Új egyházi alaptörvényt fogadott el a Zsinat legutóbbi, áprilisi ülésén. Az alkotmány korábbi számos módosítása után az egyházi vezetők úgy látták, nem módosításra, hanem új törvényre van szükség. Az újonnan elfogadott egyházi alkotmány május elsején lépett hatályba. Nemes Pál jogászt, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokát a változások megmagyarázására kértük fel.
Nemes Pál: A cél az volt, hogy egyszerűsítsük és érthetőbbé tegyük az egyház alkotmányát
Az 1994-es törvényhez képest számos területen pontosítottak. Melyek a legfontosabb változások?
A cél az volt, hogy egyszerűsítsük és érthetőbbé tegyük az egyház alkotmányát: próbáltuk megtisztítani olyan törvényi rendelkezésektől, amelyekre külön eljárási törvény van. Például korábban az alkotmánytörvényben voltak szabályozva a választási részletszabályok is, most ez kikerült. Jobban kezelhető a gyakorlatban, ha a bírósági eljárásra vonatkozó szabályokat a bírósági törvényben lapozzuk fel. A választással kapcsolatban kidolgoztuk a részletszabályokat, amelyek az új választási törvénybe kerülnek be. Ez remélhetőleg az év második felében megtörténik.
Jogászként biztos tapasztalja, hogy egyháztagjaink, lelkészeink nehezen igazodnak el egyházi törvényeink előírásai között, és ehhez sajnos a törvények nem mindig egyértelmű szövegezése is hozzájárul.
Nagyon fontosnak tartom az új alaptörvény elfogadása előtti jogszabály-előkészítést. A jogalkotási vitanapokon részletesen előjöttek a kifogások, az igények, az észrevételek. Az előzetes vitás kérdéseket tisztáztuk, a javaslatokat megpróbáltuk becsatornázni, a fogalmak meghatározása sokkal egyértelműbbé vált. Ez a Magyarországi Református Egyház alapvető törvénye, az alkotmánnyal ellentétes jogszabály nem létezhet.
Az új alkotmány új szemléletet is hozhat az egyházba?
Gyökeresen új szemléletet nem, hiszen presbiteri elven felépülő református egyház vagyunk, de például az egységes rendszerbe most már az is beletartozik, hogy hányszor lehet valakit újraválasztani. A többi törvénynél előkerülhetnek olyan rendelkezések, amelyeket összhangba kell hozni az új alkotmánnyal. Sokkal egységesebb szabályozás alakulhat ki, ezért is kezdtük az új alkotmány megalkotásával ezt a ciklust, mert aztán ehhez fog igazodni a többi törvény is.
A Dunamelléki Egyházkerület javasolta a Zsinat számára a „gondozó” egyházközségek jogi kategóriájának felvételét. Az új megnevezés arra utal, hogy melyik gyülekezet működik önfenntartó módon, és hol van szükség külső erőforrásra a közösség fenntartásához?
Ez egy szükséges új egyházközségi forma bevezetése. Nem lehet missziói egyházközségnek nevezni azt a hagyományos, nagy múlttal rendelkező egyházközséget, amelyben az egyháztagok száma túlnyomórészt demográfiai okok miatt jelentősen lecsökkent. A Dunamelléken és a Dunántúlon ez létező probléma. Ebben komoly segítséget jelent az, hogy gondozó egyházközséget lehet létrehozni, így a lelkészi szolgálatot kerületi, megyei hozzájárulással meg lehet tartani. Ezek egy idő után akár önálló egyházközséggé is válhatnak.
Napjainkban az elnéptelenedő egyházközségeink önmagukban már nem tudnak fenntartani lelkészi állást. Sok esetben olyan falvakról van szó, ahova csak két-három havonta jut el lelkész. A kis falvakban csak néhány ember tud egyházfenntartói járulékot fizetni, és sokszor már lakható parókia sincs. Gondozó egyházközség létrehozásával ez a probléma is könnyebben orvosolható, és lehetőséget nyújt arra, hogy sokkal gyakrabban legyünk jelen a kis falvak lelki életében is. Úgy gondolom, nekünk, világiaknak is feladatunk, hogy az Úrtól kapott tálentumok szerint segítséget nyújtsunk a kicsi, elnéptelenedő, nehéz helyzetben lévő gyülekezeteknek. Azt tapasztaltam, hogy az Úristenbe vetett erős hittel, a lelkészek, a presbitérium és a gyülekezet tagjainak áldozatos munkájával csodákat lehet elérni.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!