Tiszta lap

Mozgalmas évet tudhat maga mögött az Budapest-Északi Református Egyházmegye legfiatalabb, sorban a harmincharmadik gyülekezete. A Budapest-Rákoskerti Református Missziói Egyházközségben tavaly novemberben volt az első templomi istentisztelet, 2024. január elseje óta pedig hivatalosan is önállóak. Az eltelt esztendő alatt sikerült belakniuk új hajlékukat.

Sokáig csak nézem az épületet, amely Budapest szélén, Rákoskerten, egy domb tetején áll, Makovecz Imre Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész utolsó templomterve alapján készült. A Mennybemenetel temploma egyszerre vonzza a tekintetet és késztet megállásra, tiszteletre.

Alapos szemlélődés és álmélkodás után lépek be a hatalmas faajtón, áldás-békességgel és kézfogással köszönt a gyülekezet presbitere, Kender László. Az előtérben adományasztal, rajta mindenféle apróság, igés lapok, házi áldások, iratmisszió – sokan megállnak itt. Fekésházy Márta és Simon Kata presbiterek fogadják örömmel az érkezőket.

Az istentisztelet liturgiája nem teljesen követi a tradicionális rendet, Antal Mariann lelkipásztor közvetlensége és a Százszorszép óvoda hittanosainak műsora családiassá teszi az alkalmat. A lelkésszel közösen lobbantja lángra az adventi koszorú második gyertyáját az óvodavezető és a kicsiket felkészítő pedagógus, Tóth Boglárka pedig mesét olvas fel, ő a gyülekezeti gyermekmunka egyik motorja.

Antal Mariann rövid prédikációjának alapjául Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből választ igeszakaszt: „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek, a ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!”

A lelkipásztor emlékeztet az igehirdetésben, mire várunk az adventi időszakban: „Az Úr közel!” Ez az öröm és reménység ideje, amikor türelemmel készítjük a szívünket, és amely alkalmat nyújt Isten szeretetének és jelenlétének felismerésére az életünkben. A várakozás ugyanis formálja a lelkünket, türelemre és bűnbánatra tanít. Antal Mariann a gyülekezet elé hozza az evangélium lényegét: Isten kegyelméből bűneinkre megbocsátást nyertünk, így élhetünk szabad keresztyén életet. Azt tanácsolja, hogy Jézus születésére készülve törekedjünk szelíd szívvel élni, adjunk és fogadjunk szeretetet, hiszen az Úr közelsége könnyít a mindennapok nehézségein, segíti a gyermekeink nevelését, az örömteli ünneplést. Legyen ez az advent az összetartozás és a hit időszaka minden családban!

Az istentisztelet után a gyülekezeti teremben ülünk le beszélgetni a lelkipásztorral, Demeter Gitta főgondokkal és Szabó Róbert kántorral.

Beszélgetésünket a gyülekezet történetének megismerésével kezdjük, amely szorosan hozzátartozik a templomépítéshez. Antal Mariann elmondásából kiderül, hogy hamarabb épült fel a templom, mint hogy megalakult volna a gyülekezet.

A lelkész messziről indít: a XIX. században a tulajdonos, Schell Gyuláné bárónő már akkor templomépítésre ajánlotta fel ezt a telket, de a világháború és az utána beálló politikai viszonyok ezt nem tették lehetővé. – Majd a kétezres évek elején Janikné Megyery Rita – akit Rákoskert nagyasszonyának ismertek – létrehozta a Rákoskerti Templom Alapítványt, amely ökumenikus templom építését tűzte ki célul – magyarázza Antal Mariann. – Rita asszony szívügyének tekintette a rákoskertiek álmát. Két fia közül az egyik megbetegedett, kómába került, az édesanya pedig megfogadta Istennek, hogy ha a gyermeke felépül, ő mindent megtesz a rákoskerti templom felépüléséért. A fia meggyógyult, Rita asszony pedig beváltotta az ígéretét, pénz, időt, energiát nem kímélve – fűzi tovább a történetet a lelkipásztor.

