Az Isten választottai elleni támadás egyik bevált módszere a figyelem elterelése és a védelmi rendszerek túlterhelése. Október 7-én ennek véres gyakorlati bemutatóját láthattuk a Közel-Keleten. A militáns iszlamista Hamász Izrael elleni meglepetésszerű, összehangolt akciója „összeroppantotta” a Vaskupolát, gyászba borította a zsidó államot, és radikálisan megterhelte az ott élők testét-lelkét, gondolatait, érzelmeit és akaratát. A támadók még azt is kihasználták, hogy a megtámadottak szukkót ünnepüket tartották. Az elmúlt évek legsúlyosabb terrortámadása újból ráirányította a figyelmet egy régi, ám folyamatosan jelen lévő, évtizedek óta gyötrően megoldatlan problémára: az izraeli–palesztin konfliktusra, amelytől a térségben élő keresztyének is szenvednek.
Ebben az embertelen helyzetben is Krisztus tanítványaiként élnek, mert tudják, hogy Istent még a halálos fenyegetéssel sem lehet túlterhelni.
A keresztyének száma Gázában az ENSZ adatai szerint az 1960-as években hatezer körül volt. Mára maroknyi közösségük mindössze ezer főből áll. És most a két harcoló fél közé szorulva a túlterheléses támadás őket érinti a legérzékenyebben, hiszen a fennmaradásuk kilátásait a legsötétebb felhők árnyékolják be. Ismert, hogy a térségben alig van áram, víz, élelmiszer, gyógyszer és üzemanyag. A segélyszállítmányok bejutásának esélye minimális. A rendszeres és nagy erejű katonai támadások miatt a sűrűn lakott települések olyan kiszolgáltatottá váltak, mintha folyamatosan földrengés tépázná őket. Nincs biztos pont. Az életfontosságú szolgáltatások folyamatos hiánya miatt – az Egészségügyi Világszervezet felhívása szerint – a harmincöt gázai kórházból tizenkettő nem működik, az ellátásra szorulók száma azonban jóval meghaladja a maradék huszonhárom kapacitását, és már csak az életmentő műtétekre összpontosítanak.
Az utolsó gázai keresztyének az istenházába menekülnek a bombák elől. A napokban egy légicsapás megrongálta Gáza legrégebbi görögkeleti templomát, a Szent Porphürioszt, amelyben mintegy száz ember tartózkodott, a székesegyházhoz kapcsolódó egyházi épületekben pedig legalább négyszáz, lakóhelyéről kitelepített, főként keresztyén. A légitámadásban tizennyolcan haltak meg, egy kivételével mindannyian Krisztus-hívők. Ez a veszteség a gázai keresztyén lakosság közel két százalékát teszi ki, amely hatalmas fogyatkozás. A romok árnyékában a szülők kétségbeesetten ölelik magukhoz gyermekeiket, megpróbálva megóvni őket a félelemtől és a rettegéstől, de ez sokszor hiábavaló, mert nem tudják, mi következik... Csak háborút látnak, hallanak és éreznek: robbanásokat, pusztítást és sikoltozást...
Egy pillanatra úgy tűnik, mintha az ég kapui bezárultak volna e nyomorúságos hely felett. Gázában minden komor. Pedig ez az a terület, ahol Isten először ígért békességet. Másfajtát, felülről jövőt. Az itt lakók a mindennapokban ritkán tapasztaltak nyugalmat, hiszen egyik háború vagy hódítás követte a másikat. Mégis kitartóan ragaszkodnak a reményhez, a hithez és a szeretethez. Ezért maradnak még most is: megőrizni, megvédeni a hitvallásukat. Bíznak abban, hogy a Mindenható kezében tartja sorsukat, és a halál árnyékának völgyében is az ő védelme alatt élhetnek. Ismerik Megváltójukat, aki a világtörténelem legnagyobb félrevezetésének és túlterheléses támadásának közepén a Mennyei Atya akaratát tartotta elsődlegesnek. Ebben az embertelen helyzetben is Krisztus tanítványaiként élnek, mert tudják, hogy Istent még a halálos fenyegetéssel sem lehet túlterhelni. Segítik a náluknál is rászorultabbakat. Imádkoznak és imádságot kérnek.
Nekünk itt, Európában nehéz az általuk megélt borzalmak valóságát, teljes mélységét felfogni. Ne hagyjuk őket magukra, könyörögjünk az erőszak és az igazságtalanság megszűnéséért, hogy a szenvedő egyház szavaival, tetteivel, bizonyságtételével a reménység jelzőfénye lehessen az ott élők számára! Esedezzünk, hogy Isten vigasztalja meg azokat, akik elvesztették szeretteiket! Fohászkodjunk azért is, hogy a nemzetközi közösség a Szentföldön a tartós béke megteremtése érdekében dolgozzon.
A szerző a Reformátusok Lapja főszerkesztője.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!