Theologiai Szemle – a közös forrás

Jövőre lesz százéves a Theologiai Szemle folyóirat, amely a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) szerkesztésében jelenik meg. Az említett szervezetet 1943-ban hozták létre; előtte kik jelentették meg a Theologiai Szemlét?

A folyóirat református alapítású, az indulás Csikesz Sándor lelkipásztor, egyetemi tanár nevéhez és a debreceni Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karához fűződik, és az Országos Református Lelkészegyesület kiadásában jelent meg. Az alapításban közrejátszott a trianoni tragédia is, ugyanis a folyóiratot a teológiai tudományosság egyik hídverő eszközének is szánták, főként Kolozsvár, de természetesen a többi egyházkerület, valamint az egyéb elszakított részek irányába.

Az alapítás már ökumenikus szellemben történt, vagy ez a jelleg később alakult ki?

Azt nem tudom, hogy a református alapítók szeme előtt távlatosan mi lebegett, de azt igen, hogy már a második évfolyam első számának címlapján főmunkatársként megjelenik Deák János, a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Soproni Evangélikus Hittudományi Karának professzora. Így lett a Theologiai Szemle gyakorlatilag egy protestáns ökumenikus folyóirat az 1920-as évek végétől az 1948-as betiltásáig.

A lapot 1948-ban szüntette meg a kommunista államhatalom. Hogyan indulhatott mégis újra 1958-ban a kiadvány?

1957-ben egy állami delegáció tett látogatást a Debreceni Református Teológiai Akadémián, ahol a professzoroknak egyebek mellett az volt a kérése, hogy a Theologiai Szemle újraindulhasson. Ez egy nagyon szép példa, hiszen a kérésből is látszik, hogy 1957-ben a debreceni teológia professzori kara számára – akik bizonyára ezer más vágyukkal is előállhattak volna – a legfontosabb kérés az volt, hogy a teológiai diszkurzusnak ez a fóruma induljon újra. Ezzel ismét egy református indíttatású, „visszaharcolt” folyóirat lett a Theologiai Szemle, ami aztán hamarosan a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsához került. Az új kezdés gyakorlatilag visszatért az eredetihez, azzal a különbséggel, hogy a XVI. századi protestáns jelleg kiegészült az úgynevezett neoprotestáns – Magyarországon kisebb – felekezetek közreműködésével. Az ortodox egyházak a 60-as évek elején csatlakoztak globálisan az ökumenikus mozgalomhoz, így Magyarországon a MEÖT-höz.

A szocializmus éveiben mekkora mozgástere volt a Theologiai Szemlének?

Akkora, amekkora magának az egyháznak, nyilván ezt a tartalom is – hol jobban, hol kevésbé – tükrözte. Az egyházon belül egy kicsit reflektorfénybe is került a folyóirat, mert könnyebb volt ellenőrizni, mint a felekezetek lapjait. Nem beszélve arról, hogy a nemzetközi teológiai irányzatok fordításokban itt jelentek meg, a magyar protestantizmus teológiai meglátásainak pedig ez lett a közös forrása. Az „ideológiai garanciát” maga a MEÖT jelentette, hiszen főként annak bizottsági tagjai voltak a szerzők, a szervezet mindenkori főtitkára pedig főszerkesztőként vett részt a munkában. Magam is főtitkárként kezdtem a Theologiai Szemle szerkesztését 1992-ben, amikor pedig rotáció okán átadtam a tisztséget, akkor egyéni megegyezés szerint maradtam főszerkesztő. Ez azért is lehetett, mert korunk messze meghaladta a főtitkár és főszerkesztő személyének szükségszerű egybeesését.

Hogyan szélesedett ki a folyóirat ökumenikus háttere?

