Miért tartóztatták le hetven évvel ezelőtt Pógyor Istvánt, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) egykori titkárát? Mi történt vele a börtönben? Mit mondott Pógyor a sötétzárkával kapcsolatban a kihallgatótisztnek? Hogyan derült ki a halála? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a Reformáció Öröksége Műhely legújabb dokumentumfilmjéből. Ablonczy Bálint történésszel, újságíróval, a film egyik alkotójával – kollégákként tegező formában – beszélgettünk.
Ablonczy Bálint történész, újságíró a film egyik alkotója
Milyen műfajú filmet készítettetek?
Alapvetően dokumentumfilmet, de éppen azért, hogy némileg elszakadjunk a vizuálisan kevésbé befogadható sémáktól, dramatizált jelenetekkel bővítettük. A dokumentarista igényt viszont az is szemlélteti, hogy például a filmbeli zárkában látható beszélgetés szó szerint elhangzott az ötvenes évek elején is.
Ismerik a reformátusok Pógyor István történetét?
A rendszerváltozás után voltak idős KIE-tagok, akik őrizték Pógyor István emlékét, de a története nincs benne a szélesebb köztudatban. Korábban én magam sem ismertem a teljes történetet.
Milyen dokumentumokból dolgoztatok?
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke és a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) egyháztörténeti tanszékének vezetője foglalkozott Pógyor István életével, és ő szakértőként megszólal a filmben. Páratlan és megdöbbentő forrásanyag maradt fenn: több száz oldalnyi zárkaügynöki jelentés. Miután Pógyort 1951. június 7-én letartóztatták, a zárkába rögtön mellé tettek egy ügynököt, aki hónapokon keresztül, sokszor szó szerint írta le a beszélgetésüket. A jelentésben az is szerepel, hogy amikor kínozni vitték, kérte a zárkaügynököt, imádkozzon érte. Megmaradtak a kihallgatási jegyzőkönyvek és a vádirat is. Egy fiatal ÁVH-s tiszt hallgatta ki, aki egy idő után már nem tudta, hogy miről kérdezze Pógyort, ezért segítséget kért feletteseitől. További fényképek és dokumentumok révén elég jól összeállt ez az eddig el nem beszélt történet.
Miért tekintették őt ellenségnek a kommunisták?
Úgy gondolták, hogy az az ember, aki antináci volt, és tevékenyen dolgozott a németek ellen, embereket mentett, magyar hazafi és egyenes gerincű ember, ellenük is dolgozni fog. Ebben a maguk módján igazuk volt. Mert Pógyor István egyaránt utálta a barna és a vörös diktatúrát. Ráadásul a KIE-nek köszönhetően Németországban és az Egyesült Államokban is tanult, és az angolszász orientációban gondolkodott. Ez még inkább gyanússá tette őt. Példája nem egyedi, sok embert tartóztattak le már a negyvenes években is.
Trill Zsolt színművész Pógyor István szerepében
Milyen szerepe volt a KIE-nek?
A filmünk az ifjúsági szervezet előtti késői tiszteletadás is. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület kifejezetten a fiatalokat, főleg a hátrányos helyzetű nagyvárosiakat megszólító szervezet volt, aktív cserkészmunkával, korszerű közösségszervezési elvekkel. A budapesti Vas utcában kitűnően felszerelt székházuk működött. Nagy hatású ifjúsági missziót folytattak, amely a háború után ébredési mozgalommá vált.
A film Pógyor István szülőfalujának, Sárosoroszinak is tiszteletadás.
A dramatizált jelenetekben Trill Zsolt, a Nemzeti Színház művésze játssza Pógyor szerepét. Akárcsak Pógyor, ő is Sárosorosziban született. A filmben meg is fogalmazza, miért nem volt kérdés számára, hogy vállalja a szerepet: „Ugyanabból a vízből és földből méretett.” Elmentünk a szülőfalujába, meglátogattuk a település gyülekezetét, beszélgettünk a helyiekkel, és kimentünk a temetőbe a Pógyor család sírjához. A film tehát valóban főhajtás a kis kárpátaljai falu és az ottani magyarság előtt is.
„Amikor azzal szembesülünk, hogy neki mit kellett kiállnia a hitéért, akkor rögtön másként értékeljük a saját problémáinkat.”
Kik az alkotók?
Novák Tamás barátommal – akit a nagyközönség a Biszku-film kapcsán is ismerhet – együtt írtuk a forgatókönyvet, és közösen rendeztük a KRE támogatásából megvalósult filmet. Az operatőr Antal Szabolcs, Trill Zsolt mellett pedig főbb szerepet játszik még R. Kárpáti Péter és Ficza István is. A kiváló színészeknek köszönhetően a néző jobban átélheti az eseményeket.
