Titus – harminc éve a hittanoktatás szolgálatában

A rendszerváltozás rég várt szabadságot hozott az egyházaknak is: a gyülekezeti élet felpezsdült, már azok is merték vállalni a hitüket, akik a kommunizmus idején nem. Ennek hatására megnőtt a templomokat és a hitéleti alkalmakat látogatók száma, és egyre többen szerették volna gyermeküket is vallásos nevelésben részesíteni, miközben a létező és használt oktatási anyagok felett eljárt az idő. Az egyház oktatási segédanyagainak megújítására tett törekvéseivel párhuzamosan számos lelkipásztor, hitoktató kezdett el bibliai témájú, a hittanoktatást segítő kiadványokat, füzeteket és szemléltető eszközöket készíteni, de ezek többnyire nem kerültek ki a gyülekezetekből.

Bodnár Péterné Bíró Marika már közel negyven éve szolgál férjével, Péterrel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Demecser református lelkipásztoraként. Eredeti szakmáját tekintve ruhaipari üzemmérnök, a teológia elvégzése után kreativitását azonban már nem a ruhaiparban, hanem a gyülekezetben kamatoztatta. A hittanoktatás és a gyermek-istentiszteletek során szembesült ő is azzal, hogy a gyermekek figyelmét nem könnyű lekötni a rendelkezésre álló segédanyagokkal, így először saját maga számára kezdett el a férje közreműködésével különböző szemléltetőeszközöket, munkafüzeteket, társas- és kártyajátékokat, illetve egyéb segédleteket készíteni

Már feledésbe merült, hogyan, de a lelkész kollégák megtudták, miket készít. – Rögtön mondták, milyen jól jönne ez nekik is – idézi fel. Ahogy a segédletek kikerültek Demecserből, a hír még gyorsabban terjedt, Marika és Péter pedig úgy döntött, ideje hivatalos keretet adni a működésüknek, így Markai Tibor belgyógyász főorvossal közösen létrehozták a Titus Hitéleti Alapítványt, amelyet 1992 januárjában jegyeztek be, és azóta is folyamatosan működik.

– Az első projektjeink között volt a néhány arra kész lelkésszel együtt az 1–6. osztálynak készített hittanos munkafüzet, illetve a 7. és 8. osztálynak készült két-két munkafüzet, amelyek a Heidelbergi Kátét dolgozták fel tesztek formájában – veszi sorra az első kiadványokat Péter, aki nemcsak technikai hátteret nyújt, hanem az új segédletek kitalálásában, elkészítésében és tesztelésében is segít, míg az ötletek általában Máriától származnak – bár szerinte nem is tőle. – Az Úristen adja nekem az ötleteket, engem eszközként használ fel ebben a szolgálatban is – vallja.

Végül nem volt megállás, sorra készültek a különböző munkafüzetek, barkács- és segédanyagok, társasjátékok. Az évek alatt a négy gyermekük is „belenőtt” ebbe a szolgálatba. Ma már közel háromszáz kiadvánnyal áll a hittanoktatás mellett és segíti a hitre jutást a Titus.

A kezdetekben egyetlen egyszerű fénymásolóval dolgoztak, de az egyre növekvő igények teljesítéséhez ez kevésnek bizonyult. A fénymásolókat rizográf nyomtatók váltották le, majd egy Hollandiából adományként kapott, leselejtezett nyomdagép. – Remekül működött, viszont minden nyomathoz külön lemezt kellett készíttetni, ami rendkívül költségessé tette, így csak nagy példányszámú nyomtatás esetén érte – volna – meg a használata – mondja Péter, aki lassan autodidakta nyomdásszá is vált. – Volt, hogy csak Huszár Gálnak hívtam – közli mosolyogva Marika, utalva a nyomdász-reformátorra.

A lemezes nyomdagépet így hamarosan a stencilgép modern változata váltotta fel, amelyhez a mesterfóliát lényegesen egyszerűbb volt elkészíteni, és eggyel akár ezer nyomatot is készíthettek. – Néhány év után ezt is lecseréltük egy újabb, nagyobb felbontású eszközre – emlékszik vissza Péter. A gép tízéves koráig remekül működött, ekkor már több mint egymillió nyomat volt benne. Amikor elromlott, az alapítvány egy nagy teljesítményű, színes fénymásolót vásárolt, majd még egy fekete-fehér nyomatot készítőt is. Néhány éve azonban a nagyobb volumenű, keménypapírra készülő vagy komolyabb technikát igénylő kiadványokat a Titus is a debreceni Litográfia nyomdában készítteti, mint ahogy már nemcsak Marika készít illusztrációkat, hanem több grafikus is segíti az alapítvány munkáját.

