Tizenkét kereszt

Mikor és minek a hatására vetődött fel önben először a kiállítás gondolata?

Tavaly nyáron Hajdú Zoltán Levente az apostolokról beszélt egyik igehirdetésében, amely mélyen megérintett. Többször gondolkodtam utána szülőként a gyermekemről, a saját életemről, az engem érő ingerekről, hosszan beszélgettünk a lelkipásztorral is. Ezután vált teljessé a koncepció, miszerint a már korábban hobbiszobrászként készített keresztalkotásaimat kiegészítve létrehozzuk ezt az installációt.

Mi a célja a kiállításnak, mi volt a szándék a megalkotásánál?

Az eredendő gondolat leginkább párbeszéd indítása volt az egységes, felekezeteken átívelő keresztyén mivoltunk fontosságáról, úgy, hogy ezt állítások helyett kérdésekkel tegyem. A kiállítás elnevezése ugyan tizenkét kereszt, mégsem tizenkét konkrét kereszttel fog találkozni a látogató, hanem tizenkétféle megjelenítéssel, amelyek mindegyike egy-egy témát nyithat meg előttük. Fontos, hogy Krisztus követőiként ebben az egységben beszéljünk a kis közösségek, a gyülekezetek fontosságáról, az értékeinkről, a jelen nehézségeiről, az aktualitásokról és az ezekben betöltött saját szerepünkről is.

Milyen aktualitásokra gondol?

Ha református oldalról nézzük, akkor az élő Ige éve nagyon is aktuálissá teszi, hiszen olyan kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk, amelyekre a válasz a velünk élő Jézus lehet. Egy régi graffiti szerint a válasz Jézus. De mi a kérdés? Ezeket keressük, és bőven találunk, felekezettől függetlenül. Talán egyszer a legfontosabbra is rálelünk. A kiállítást aktuálissá teszi virtuális világunk valamiféle jelenléte is meghökkentő, szokatlan és idegen módon, ám korántsem tiszteletlenül.

Miért a keresztet választotta üzenetközvetítőnek, van-e kedvence a tizenkét alkotás között?

Nem akartam szétszórni a motívumokat, egy központi formát kerestem, amely ökumenikus módon, felekezeteken átívelően mindegyikünknek ugyanazt jelenti a keresztyénség vonatkozásában. Ha felnézünk a Békás-szoros csúcsára, a budaörsi hegytetőre vagy a Rio de Janeiro feletti hegy tetejére, ugyanaz szólít meg bennünket, ugyanaz szólal meg bennünk. A kedvencem talán az Ölelő Krisztus című keresztábrázolás, amelyet még a kiállítás gondolata előtt készítettem.

Honnan indul és hová jut el a néző?

Nehéz erről beszélnem, mert nem szeretném teljesen felfedni a kiállítás elemeit, de az egyik leginkább meghatározó pillanatában a közönséggel együtt jön létre alkotás, egy másik részében pedig közösségi aktivitás keretében az adott pillanatból is kitekintünk.

Van-e jelentősége annak, hogy éppen röviddel húsvét után mutatják be a kiállítást?

Nem volt benne ilyen tudatosság, de nagy öröm, hogy Isten szándéka így rendezte. Ám nem csak ez a momentuma tűnik felülről elrendezettnek. Miközben készült a kiállítás anyaga, végig azt éreztem, mintha minden nélkülem, de a közreműködésemmel történne. Az első kiállítás megnyitójával kapcsolatban könnyen lehetne találni párhuzamokat, de úgy gondolom, nem lesz kevesebb a látogató élménye pünkösdkor és karácsony közeledtével sem.

Ezek szerint hosszabb kiállítási időszakban gondolkodik?

Mindenhova szeretnénk eljuttatni, ahol ezt kérik. A református missziói szolgálattal közös célunk minél több embernek örömöt szerezni vele, és hogy minél többen kapcsolódjunk be ebbe a nagy beszélgetésbe.