Ez évben is megrendezték az Önkéntes Beteglátogatók Országos Találkozóját Kecskeméten. Évek óta a helyi patinás református gimnázium ad otthont a hazai gyógyító intézményekben szolgáló kórházlelkészek, önkéntes beteglátogatók és imaköri tagok programjának. Gál Judit, az Országos Kórházlelkészi Szolgálat vezetője elmondta: a koronavírus-járvány idején kitiltották a beteglátogatókat az osztályokról, ezért sok helyen újra kellett szervezni ezt a nem könnyű szolgálatot. Hazánkban negyvenhat kórházlelkész és legtöbbjük mellett négy-öt, helyenként tíz-tizenöt beteglátogató nyújt támaszt a kiszolgáltatottságtól, a betegségtől, időnként még az elhagyatottságtól is szenvedő pácienseknek.
Gál Judit, az Országos Kórházlelkészi Szolgálat vezetője
Kötődések – ezt a címet adták az idei összejövetelnek. A beteg kötődik az orvoshoz, az ápolóhoz, a kórházlelkészhez, a beteglátogatóhoz, de azt kell megmutatnunk – emelte ki Mikesi Károly nyugalmazott kórházlelkész –, miként kötődjenek Jézushoz. A harmincnyolc éve béna történetét idézte János evangéliumából: mint mondta, nem volt embere, hogy beemelje őt a gyógyító vízbe. Ha azonban Jézusé az első és az utolsó szó az életünkben, akkor hozzá fordulhatunk bármikor. Nekünk az a küldetésünk – folytatta –, hogy embere legyünk annak, akinek nincs, tudjunk és tanuljunk a betegágy mellett hallgatni, mert a hallgatás művészet. Azt vigyük közel a szenvedőhöz, ahogyan Isten szeret bennünket!
Megerősíteni a beteg istenkapcsolatát – amint többen is hangsúlyozták megnyilatkozásaikban –, ez a legszentebb célja ennek a missziónak. A legnagyobb szenvedések mutatják meg az erejüket, és a legnagyobb mélységekben tárul fel, kik vagyunk mi, mindnyájan valójában. Nagy Bercel, a Magyar Református Szeretetszolgálat mentálhigiénés szakembere interaktív előadásban mutatta be a kötődések formáit. Ezek lehetnek biztonságosak, szorongók, bizonytalanok, elhanyagolók, bántalmazók. A csoda mindig a találkozásokban történik meg, éppen ezért lelki és teológiai értelemben is kiemelkedő jelentőséggel bír akár a rendszeres, akár az egyszeri odafordulás a szenvedő társainkhoz. Bizonyságtételeikben a résztvevők számos példával támasztották alá az elméleti összegzést.
Úrvacsorát vitt valakinek Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezetője. Az idős asszony tisztátalan állapotában méltatlannak érezte magát a sákramentumhoz. A lelkész levette a palástot, megfürdette a beteget, majd ismét magára öltötte a szolgálat szimbólumát, és kiszolgáltatta az úrvacsorát. Mindenki megkapta a maga lángnyelvét pünkösdkor, ezt tartsuk emlékezetünkben – hangsúlyozta a felszólaló.
Csuka Tamás dandártábornok, nyugalmazott tábori püspök 1998–2004 között szolgált a gondjaira bízott katonák között, és ez megerősítette ennek a speciális feladatkörnek az életre szóló kihatását. Farkas Edina kórházlelkész, a Miskolci Gyermekkórház orvosa hosszabb ideig önkénteskedett Nigériában. Ahol nincs társadalombiztosítás, a betegnek kell megvennie az injekciót, a gyógyszert, biztosítania az ágyat... Egyetlen spatulát használtak, azt fertőtlenítették folyamatosan. A csatlakozó nővérekkel együtt gyűjtött adományokból felére csökkenthették a térítési díját ötszáztizenhárom embernek! Istenhez fohászkodtak pirkadat idején és napnyugtakor. Összesítették tapasztalataikat: az önkéntes munka azért lesz misszió, mert Krisztusért végezzük. Már tervezi a következő nigériai szolgálatát. – Az imádság elváltoztatja a fohászkodót, mint ahogy Jézus arca is elváltozott az imádkozáskor – emelte ki Gál Judit, hozzátéve, hogy az otthoni és a kórházi beteglátogatók nem egyszerűen felkeresik a pácienseket, hanem Isten kegyelmét közvetítik: ez a világot átható legnagyobb erő.
LÉLEKFELTÖLTŐDÉS. Amiben minden önkéntes egyetértett: időnként annyira megterhelt a lelkük, hogy a kiborulás szélére jutnak. Nem akármilyen szolgálat ez! Aki átadja magából Isten erejét, nem egyszer, hanem sokszor, annak fel kell töltenie az akkumulátorokat. Ha valakinek, akkor leginkább éppen a mentális segítőnek van szüksége a lelke gondozására. Mikesi Károly nyugalmazott lelkész Gyökössy Endrét idézte: „Ha nem akarsz kiborulni, borulj le!”
Cikkünket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!