Három nyári tábor, három korosztály. Ez a bűvös szám nemcsak a mesékben jelenik meg, hanem a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesületben (KÖSZI) is. Mesébe illő számok, mesébe illő akarat, erő, kitartás, és persze a feltétel nélküli, Istenbe vetett hit. Ezek jellemzik az immár 11 éves egyesületet. Három oszlopos tagjukkal beszélgettem az ökumené fontosságáról, ennek megéléséről, a hívők és nem hívők közötti hídépítésről és a minőségi időtöltésről.
Első helyszínem a forgalmas, belvárosi Deák Ferenc tér. Az egyik kevésbé zajos étteremben ültünk le beszélgetni Kelényi Zsolttal, a KÖSZI egyesület elnökével, alapítójával. Már a kézfogás pillanatában sugárzott róla az a nyitottság és a kedvesség, ami – mint a beszélgetés folyamán kiderült – a KÖSZI-t is jellemzi. A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület 2010-ben alakult. November huszadikán fogják ünnepelni – Zsolt kifejezésével élve – a tíz plusz egyedik születésnapjukat Tavaly a Covid-helyzet miatt el kellett halasztaniuk az ünneplést.
A KÖSZI egyesület alapításának előzményei 1997-ig nyúlnak vissza. Akkortól szervezett a Magyarországi Evangélikus Egyház nyári hittantáborokat gyerekeknek – Zsolt pedig csatlakozott 2002-ben, szervezőként. Ahogy telt-múlt az idő, olyannyira beépült a csapatba, hogy ő lett a táborok vezetője. 2006-ot írtunk ekkor.
A gyerekek száma kezdetben harminc-harmincöt volt. Zsolt lelkesen kezdte feleleveníteni, milyen izgalmas csapaépülési folyamat indult, elkezdték fejleszteni a táborokat. Jöttek újabb érdeklődők, több táborra lett szükség, egyre több önkéntesre volt szükség. Újabb és újabb igények merültek föl a gyerekek részéről. Elérkezett 2008–2009, amikor már a téli tábor ötlete is felmerült bennük.
Mosolyogva emlékezett Zsolt: szép lassan, évről évre egyre több programot szerveztek, a lendület vitte őket előre... Egyre inkább meg akarták határozni magukat, csapatként. 2010-ben megalapították az egyesületet. Megjelent az ökumené igénye az életükben. Kérdésemre, miért tartják fontosnak az ökumenét, ennek megélését, az elnök azt válaszolta: – Nem azt kell méricskélni, hogy miben más az evangélikus, a református, és a katolikus, hanem mi az, ami összeköt minket. – Példaként a református egyházzal való közös együttműködést említette, ez már 2011 óta gyakorlat.
A Csillagponton kezdetben a kiscsoportos beszélgetések vezetésében vettek részt, majd 2015 óta hűsítővel, alkoholmentes koktélokkal várják a szomjas fiatalokat. Nem csak a testi szomjúságot oltják, a lelkit is. Minden koktél mellé kapnak a vendégek üzenetet. Zsolt szerint az együttműködés bevált, a jövőben is szeretnék erősíteni a kapcsolatot a református egyházzal. Mára mind a szervező önkéntesek, mind a részt vevő gyerekek és fiatalok között egyaránt megtalálhatók az evangélikus, katolikus és református felekezetekből érkezők, valamint a felekezethez nem tartozó hívők, sőt az istenhitre nyitott, de még keresők is.
Kelényi Zsolt, a Köszi-Keresztény Önkéntesek Szövetsége, az Ifjúságért Gyermekekért Egyesület elnöke, egyik alapítója
Beszélgetőpartnerem kérésemre vázolta, hogyan épül fel a KÖSZI szervezete.
Mindegyik táborukban közös a három alapérték, alappillér: a „vagány kereszténység”, ennek részeként a kapcsolatteremtés a hívők és a nem hívők között és a személyközpontúság, a személyekre való egyenkénti figyelés. Ezt úgy tudják megvalósítani – fejtette ki Zsolt –, hogy egy-egy csoportba nyolc-tíz gyerek tartozik, rájuk két vezető ügyel, figyel. Így mindenkivel személyesen tudnak foglalkozni. És fontos a kompetenciafejlesztés, azaz a gyerekekből, fiatalokból kihozni, velük felismertetni azt, amiben ők igazán jók, tehetségesek. Mert mindenki jó valamiben.
Az év egyes időszakaiban különböző tematikájú táboraik vannak a 6–18 éves korosztálynak. E táborokban közös, hogy minden tábor valamilyen történet köré épül. Van detektív-, mesetábor, valamint életvezetési tábor – ez expedíciós tábor, s lényege a felnőtté válás. Télen a 18–29 éves fiatal felnőtteknek szerveznek évindító hétvégét. Ez értékkereső tábor.
