Tudta, hová tart

Hogyan érintette közvetlen szolgatársának halálhíre?

Nem szégyellem, először dühös lettem. Nem ezt vártam! Sokan és sokat imádkoztunk Adorján Gusztáv gyógyulásáért. Napok óta stabil volt az állapota, csökkent az oxigénadagolás is. Halálhíre letaglózott és fáj.

Mikor beszéltek utoljára?

Kórházba menetele előtt jelezte, hogy október 4-én nem tud eljönni a Csengeri Hitvallás 450. évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteletre. Pedig nagyon készült: szatmári születésű főgondnokként ő mondott volna köszöntőt. Kimentését kérte. Úgy búcsúztunk, hogy október 30-án én fogom laudálni Mátészalkán, amikor majd átveszi a neki odaítélt Milotai Nyilas István-díjat. Sajnos két nappal később lélegeztetőgépre került. Korábban beszélgettek az örök élet reménységéről?

Adorján Gusztáv azzal a tudatossággal élte református hitét, hogy tudta, honnan jött, és azt is, hová kell majd megérkeznie. Orvosként tisztában volt törékenységünkkel és azzal, hogy a halál milyen nagy úr az életünk fölött. Pályája során sok gyermeket segített világra jönni. Elbűvölte az élet csodája, de volt, amikor a megfogant életből nem lehetett megszületett élet. Hitt Krisztusban, aki egyaránt Ura az életnek és a feltámadásnak, aki átment a halálból az életbe, és másfajta dimenziót nyitott meg az ember előtt. Az egyik ünnepség után a szatmárcsekei temetőben sétáltunk, ahol a kopjafák szinte orra buknak. Beszélt lelkész édesapjáról, vallott a reménységéről, és a református fejfákon olvasható ABFRA betűszó üzenetéről: mi a boldog feltámadás reménysége alatt temetünk. Ennek a feltámadásnak a reménysége ott volt a szívében.

Melyik a legemlékezetesebb pillanat a közös szolgálatukból?

A Hirdesd az Igét! programsorozatban a 2016. évi nyírségi témánk az ő támogatásával szerveződött a gyógyító ige köré Nyíregyházán. A Református gyógyítók találkozóján orvosok és lelkészek előtt vallott a két hivatás egymásra utaltságáról. Nem titkolta: magában zsoltárt énekelve szokott indulni műtéteire. Köszöntőt mondott a református védőnők találkozóján is, akiket a fiatal családok életének épségét óvó munkatársaiként és testvéreiként üdvözölt. Itt is személyes hangvétellel beszélt a születés csodájáról. Mindkét alkalommal ragyogott a szeme, és szinte szárnyalt az örömtől. Szakmai biztonság és szilárd hit sugárzott róla. Sokrétű munkakapcsolatukra alapozva biztatta kollégáit és a védőnőket: érdemes a szolgálatukban református keresztyénként helytállni. Orvostársai tisztelettel, a védőnők serege pedig rajongással vette körbe a szeretett főorvost.

Adorján Gusztáv koronavírus-fertőzés miatt került intenzív osztályra, a világjárvány áldozata lett. Mit üzen a halála református közösségünknek?

Azt, hogy Istennel és egymással naponta rendeznünk kell a dolgainkat. Nem érdemes halogatni. A járvány ráirányítja a figyelmünket, hogy készen kell állnunk a hazatérésre. Elszoktunk a gondolattól, hogy ez bármikor megtörténhet. A főgondnok úr halála szembenézésre, számvetésre sarkall az eddigi életemmel kapcsolatban, azzal, ami még előttem áll, és hogy ezek között mi a fontossági sorrend. A fertőzés nem válogat. Én úgy gondolok a járványra, mint ami elősegítheti az Istenhez fordulást. Nem ő sodort veszélybe minket, hanem mi vittük magunkat ebbe a helyzetbe. Ő azonban most is kész megadni a kimenekedést, a szabadítást.