valóban érezhetőek legyenek?

Sokat segíthet Erich Fromm Birtokolni vagy létezni? című kötetében meghatározott rendszerének gyakorlati alkalmazása. Ennek az a kérdése, hogy a fogyasztás kultúráját kívánjuk előtérbe helyezni és a birtoklás vágyának engedünk-e, vagy a létnek adjuk vissza eredeti jelentését? Fromm meghatározza, hogy a bekebelezés mennyi veszéllyel jár. Amit az ember megeszik, az átjárja a testét, ha ideológiákkal etetnek meg, az meghatároz bennünket, esetenként megfekszi a gyomrunkat... Az a fajta kultúra vagy kulturálatlanság ami a kizsákmányolásra, a másik figyelmen kívül hagyására épül, az valóban a romlás és a pusztulás felé visz. Az az ellenkultúra, amit az Egyházak Világtanácsa is megfogalmaz az ezzel való szembefordulást jelenti, és nemcsak mondja ezt, hanem mutat is valami mást! Ezért is érzem fontosnak Fromm rendszerét. Ő sem azt írja, hogy valami radikálisan újra van szükség, hanem azt hangsúlyozza, hogy térjünk vissza a léthez, ami a Bibliának is alapvető gondolkodása. Az Isten neve is a létezés, „vagyok, aki vagyok." Jézus is int minket amikor így fogalmaz: „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8, 36) Ez is látványosan a fogyasztás, a bekebelezés kultúrájával megy szembe és azt mondja, hogy a létezést kell visszanyerni. A létnek az a derűje, hogy az Isten gondoskodik rólunk és nem nekünk kell megszereznünk a létezésünket a birtoklási vágyunkkal.

Az interjú a Magyarországi Evangélikus Egyház honlapján folytatódik.

Galambos Ádám

Forrás: evangelikus.hu