A KÖSZI-nek 170 tagja van, közülük 50-60 személy a közösségi élet igazán aktív résztvevője, ők segítik a napi munkát. Korábbi táborozók alkotják a vezetői csapatot. Akkor válhatnak irányítókká, miután részt vettek az ifjúságivezető-képzésen. Hogy az élen járók is össze tudjanak szokni, létrehoztak vezetőképző tábort is. Az önkéntesek különböző projekteket szerveznek, és ezeknek vannak csapataik. A csapatokat egy-egy vezető irányítja, ők alkotják a KÖSZI menedzsmentjét, illetve létezik a táborvezetők tanácsa mint szakmai döntéshozó testület, amelynek Zsolt a vezetője.
A vezető hozzátette: – Egy szervezet akkor működőképes, ha fenn tudja tartani magát; ha az alapító már másra koncentrál, a szervezet akkor is tud önmaga tovább működni. A célunk fenntartani és továbbfejleszteni ezeket a táborokat és a közösséget, s egyre több évközi programot kitalálni, létrehozni.
Áhítattal hallgattam Zsolt beszámolóját arról az áldozatos munkáról, amelyet végeznek, és óhatatlanul felmerült bennem: miért éri meg nekik ez a sok befektetett munka, erő, idő? A válasz nemesen egyszerű volt: közösséget ad a KÖSZI, ahova jó tartozni, ahova bárki tartozhat, ahol hasznosan – a gyerekeknek élményeket adva – tudják eltölteni a szabadidőt.
Tihanyi Hannával, a másik interjúalanyommal a Kálvin téren találkoztam. Séta közben kezdtünk el beszélgetni. – Harmadik éve vagyok a KÖSZI-ben, jelenleg mint projektvezető, önkéntes dolgozom. Illetve év közben, amikor nincsenek táborok, a háttérfolyamatokat erősítem – jellemezte tevékenységét. Megtudtam, gyerekként ismerkedett meg a KÖSZI-vel: ennek ifjúsági táborába kezdett járni, majd hosszabb kihagyás után, 2019-ben – egyetemi feladatának köszönhetően – szakmai gyakorlatát e szervezetben teljesítette. A projektvezető tudatta: az önkéntes szervezet fő profilja a készségfejlesztő gyermek- és ifjúsági táborok szervezése.
Tihanyi Hanna, projektvezető, önkéntes
Hanna arra kérdésemre, hogy mi tartja őt ebben a közösségben, így felelt: elsősorban a közösség, amely mindig megtartó erő volt számára, nagyon sok barátságot kötött. A nyári együtt töltött idő, az egy vagy több hét egész évre útravalóul szolgál, annyira feltölti őket lelkileg. Azonnal hozzátette: – Mindig szoktam mondani, amikor tábort vezetek, hogy tizenöten vagyunk papíron mint csapat, de ez valójában tizenhat, mert mindig ott van velünk a Jóisten. Azért jó hívőnek lenni, mert a gondjainkat, terheinket van kire rábízni, van egy hatalmas erő, s őt segítségül hívhatjuk a nehézségekben – zárta gondolatait Hanna.
Telefonon értem utol a Cegléden élő Szlaukó-Bobál Orsolya lelkésznőt. Ő még teológushallgatóként találkozott a KÖSZI felhívásával, mellyel önkénteseket kerestek gyermektáboroztatásra. Elkezdte a munkát, és időközben végzett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, így fölszentelt lelkészként megváltozott a munkaköre a KÖSZI-ben is. Kifejtette: ez a munka nemcsak abból áll, hogy nyáron, télen a helyszínen táboroztatnak, hanem az előkészületekből is, hiszen ezt a munkát már egy évvel előbb elkezdik szervezni. Találkoznak a táborvezetők, az önkéntesek, és felkészülnek, meetingeket tartanak, kidolgozzák a táborok témáit, jó előre kitalálnak játékokat, feladatokat. A KÖSZI-ben arra is figyelnek, hogy a vezetők se égjenek ki. Segítségképpen egy csapatépítő tréner foglalkozik velük, aki csapattá kovácsolja a vezetőket. A KÖSZI nagy gondot fordít arra, hogy a táborvezetők, illetve az önkéntesek egy csapatként, eredményesen tudjanak dolgozni.
– Isten akkor jelenik meg a táborban, amikor olyan gyerekek, akiknek kezdetben tényleg semmi közük a hithez, megtalálják a táborokban a helyüket, aztán csatlakoznak egy gyülekezethez, sőt hittanra járnak etika helyett – zárta gondolatait boldogan a lelkésznő.
