Vasárnap este kezdődik a 2022-es futball-világbajnokság Katarban, az első muszlim országban, amelyik ilyen eseményt rendezhet. A világverseny apropóján ismét elővettük a Történetek a futball és a vallás kapcsolatáról című cikksorozatunkat, és újabb kalandokra hívjuk önöket erre a területre. Néhány olyan ember történetét idézzük fel, akik maradandót alkottak a futballban vagy az evangélium hirdetésében, esetleg mindkettőben.
A pályáról a szószékre
Több olyan nemzetközi szinten ismert játékosról tudunk, akiben felmerült az ötlet, hogy aktív pályafutása után egyházi szolgálatba álljon.
A 2000-es és 2010-es évek egyik legjobb középpályása, a 2007-es aranylabdás Kaká elkötelezett hívő, egy evangelikál gyülekezet tagja Brazíliában. Egyszer azt nyilatkozta, hogy visszavonulása után szívesen lenne igehirdető.
Kaká imával búcsúzott a futballpályafutástól
Az AC Milan 2007-es Bajnokok Ligája győzelme után térdre esve imádkozott a pályán, és a mezét levéve láthatóvá vált, hogy egy Jézushoz tartozom (I belong to Jesus) feliratú pólót viselt alatta a mérkőzés alatt. Karrierje során nem ez volt az egyetlen alkalom, sokszor viselt hasonló feliratú pólókat, és visszavonulását is egy imával jelentette be a Twitteren: „Atyám, Több volt ez, mint amit valaha elképzeltem. Köszönöm. Készen állok a következő utazásra. Jézus nevében. Ámen”.
Történetek a futball és a vallás kapcsolatáról – I.: A kezdetek Angliában
A futball mindig is fontos volt az identitás kifejezésére, támogatás vagy tiltakozás kinyilvánítására. Sorozatunkban olyan történeteket, eseményeket veszünk sora, ahol a futball története összefonódott a keresztény vallás és az egyház történetével. Az első cikk Angliába visz el minket egy – a kora újkortól a 19. század végéig tartó – utazásra.
Kaká továbbra is elkötelezett segítője egyházának és különféle szeretetszolgálati ügyeknek, de említett vágyára még nem kapott elhívást, bár még bőven van ideje, hiszen csupán negyven éves.
Egy másik játékos, aki adós még egy hasonló ígéret beváltásával, a szerb Mateja Kežman, aki játszott a Partizanban, a PSV-ben és a Chelsea-ben is. Ő azt mondta, hogy ha befejezi a futballkarrierjét, szerzetesnek áll majd, de egyelőre játékosügynökként dolgozik.
Mateja Kežman ma játékosügynökként dolgozik, de még lehet belőle szerzetes, ha beváltja ígéretét
Ugyanakkor mindkettejük esetében elképzelhető, hogy később valóra váltják ígéretüket.
Van azonban természetesen olyan is, aki nem várt sokáig a futballkarrierje után: Gavin Peacock 1984 és 2002 között olyan csapatokban lépett pályára, mint a Newcastle, a Chelsea és a Queens Park Rangers. Visszavonulása után egy ideig a BBC szakértőjeként dolgozott, de négy év után úgy döntött, a munka mellett belekezd a teológiai tanulmányokba.
Gavin Peacock igehirdetés közben
Peacock egyébként tizennyolc éves kora óta volt templomba járó metodista. 2008-ban még az Európa Bajnokság közvetítésében segítette a BBC stábját, de aztán Kanadába költözött, hogy ott fejezze be a teológiát az Amrose Szemináriumban. Nem sokkal később Calgary városában lett lelkész. 2016 óta több keresztény témájú könyv társszerzője, és 2021-ben megjelent A nagyobb dicsőség (The Greater Glory) című önéletírása is.