A rákoscsabai református lelkipásztor, Füzesi Zoltán személyében partnerre lelt az alapítvány a templomépítés ügyében, együtt vágtak bele az építkezésbe. Antal Mariann felidézi, hogy a rákoscsabai gyülekezetből egy kis mag rendszeresen járt fel az üres telekre imádkozni, havonta pedig istentiszteletet is tartottak a helyi művelődési házban Bába Károly diakónus vezetésével.

– Rita asszony jelleméből adódott, hogy nem elégedett meg a kevéssel: sokan győzködték, elég, ha csak egy kis kápolna épül. Ő kategorikusan ragaszkodott Makovecz Imre felkéréséhez. Elég egy harmónium, tanácsolták. Nem, felelte Rita asszony, nekünk huszonhárom regiszteres, kétmanuálos, csodálatos orgona kell. Ez a fent és lent váltakozott az elmúlt húsz évben – összegez a lelkész.

A templom építése végül a tervező halála után kapott lendületet. – Makovecz Imre elhunyta után született meg az a kormányrendelet, amely elrendelte, hogy be kell fejezni minden, a híres építész által tervezett és már építés alatt álló épületet, és ehhez anyagi támogatást is nyújtott az állam. Ezt a segítséget küldte húsz év után az Úristen Rita asszonynak és Füzesi Zoltán lelkipásztornak – tudjuk meg házigazdánktól.

A templom ezután kezdett valósággá válni. Bár már 2009-ben letették az alapkövét, a valódi építkezés csak 2019-ben kezdődött el, majd 2022-re nemcsak az épület, hanem annak orgonája is elkészült. A lelki hajléknak azonban nem volt gyülekezete – a Rákoscsabai Református Egyházközség 2023-ban döntött úgy, hogy legyen önálló lelkésze Rákoskertnek. Az egyház vezetősége támogatta az elképzelést, így alakult meg 2024. január elsején a Budapest-Rákoskerti Református Missziói Egyházközség. Antal Mariannt 2023 szeptemberétől rendelte ki a dunamelléki püspök a missziói egyházközség vezetésére, az első istentiszteletet tavaly november 12-én tartották, a lelkipásztort szinte pontosan egy évvel később, idén novemberben iktatták be hivatalába.

– Januártól a rákoskerti gyülekezet közössége a templom fenntartója – jelenti ki Antal Mariann. Hangsúlyozza, mennyire hálásak a rákoskerti reformátusoknak, amiért húsz éven keresztül állhatatosan imádkoztak ezért az ügyért.

– Templomfalakat kaptunk. Nem voltak klenódiumaink: keresztelőedény, kenyérosztó tálca, úrvacsorai kelyhek, persely, terítők, sőt nem volt szék, asztal, számítógép vagy nyomtató sem. Semmink, csak Rita asszony hite és a remény. Elkezdődtek az istentiszteletek, a sok imádság meghozta gyümölcsét. Rita asszony gyülekezetünk első presbitere lett.

– Úgy kellett ez a templom és ez a közösség Rákoskertre, mint egy falat kenyér – jelenti ki Demeter Gitta, a gyülekezet főgondnoka. – Már a novemberi indulás első heteiben éreztük, mennyire sokan vágynak ide. Vasárnapról vasárnapra egyre többen lettünk, miközben egymást érték az orgonakoncertek és kórusfellépések, ezzel párhuzamosan a gyülekezeti tagok felajánlásaiból, egyházmegyei és kerületi támogatásból, az önkormányzati képviselők gondoskodásából sok mindenre szert tehettünk. Isten segítségével meg tudtuk teremteni a feltételeket a gyülekezeti élet elindulásához. Gyönyörű anyakönyveket készíttettünk, a pecsétünkre még Rákoskert címere is rákerült – emlékszik vissza az indulásra a főgondnok.