Sokáig az említett keretek éltek. A ’90-es évek elején csatlakoztak az ökumenikus tanácshoz a magyarországi római katolikusok, megfigyelő státuszban, azonban egyre intenzívebben vesznek részt a munkában. Ezt követően egyházi kötődésű civil szervezetek is bekapcsolódtak a MEÖT munkájába, például a Keresztyén Orvosok Magyarországi Társasága, hogy egyet említsek. Összességében a főbb keresztyén felekezetek, irányzatok képviseltetik magukat, és így olykor megjelennek a Theologiai Szemle szerzői között is.

Csak teológiai témájú írások jelennek meg a folyóiratban?

Igyekszünk hangsúlyt fektetni a több tudományágat vagy szakterületet átfogó munkára. A teológia szempontjából segédtudományok, a jog, a filozófia, nyelvészet etc. is képviselteti magát a folyóirat lapjain. Fontos, hogy a szó szoros értelmében szemléről beszélünk, tehát igyekszünk szemlézni, reagálni az aktuális jelenségekre. Ilyen például a mesterséges intelligencia megjelenése, szociáletikai kérdések, az iszlám térnyerése, tehát reflektálunk korunk kihívásaira. Persze ez egy negyedéves lap, limitált példányszámban, tehát ebben soha nem leszünk az élboly része, de a magunk módján, emészthető módon, ám teológiai mélységben foglalkozunk ezekkel.

Milyen arányban foglalkozik a folyóirat aktualitásokkal, társadalmi kérdésekkel, valamint teológiával?

Bizonyos szinten próbálunk lépést tartani a társadalommal és olyan kérdéseket boncolgatni, amelyek nagyobb érdeklődésre tartanak számot, de továbbra sem ez a fő fókusz. Az első rovat, ami a lapnak általában legalább a felét teszi ki, összességében tömény teológia, így erősen biblikus témákkal foglalkozik. Fontos kiemelni, hogy ebben lektorált írásokat közlünk, ami azt jelenti, hogy a Tudományos Akadémia tárában is regisztrálva vagyunk, így kreditpontokat érnek a publikációk. A Kitekintés rovatunk foglalkozik világi kérdésekkel, például Päivi Räsänen finn képviselő ügyéből kiindulva a szólásszabadsággal vagy pár éve a koronavírus-járvány igehirdetésekben való megjelenésével. Az Ökumenikus szemle rovatunkban próbáljuk megjeleníteni az ökumenikus eseményeket, hazaiakat és nemzetközieket egyaránt. A Könyvszemle is egy rendkívül fontos rovat, a kommunizmus idején ennek a szerepe hatványozottan jelentős volt, mert szinte elérhetetlennek számítottak a nyugati teológiai művek, már csak a nyelvtudás hiánya miatt is. Manapság persze óriási lehetőségeink vannak, egy gombnyomásra elérhető minden, de figyelemfelhívás szintjén azért a könyvszemlénk továbbra is kiemelt fontosságú.

Teológiai téren mennyire feszegetnek aktuális, adott esetben kényes kérdéseket?

Közöltünk már előadást Tóbiás könyvéről, amire protestáns szemmel mondhatja valaki, hogy „ilyen könyv nincs is a Bibliában”. A teológiai szekcióba is szeretünk becsempészni egy-egy érdekességet. Bemutatunk új összefüggéseket, felfedezéseket, apokrif iratokról is esett már szó, de azt hiszem, hogy a XXI. század bibliai tudományosságában ezek már nem olyan tabutémák, mint mondjuk száz évvel ezelőtt, amikor azt mondtuk, hogy a Biblia csak Károli Gáspár fordításában létezik, és innentől idáig tart.

Említette, hogy a trianoni döntés is közrejátszott a Theologiai Szemle létrehozásában. Mennyiben valósul meg manapság a „teológiai hídverés” az elszakított részek felé?