A kapuból Rómába
Fordított utat járt be egy katolikus pap Lengyelországban. A Lolek becenévre hallgató, masszív felépítésű kapus a krakkói Jagelló Egyetem csapatának hálóját védte, és nagyon tehetséges volt. Talán ha akkor a futballkarrierje beindul, ma nem beszélhetnénk II. János Pál pápáról. Mert bizony róla van szó.
II. János Pál pápa fiatal korában a futballkapuban is helytállt
A fiatal Karol Wojtyla szülővárosában, Wadowicében is sokat játszott például a katolikusok és a zsidók közötti meccseken, de ha a zsidók kevesen voltak, felajánlotta, hogy védi az ő kapujukat is. A harmincas években ezt nem mindenki nézhette jó szemmel.
Történetek a futball és a vallás kapcsolatáról – II.: Az ír katolikusok és egy skót rangadó
Két futballcsapat, amelyek a protestáns–katolikus ellentét szimbólumaivá váltak. A Celtic és a Rangers rivalizálása uralta és uralja a skót bajnokságot, miközben szurkolói táboraik között az évek során a bevándorlás, a vallás és az írkérdés okoztak állandó ellentéteket. Sorozatunk második részében a glasgow-i rangadó előzményeit, történelmének néhány pillanatát villantjuk fel.
II. János Pál papként és pápaként sem adta fel a sport iránti rajongását, és amikor csak tudta, gyakorolta is a testmozgás különböző formáit. A futballpályára viszonylag ritkán jutott el, főleg pápaként, de követte a bajnokságokat, és a Cracovia Krakkó csapatának sorsát, amelynek mindig szurkolója maradt. Egyéni sportokat azonban még idős korában is űzött, eljárt síelni a hegyekbe, úszómedencét építtetett a nyári pápai rezidenciára, hogy mindig tudjon úszni. Óriási sportember volt – mondta a pápa életrajzírója, George Weigel.
Lengyelországban a mai napig megrendezik a II. János Pál pápa kupát, amely egy síverseny elsősorban papoknak, szerzeteseknek és apácáknak.
Istentisztelet és meccs
Amikor véget ért az istentisztelet, taxiba ugrott, hogy odaérjen a stadionba – mesélték Kovács Sándorról, aki lelkészként volt a debreceni futball egyik ismert kemény védője.
Kovács Sándor (jobbra) az istentiszteletek után sietett a stadionba
Az 1931-ben született Kovács Sándort a Rákosi-korszakban szentelték református lelkésszé. Miközben szolgált több településen is lelkészként, a DVSC (1949-55 között Debreceni Lokomotív, 1955-56 között Debreceni Törekvés) futballistája volt, sőt, egy időben a csapatkapitányi karszalagot is viselte. 1963-ban a szezon álomcsapatába is beválasztották, olyan játékosok mellett, mint Novák Dezső, Tichy Lajos vagy Fenyvesi Máté. Ő temette el 1970-ben csapattársát, a 33 évesen elhunyt Zilahi Zoltán csatárt, akit a Nyíregyháza irányából érkező gyorsvonat Téglás közelében halálra gázolt.
A Tiszteletes úr becsúszásai – az elfeledett debreceni lelkész-futballista
A huszadik századi magyar futballtörténelem egyik legkülönlegesebb pályafutása Kovács Sándor balhátvédé, a DVSC egykori csapatkapitányáé, akit a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben szenteltek fel református lelkésznek.
Kovács Sándor összesen 73 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt. Eközben református lelkészként Hajdúböszörményben, Hajdúszoboszlón, Kunmadarason szolgált, utóbbi helyen edzősködést is vállalt a helyi csapatnál. 1984-től Hajdúsámsonban szolgált, ahol focisulit is vezetett. 2012-ben bekövetkezett haláláról a DVSC is megemlékezett.
Történetek a futball és a vallás kapcsolatáról – III.: A két ír bajnokság
Egy nemzet, két válogatott, két bajnokság. Írországot és Észak-Írországot a vallás és a politikai vélemény alapján megosztottság jellemzi, és ez a 20. század folyamán a futballban is erősen éreztette hatását.