Összeszámolni is nehéz az elmúlt harminc évben kiadott segédleteket, foglalkoztatókat, munkafüzeteket, könyveket, játékokat és a számos egyéb kiadványt, amelyek az első években inkább a kelet-magyarországi gyülekezetekbe jutottak el, de később országosan is elérhetővé váltak.

– A Titus Hitéleti Alapítvány elsősorban az óvodai és iskolai hittanoktatáshoz, de a hitélet számos más területéhez is készít kiadványokat – mondja Bodnár Péter, aki ki is emel néhányat a széles kínálatból. – Kifejezetten kedveltek a különböző egyházi ünnepekhez kapcsolódó játékaink és makettjeink, de népszerűek a bibliai memóriajátékok, a Bibliai kérdezz-felelek és a Bibliai honfoglaló például már második kiadásban jelent meg. De kapható nálunk a Felelj, ha tudsz!, a Bibliai kincskereső játék vagy óvodai hittan- és énekanyag is – sorolja.

A Bibliai kérdezz-felelek kapcsán Marika felelevenít egy történetet is a ma már nyugdíjas lelkipásztorról, Végh Tamásról. – Evangelizált nálunk. Az egyik reggel karikás szemmel jött ki a szobájából. Kiderült, hogy egész éjjel egyedül játszott a kártyákkal úgy, hogy letakarta a megfejtést. Nem aludt semmit – emlékszik vissza mosolyogva. Péternek is eszébe jut, hogy a „nagymellényű” debreceni teológusokon is kifogott a játék, sehogy sem tudták kitalálni, hogy az egyik kártyán szereplő tizenkét állítás Dóégről szól.

A szórakoztatás mellett a tájékoztatásra, a református hit bemutatására is figyel az alapítvány, az évek alatt sorra jelentek meg egyháztörténeti kiadványaik. – Számtalan gyülekezetben használták a négy külföldi és nyolc magyar reformátor életét színes képekkel és rövid leírásokkal bemutató plakátsorozatunkat, de említhetnénk itt a reformációról, a Kálvin Jánosról szóló nagy egyháztörténeti társasjátékokat is, valamint Dienes Dénes egyháztörténész Kálvin élete című színes kiadványát – mondja Péter.

Népszerűnek bizonyult a nyári gyermektáborokhoz készült kiadványuk is, amely minden évben egy-egy új bibliai témát mutat be a táborozó gyermekeknek. – Sokat imádkozunk az Úristen vezetéséért, hogy milyen történeteket ismertessünk meg a gyerekekkel a nyáron. Nem könnyű jó témát találni nekik – ismeri el Marika, aki már most a jövő évi anyagon dolgozik. A nyári táborra szánt kiadvány öt napra lebontva dolgozza fel az adott történeteket, ebben az évben Ruth könyvét ismerhették meg a gyerekek, jövőre pedig Dániel története lesz a téma azokban a táborokban, ahol a Titus anyagát használják. Az alaptörténetet a gyerekek is eljátszhatják, vagy a kisebbeknek elbábozhatják a katechéták. – Ezeket főleg Péter írja az én instrukcióim alapján – mondja Marika, aki minden napra különböző feladatokat, játékokat és aranymondást is készít.

– Mindennap tanulnak a történethez kapcsolódó éneket is a gyerekek. Ezeket többnyire Vizi István pátyi lelkipásztor, egyházzenész válogatja, alkalmanként írja. Általában több éneket is ajánlunk a történetek mellé, de Istvánéi rendszerint „slágerekké” válnak – jegyzi meg Marika. Igazolásképp elmondja, hogy a reformáció 500. évfordulójának nyarán írt tábori ének olyan sikeres lett, hogy Nyíregyházán háromezer ember énekelte együtt egy egyházmegyei találkozón. A nyári gyermekhetekre szánt anyag már az év elején nyomdába kerül, hogy tavaszra elkészüljön. Ezután több, ma már workshopnak hívott konferenciát is tartanak, amelyeken megismertetik a segédletet az érdeklődő lelkipásztorokkal, hittanoktatókkal. – Ezeken a workshopokon bemutatjuk, amit lehet, kipróbáljuk a felnőttekkel a játékokat, megtanuljuk az énekeket, de ismertetjük az új kiadványainkat is – mondja Marika. Hozzáteszi, hogy sok ötletet is kapnak ezeken az összejöveteleken.

