Vágynak az emberek a közösségbe

Kisvárda a szabolcs-beregi régió települési központja, a térség büszkélkedhet az ország legnagyobb egy tömbben élő református gyülekezetével. Megérkezve a lelkészi hivatalhoz, szép látvány fogad: új épületek, rendezett zöldövezet, nyári hangulatú vörös rózsák színesítik az őszi kertet. Már jön is Kilin-Szikszai Miklós, a lelkészi hivatal munkatársa, üdvözöl bennünket. – A Reformátusok Lapjától jöttek? – kérdezi. – Jöjjenek csak, a lelkész úrtól úgy tudom, hogy az iskolában kezdenek. – Elindulunk, Miklós közben beszél a gyülekezetről. – Kisvárdán élénk hitélet zajlik, a belvárosi református templom és gyülekezeti termek mellett istentiszteleteket és bibliaórákat tartanak a Tátra utcai imaházban, a kórházban, az idősotthonokban, a szociális intézményekben, a hajléktalanszállón, a Kálvin Konferenciateremben. A reformátusok szép számban járnak templomba, vasárnaponként 350 tagú gyülekezet hallgatja az igehirdetést, igaz, a városban több mint 6500 református él. Időközben meg is érkezünk a Várday Kata Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium gyönyörűen felújított épületébe; 2018 májusában adták át, állami támogatásból épült, s a fenntartó is hozzájárult. Csak ámulunk, ilyen modern belsővel a fővárosban is csak elvétve találkozunk.

Megérkezik Pappné Molnár Erika igazgató, aki 2020 júliusától vette át az intézmény irányítását. – 1992-ben, amikor visszakaptuk az épületünket, 21 kisdiákkal és két tanító nénivel indultunk, ma pedig már 608 tanulónk van.

Büszkén mondhatom, hogy idén sikerült két első osztályt indítanunk, a gimnáziumban pedig három osztály indult 81 diákkal, korábban ilyen még nem volt. Azért is népszerű az intézményünk, mert az elmúlt tanévben új típusú rendszert alakítottunk ki, az úgynevezett digitális osztályt. Ez szisztéma a módszertanban jelentős változást hozott. A gyerekek saját laptoppal vesznek részt a tanórán, digitális tankönyvekből tanulnak. A tanórán együtt veszik át a feladatokat a tanárokkal, otthon pedig újranézhetik a videókat, a játékos leckéket, ezekbe a szülők is be tudnak kapcsolódni. Hozzánk nagy számban jönnek a környező településekről is, több mint 60 százalék a bejáró tanuló, őket el tudjuk helyezni a kollégiumban; és mivel nagyon közel van az ukrán határ, Kárpátaljáról is érkeznek diákok, elsősorban a gimnáziumba – tudatja az intézményvezető.
Kilin Szikszai Andrea iskolalelkésznél elsőként a hittanórákról érdeklődöm: – Iskolalelkészként a legnagyobb feladatunk, hogy a szeretve nevelés útján legyünk. Annak is nagyon örülök, hogy hittant is tarthatok, mert így bátrabban fordulnak hozzám a diákok lelkigondozói beszélgetésekre – folytatja.

– A hittanórán nincs tabutéma. A koronavírus miatt egyre inkább érdekli őket a halál témája, az elmúlás gondolata. A jelenések könyve szinte minden hittanórán előjön, mint ahogy az is, hogyan lehet örök életem. Sok a nevelt gyermek, és van, aki azt mondja, ő csak egy szám a rendszerben. Ilyenkor az embernek összeszorul a szíve – magyarázza Andrea.

Virguláné Hercku Orsolyával, a Kisvárdai Református Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójával is találkozunk. Ő arról számol be, hogy igyekeznek minden olyan iskolai alkalmon szerepelni, amelyen a gyülekezet tagjai is részt vesznek, hiszen az ünnepeik közösek. – Egy-egy ünnepség alkalmával beviszünk egy verbunkot a templomba, vagy olyan táncot, amely hangulatában megfelelő, méltóságteljes, így igyekszünk közel kerülni az idősebb generáció szívéhez is. Ők nagyon tudnak örülni a gyerekek sikerének.

A művészeti iskola bejárása folyamán fotós kollégám észrevesz valami különlegességet: – Nézd, viselettár. Bekopogunk, Faragó Eszter, a viselettár vezetője fogad bennünket: – Szinte minden megtalálható itt, amire szükség lehet az iskolai, városi vagy gyülekezeti rendezvényeken, így nem kell ruhát bérelniük a gyerekeknek. Nyílt napunk volt hétfőn, ennek kapcsán készítettem ezeket az új jelmezeket – mutatja a palástokat, a kalapot és a bunkósbotot Eszter. – Az elsősök ebben adták elő a mesét a vendégeinknek, reméljük, ezzel is meggyőzték a szülőket, hogy érdemes ebbe az iskolába íratni az óvodásokat.

Van még jelmezraktárunk is, ott a társastáncruháinkat tartjuk – amelyeket szalagavatón használnak a lányok –, és egyéb jelmezeket is, például a Mikulás-ünnepségre vagy adventi időszakra valókat.

Oláh Szilvia a kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórházban végez lelkészi szolgálatot, ő is szívesen szól munkájáról: – Itt a betegek jó része református. A koronavírus-járvány idején kerestek meg, hogy a Covid-osztályon lévő betegeket látogassuk, hiszen több mint fél évig zárlat volt a kórházban; a hozzátartozókat sem engedték be – idézi fel az elmúlt időszakot a kórházlelkész.

– Mi az otthonaikban is meglátogatjuk a betegeinket, fontos, hogy megmaradjon a kötődésük a gyülekezettel.

Az új vezető lelkész épp a hetedikesek hittanórájáról érkezik. Kormos Csaba alig egy hónapja vette át a református gyülekezet irányítását.