– A templom építését az utca végéről figyeltük, reménykedve vártuk, hogy végre megnyíljon az a hatalmas faajtó. Amikor elterjedt a hír, hogy karácsonykor már a saját templomunkban adhatunk hálát Istennek, eltűnt a várakozás minden türelmetlensége… Olyan ez a hely, mint a mágnes, vonzza az embereket. Nekem már többen mondták, hogy azért is szeretnek hozzánk jönni, mert befogadó, összetartó közösség a rákoskerti, és a lelkészünk nyitott és jószívű. Itt szeretetet talál, aki betér, és ezt megérzi mindenki – mondja Demeter Gitta. A főgondnok szerint a kör alakú templomtér egymás felé fordítja az embereket. – Testvéri kapcsolatok szövődtek már e rövid idő alatt is. Igazán az egymással és Istennel való találkozás helyévé vált a Mennybemenetel temploma – véli.

Antal Mariann szerint a rákoskerti gyülekezet első éve megmutatta, mennyire fontos az összefogás a közös célért, amely közelebb hozza egymáshoz az addig egymást nem ismerő egyháztagokat is. – Megindult az emberek szíve, mindenki azt nézi, mivel tud hozzájárulni a gyülekezet életéhez. A polgári kör elnöke kivetítőt ajánlott fel, kántorunk, Szabó Róbert keresztelői ezüstkancsót adományozott az egyházközségnek. Sokan hoznak virágot a templomtér díszítésére. Főgondnokunk férje, aki kiváló zenész, ebbéli szolgálatát ajánlotta fel, így az ő kíséretével zajlanak a zenés áhítatok az óvodában – sorolja a lelkipásztor, és még sokáig tudná folytatni, ki mivel segítette a gyülekezet indulását, mindennapjait.

Szerinte csoda megtapasztalni, hogy Isten nem csak a külső feltételeket rendezte el, gondja van a belső építkezésre is. – Olyanok is csatlakoztak hozzánk ebben az első évben, akik korábban bár nem jártak templomba, a harmadik istentisztelet után megkérdezték, maradhatnak-e nálunk – részletezi Antal Mariann. – Elkezdtek hallani a hatalmas Istenről… Hát ez a cél – fűzi hozzá. A főgondnoktól megtudom, hogy a gyülekezetnek egy év alatt száznegyvennégy választói jogú tagja lett.

– Milyen gyülekezetté szeretne válni a rákoskerti? – kérdezem a lelkipásztortól, ő pedig őszintén feleli: nem tudják. – A hála és az alázat együtt van jelen az újonnan született egyházközség életében. Azt kértem az Istentől, hogy ne legyek gátja a születő közösségnek. Hiába van bárkinek elképzelése arról, hogyan lehet egy gyülekezetet a gyakorlatban elindítani, mégsem mi hajtjuk ezt végre, hanem az Isten tervét valósítjuk meg az ő Szentlelkének erejével. A célunk, hogy Istenhez vezessük az embereket, megmutassuk az Úr féltő szeretetét, hagyjuk az Istent munkálkodni – fogalmaz Antal Mariann, a Budapest-Rákoskerti Református Missziói Egyházközség lelkipásztora.

Lelkesen beszél arról, hogy itt nincsenek kőbe vésett, több százéves tradíciók. Isten folyamatosan megmutatja, kit milyen szolgálatra hív el a gyülekezetben. Hatalmas áldás ezt látni, kiváltság. – És működik! Hétről hétre akad felelőse minden teendőnek. Most alakulnak ki a hagyományaink.

– Mi nem tudunk ötvenéves, de még ötéves konfirmandustalálkozót sem tartani, ezért inkább igyekszünk a „mostban” élni. Azokat törekszünk megszólítani, akiknek a gyermekeit megkereszteltük, vagy akiknek megáldottuk a házasságát, esetleg eltemettük a hozzátartozójukat – mondja Antal Mariann. – Az ifjúságra különös figyelmet fordítunk, ők a jövő egyháza. Belőlük lesznek a gyülekezeti tagjai, presbiterei, hitoktatói, lelkészei. Isten ezt is a kezünkbe adta.