Milyen hatást váltott ki bennetek Pógyor István története?
Pógyort zárt tárgyaláson ítélték el, sokáig senki nem tudott róla semmit. Sorsára egészen drámai körülmények között derült fény. Történt, hogy Kiss Ferenc, egy régi KIE-tag orvosprofesszor egyetemi hallgatóknak tartott anatómiaórát 1953-ban. A már elhunyt Pógyor István boncolásra szánt holttestét tolták be az órára, majd amikor a professzor felemelte a leplet, felismerte Pógyor Istvánt. Így derült ki, hogy mi történt az egykori KIE-vezetővel. Erős hatást váltott ki bennünk, amikor mi ezzel szembesültünk, olvastuk a zárkaügynök jelentéseit, és kiderült számunkra, hogy milyen brutálisan megkínozták. A kínzások végén, amikor már nagyon rossz fizikai állapotban volt, mindent aláírt, amit elé tettek. Nem az volt a célunk, hogy szentképet fessünk róla, mert a története is éppen attól izgalmas, hogy a drámájával együtt valódi embert látunk. Amikor azzal szembesülünk, hogy neki mit kellett kiállnia a hitéért, akkor rögtön másként értékeljük a saját problémáinkat.
Ablonczy szerint Pógyor éppen azáltal vált hőssé, hogy nem akart mártír lenni, hanem azt tette, amit a hite szerint tennie kellett
Földváryné Kiss Réka egy tudományos konferencián így fogalmazott: „Pógyor István életében benne van a 20. századi történelmünk minden felemelkedése, traumája és a református egyház élete.”
Az ő életútja valóban ezt mutatja. Nehéz sorsú családból származott, az egyház és a KIE révén tanulhatott, nagy energiával szervezte az ifjúsági missziót. Óriási lehetőségek álltak még előtte, mert tehetséges és emberséges ember volt. Ehhez képest letartóztatták, koncepciós perben elítélték, és belehalt a kínzásokba. Pógyor István sorsa szemlélteti számunkra, hogy mi történt a református egyházunkkal a 20. század közepén. Ő éppen azáltal vált hőssé, hogy nem akart mártír lenni. Azt tette, amit a hite szerint tennie kellett. Ez nagy, megszívlelendő tanulság számunkra is. Hiszen minden elmúlik. Hol vannak már azok az emberek, akik őt kínozták? Mi pedig ma itt vagyunk, és Pógyor Istvánról beszélgetünk. Pártok, politikai hatalmak jönnek-mennek, a keresztyén embernek pedig nem jobbra vagy balra, hanem fölfelé kell tekinteni, hiszen Jézus Krisztus egyháza örök, és hozzá kell mérnünk magunkat.
A most elkészült film címe: „Ti is élni fogtok” – Pógyor István mártírhalála. Az ő és a többi mártír sorsa mit üzen számunkra?
Egyrészt kötelező tiszteletet adni a mártírjainknak. Másrészt fontos, hogy ne gondoljuk, mindenre vannak kész válaszaink, hanem töprengjünk élethelyzeteken, forduljunk hitvalló őseink példája felé, és olvassuk a Szentírást. Ha ebből indulunk ki, és ismerjük a mártírjaink életét, akkor ők is segíthetnek nekünk eligazodni az életünkben, a mai kísértéseink és próbatételeink között.
A film június 7., Pógyor István letartóztatásának évfordulója óta szabadon elérhető a Károli-egyetem YouTube-csatornáján.
A Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetén belül működő Reformáció Öröksége Műhely küldetése a református múlt megismertetése. A műhely egyháztörténeti konferenciákat szervez, kiadványokat jelentet meg és podcastsorozat mellett dokumentumfilmeket is készít; a békediktátum 100. évfordulóján, tavaly június 4-én mutatta be a Reformátusok és Trianon című alkotást.
– Abból indultunk ki, hogy a 20. századi református történelmünkben számtalan el nem beszélt történet van, amelyeket sokféleképpen be lehet mutatni. A mai vizuális kultúrában úgy tudunk minél többeket megszólítani, ha mi is alkalmazzuk az emberek által használt eszközöket. A trianoni békediktátummal kapcsolatos dokumentumfilmünket nagyon sokan megtekintették, és a mai napig kapok rá visszajelzéseket – fogalmaz Ablonczy Bálint, a műhely vezetője.
Az interjút elolvashatják a Reformátusok Lapja legfrissebb számában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat is találnak. Keressék a gyülekezetekben és az újságárusoknál!