Az alapítvány 1993-ban telket vásárolt a zempléni Kishuta szélén – erdő és patak mellett –, hogy elsősorban a demecseri, illetve az egyházmegyében élő gyerekeknek legyen állandó táborhelyük. Eleinte még a víz sem volt bevezetve a telekre, se csatorna, se gáz nem volt. Egy faházat húztak fel, így kezdték el harmincöt fős kapacitású táborukat, amely az évek alatt folyamatosan bővült és fejlődött. Ma már modern környezetben ötvenfős csoportokat is tudnak fogadni. A tábor gondozásában jelentős szerepet vállal Ősz András rétközberencsi lelkész, a kuratórium alelnöke.

– A közel harminc év alatt számtalan gyülekezet élt a gyerek- és ifjúsági hetek megtartásának lehetőségével – mondja Péter, aki felidézi, hogy az egyik évben Füle Lajos költő is elkísérte lakhelye, Vásárosnamény fiataljait, akkor írta meg Kishuta című versét. Hogy mennyire igaz a vers azon állítása, hogy erre a faházra az Úr vigyáz, mindennél jobban bizonyítja két történet – állítja Péter. Felidézi, hogy az egyik száraz tavaszon a tábor melletti hegyoldal kigyulladt, a tűz körbeölelte a faházat, de nem kapott bele. Máskor özönvízszerű eső ömlött a vidékre, a lezúduló víz a falu három hídját is elsodorta, a táborban viszont csak a küszöbig ért el a villámárvíz, a házba nem jutott be. – Megőrizte az Úr eddig a behatoló idegenektől is – emeli ki még Péter, és hozzáteszi, hogy az utóbbi években nagy családi találkozók és nyaralások helyszínéül is szolgál a kishutai tábor. Mára már Siófokon is van egy másfélszobás lakása az alapítványnak, az Aranyparttól százötven méterre, amelyet kedvezményes áron adnak bérbe egy-egy hétre lelkészeknek, többgyermekes keresztyén családoknak pihenésre, nyaralásra, rekreációra.

A tevékenységük okait firtató kérdésemre így válaszolnak: – Minket fiatalkorunkban több nyáron eljuttattak keresztyén táborba a szüleink, ahol az igei tanítás mellett rengeteget játszottunk. Hiszem, hogy nem véletlenül rendezte így az Úristen. Felnőttként, lelkészként már mi is éreztük a gyermekekkel való foglalkozás fontosságát. 1983-ban kerültünk Demecserbe, attól kezdve nem volt olyan év, hogy ne tartottunk volna nyári tábort – beszél a motivációjukról Marika. – Még ’86-ban is tartottunk, amikor a parókia épült – fűzi hozzá Péter, aki felidézi azt is, hogy a parókiaépítés miatt az Állami Egyházügyi Hivatalt is meg kellett járnia, de az eszükbe sem jutott, hogy a táborokat bejelentsék, vagy engedélyt kérjenek. – Egyszerűen csináltuk, mert azt gondoltuk, ez hozzátartozik a szolgálatunkhoz. Istennek hála, ebből sosem volt gond, ő oltalmazott bennünket – mondja Péter.

– Segíteni szeretnénk a gyerekek hitre jutását és a hittanoktatást, azt, hogy a gyerekek jobban megismerjék Jézust, illetve hogy támogatást nyújtsunk a katechétáknak, lelkipásztoroknak – foglalja össze tevékenységük célját Marika. A lelkészházaspár alapítványi munkájának olyan következménye is van, amelyet csak ők ketten tapasztalnak meg, és ez legalább olyan fontos, mint az eredeti cél. – Nagyon jó a Bibliával foglalkozni. Ez nekünk is hasznos. Munka közben sok lelki áldást, ajándékot kapunk az élet Urától. Az is jó érzés, hogy ekkora az igény a munkánkra, de az még inkább, hogyha másoknak is segíthetünk. Az alapítvány jelmondata: „Teljes Igyekezetünkkel Törekszünk Urunkat Szolgálni.”