A lelkipásztor az Isten áldását látja abban is, hogy már az első évben sikerült szeretetteljes együttműködést kialakítani a Rákosmenti Százszorszép Óvodával. Az első zenés áhítaton két gyermek vett részt, azóta viszont már egy második csoportot is kellett indítani, olyan népszerű lett.

A Budapest XVII. Kerületi Kossuth Lajos Általános Iskolában minden évfolyamon tart hittanórát Antal Mariann. A gyülekezetben Tóth Boglárka felel a gyermekmunkáért, ő tartja nekik az istentiszteletet is a vasárnapi alkalommal párhuzamosan, a legkisebbek részére pedig a templomtéren belül alakítottak ki játszóhelyet, foglalkoztatót.

Szintén a kicsiket – és szüleiket – célozta a hagyományosnak nem mondható Mikulás napi felvonulás, amelyen húsz kivilágított, feldíszített autó vett részt a kerületi polgárőrség és a rendőrség biztosítása mellett. Tavaly decemberben betlehemezésre hívták Rákoskert közösségét, élettel és lélekkel telt meg az egész környék a hóesésben. – Lehet, ez lesz az első gyülekezeti hagyományunk – mondja Antal Mariann, hiszen idén már második alkalommal gyűlik össze az éneklő, hálát adó sokaság.

A vasárnapi istentisztelet mellett hétfőnként hagyományos bibliaórára várják a híveket Rákoskerten. – Erre az alkalomra egyre lelkesebb csapat gyűlik össze. Jó ilyenkor együtt lenni azokkal, akik végigimádkozták az elmúlt húsz esztendőt a templomért – mondja a lelkipásztor, aki tiszteli az idősebb nemzedék bölcsességét. – A gyülekezet indulásakor többeknek dilemmát jelentett, hova járjanak templomba. Drága Lenke néninél, gyülekezetünk egyik szeretett és megbecsült tagjánál jobban és tömörebben senki sem tudta ezt megfogalmazni: „Nem azért imádkoztunk ezért a templomért, hogy ne ide járjunk!” Ezzel tett pontot erre a kérdésre – idézi fel a meghatározó mozzanatot Antal Mariann.

Szerdánként beszélgetős bibliakörre várják az erre nyitottakat, a gyülekezet kilencfős vezetősége havonta egyszer presbiteri bibliaórán is találkozik. Péntekenként korhatár nélküli gyülekezeti délutánt tartanak, amelyen vagy az angol nyelv kapja a főszerepet, vagy kézműves alkotások készülnek. Ezek mellett számos gyülekezeti program, kirándulás színesítette az évet, a testvérek közötti kapcsolatot, imádságos lelkületet a berekfürdői csendesheteken mélyítették el.

– Még szinte meg sem alakultunk, amikor tavaly novemberben levelet kaptam a Zsinatról, a tárgya: televíziós istentisztelet-közvetítés. Válaszoltam: nagyon örülünk, szeretettel várjuk a püspök urat. Kijózanító volt a viszontválasz: tőlem várják a prédikációt – így kapta Antal Mariann a felkérést az év utolsó vasárnapján a televízióban közvetítendő istentisztelet megtartására.

– A gyülekezetünk örül, tagjai másokat is hívogatnak, hogy minél többen lehessünk együtt december 29-én is. Nem félek a kamerától, szeretem és mindig is közel állt hozzám a rádiós-televíziós újságírás, tisztelem azokat, akik ebben a szakmában dolgoznak – árulja el a lelkipásztor. Már gondolkodott az igehirdetés témáján is, bár kiválasztott Igéje még nincs, de mindenképp hálát szeretne mondani Istennek az elmúlt egy esztendő alatt történtekért, megemlékezni az élő Ige évéről, és bevezetni a 2025-ös tematikát, az ifjúság évét.

Szabó Róbert, a gyülekezet kántora szerint bár a templom és a fenntartó közösség református, az alapítvány eredeti elképzelésének (is) eleget téve ökumenikus szemléletűek. – Szeretettel várunk ide felekezeti hovatartozástól függetlenül minden keresztyént, aki szereti ezt a helyet és Isten közelében szeretne lenni.