– Egy szatmári falusi gyülekezetből, Porcsalmáról érkezni egy kisvárosi gyülekezetbe ösztönző feladat volt, feleségemmel, Boros Gyöngyivel együtt szolgálunk. Ő is lelkipásztor. A feleségem egyébként itt született, és a közelben lévő Nyírtason nevelkedett fel, tehát félig hazajöttünk – kezdi a bemutatkozást Kormos Csaba. – Első perctől kezdve jó érzés volt az, ahogyan köszöntöttek, befogadtak – teszi hozzá a lelkészfeleség. Azt is elárulja, hogy eddig egyszer volt lehetőségük végigsétálni a belvároson, de akkor is megállították a gyülekezeti tagok, hogy egy kicsit beszélgessenek.

– Én korábban még nem prédikáltam háromszáz személy előtt, nem oszthattam úrvacsorát kétszázhetven hívőnek. Úgy érzem, vágynak az emberek ebbe a közösségbe – folytatja Kormos Csaba. Mindig is szeretett volna olyan templomban szolgálni, amely nem két oldalhajóból áll, hanem a szószékkel szemben ül mindenki. Kisvárdán ez így van. Ezért már a belépés pillanatában magával ragadta az épület miliője.

Kopogtatnak, az sem véletlen, hogy a Nőszövetség elnöke az. Csütörtök van, ilyenkor mindig találkoznak az asszonyok, főleg idős asszonyok vesznek részt, akik üresen álló lakásba térnek haza; a gyerekeik már távol élnek, hitvestársuk már elment a minden élők útján, ezért számukra ez a közösség, ahol heti rendszerességgel találkoznak, hatalmas kötődés. Oláh Istvánné örömmel tudatja: – Hét éve novemberben alakultunk, huszonhat aktív taggal és huszonkilenc pártolótaggal.

Csak példaként említem – mosolyog –, egy tagunk beteg férjét látogattuk meg otthon, utána azt mondta a feleségének: „Alig fél órát voltak itt az asszonyok.” Nem fél órát voltunk, hanem legalább hármat. Ennyire vágyta a társaságot, lelkileg is feltöltődött. Most már Gyöngyike, a nagytiszteletű asszony is bejár a programjainkra. Nyolcvanhárom éves nőszövetségi tagunk is van. A fia, ha nagy ritkán érte jön, mindig mondja: „Anyukám, megint öt évet fiatalodtál, hogy itt voltál a Nőszövetségben.” Mindig megünnepeljük a névnapokat, a születésnapokat. Van olyan nőtestvér, aki otthon ilyenben nem részesül – foglalja össze a Nőszövetség elnöke.

A vezető lelkész találkozásunk előtt épp Debrecenben járt, Fekete Károly püspök úrnál, Kisvárdán folyamatban van még három beruházás. Látogatásunk alkalmával ezeket személyesen is bejárjuk. Az első egy új templom építése a vasúton túli területen, a Tátra utcában. – Az építkezés most nyolcvanszázalékos készültségnél tart. A támogatás elszámolásához szükséges a használatbavételi engedély megszerzése, ezért a százszázalékos készültség elérése a cél, ehhez gyűjtünk folyamatosan támogatásokat a hívek közösségében is – mondja Kormos Csaba.

– A gyülekezet 22 millió forint önerőt vállalt, ezt hamarosan fel is használjuk. A másik forrás kormányzati. A hiányzó rész pedig, bízunk benne, az október utolsó vasárnapi országos perselypénz lesz, amely a Zsinat határozata alapján a Tátra utcai templom építését szolgálja majd. Ez óriási segítség lehetne számunkra.

A másik beruházás, amely szintén a jövő felé mutat, a kétcsoportos bölcsőde megépítése a város új, fejlődő területén, családi házas övezetben. Várható befejezési ideje 2022 nyara. A harmadik projekt háromcsoportos óvoda építése, amely Kisvárda belvárosának szívében, mégis csöndes, gyönyörű környezetben, a szülők és a gyermekek kényelmét, biztonságát szolgáló nagyméretű parkkal és parkolóval valósul meg. Olyan biztonságos játszóeszközökkel, amelyek a gyermekek képességeit, mozgását hatékony, játékos formában fejlesztik.

A város egész területéről és a környékről is várják a jelentkezőket, a felvétel 2022 tavaszán lesz. Az óvoda a Kisvárdai Református Egyházközség immáron kiteljesedő oktatási rendszerébe, a Várday Kata Református Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, a Várday Kata Református Bölcsőde, valamint a Református Alapfokú Művészeti Iskola sorához csatlakozik. Így lehetőség nyílik arra, hogy a gyermekek az intézményesített nevelés teljes palettáján a legmagasabb szakmai színvonalon és a református szellemiségben részesüljenek.

– Úgy gondolom, a hosszú távú terveinkben a gyülekezeti missziónak nagy szerepet kell adni, hiszen sok embert elérünk, ők betagozódnak a gyülekezetbe, azonban még többen vannak, akiket még nem értünk el. Tehát a szüntelen reformáció gondolatát kicsit átírva a szüntelen missziót kell fontossá tennünk Kisvárdán. Azért is, mert sajnálatosan tapasztaljuk, hogy a környező kisebb településeken létszámcsökkenés van, az ott élők elköltöznek, viszont egy részük itt jelenik meg, Kisvárdán. Nekünk őket kell megszólítani, és behívni a gyülekezetünkbe. Ez nagy feladat, de hála az Úristennek, vagyunk többen lelkipásztorok a városban, akik ebben szolgálatot végeznek – mondja búcsúzóul a lelkész-menedzser.

A cikket elolvashatják a Reformátusok lapja múlt heti számában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!