Többek között az volt az alapítók célja, hogy határokon átívelő tudományos fórumot hozzanak létre. A Felvidéken bezárták a losonci teológiát, Kárpátalján sosem rendelkezett ilyen intézménnyel az egyház, Kolozsvárott pedig erősen korlátozták a teológia tevékenységét. Ami a jelen helyzetet illeti, kolozsvári szerzők írásai a mai napig rendszeresen megjelennek a folyóiratban, Komáromban pedig a teológia újjáalakulásakor egyértelműen jelezték, hogy fontos számukra a Theologiai Szemlével való együttműködés.

Kik a folyóirat célközönsége?

Továbbra is egy tudományos fórum megteremtése a célunk. Minden konferencián természetesen nem tudunk részt venni, de igyekszünk minél több helyről anyagot kérni. Emellett a doktori iskolákkal való kapcsolattartást is fontosnak tartjuk, tehát a tudományos közeg az egyik célcsoport. Szeretnénk azonban teret adni olyan szerzőknek is, akik oktatási, szociális intézményeket vezetnek, mert gyakorlatiasabb nézőpontból közelítenek a teológiához, nem pedig „szent érthetetlenséggel”. Emellett arra törekszünk, hogy tovább tágítsuk ezt a tudományos teret, így szívesen látjuk, ha más területekről – irodalom, történelem, jog, pszichológia – is írnak nekünk. Reméljük, hogy ezáltal az olvasókörünk is bővül. E mögött a megfontolás egész egyszerűen az, hogy egyrészt „mindennek van/lehet teológiai aspektusa”, másrészt a teológia nem a légüres térben való eszmélődés, hanem egy olyan tudomány, amely – bár nem egzakt módon – érteni kívánja a Teremtő kijelentését, ugyanakkor azonban nagyon sokszor a tudományos módszereket is segítségül hívja a teremtett világ megértésére.

Milyen visszajelzések érkeznek a munkájukra?

Mindig felkapom a fejemet, amikor olvasok, és a felhasznált irodalomban felfedezem a Theologiai Szemlét, és könnybe lábad a szemem, hogy nem hiába csináljuk mindezt. Az összes valamirevaló könyvtárban – világi könyvtárakban is – beszerzik a folyóiratot. Az alapvetően protestáns karakter ellenére katolikus körökben is nagy tekintélynek örvend a kiadvány. Amikor egyszer meglátogattuk a korábbi veszprémi püspököt, hogy bemutassuk neki a Theologiai Szemlét, akkor hamar kiderült, hogy már 1958 óta előfizető. Egy korábbi évfordulón pedig egy katolikus teológus szájából hangzott el, hogy „a Theologiai Szemle a magyarországi ökumenikus dialógus zászlóshajója”. Szokták mondani, hogy a dicsekvés olyan fontos, hogy nem lehet másra bízni, így ezt kénytelen voltam elmondani.

Hogyan tervezik megünnepelni a százéves évfordulót?

Eldöntöttük, hogy két ünnepséget rendezünk: az elsőt feltétlenül Debrecenben, a másodikat pedig Sopronban kellene, de ott már nem létezik evangélikus teológia, a jogutód pedig Budapesten van, így ezt az evangélikusok fogják eldönteni. Az időpont is kezd kikristályosodni. A debreceni székhelyű, ökumenikus szellemben működő Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány által megrendezett Both Antal Teológiai Napok keretén belül szeretnénk megünnepelni az évfordulót 2025 novemberében. Nem sokkal ezután, advent elején kerülne sor az evangélikus eseményre, valószínűleg Budapesten.

Miként képzeli el a Theologiai Szemle jövőjét, milyen irányokat szeretne erősíteni?

Szeretnék nyitni az aktuális kérdések felé. Izgalmas kérdés, hogy a Tóbiás könyvében mit jelent a halál, de az olvasókat lehet, hogy jobban érdekli a saját haláluk. Még a legteologikusabb, legtranszcendentálisabb kérdéseknek is az itt és most vetületét szeretném hangsúlyozni, és fordítva is, az itt és most jelenségeknek a teológiai vetületét.