A hálaadó alkalmon számos egyházi és közéleti szereplő rótta le tiszteletét az egyházi méltóság emléke előtt.
Az istentiszteleten Dr. Szabó István, dunamelléki református püspök szolgált imádsággal, az igehirdetést Dr. Bölcskei Gusztáv, tiszántúli református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke tartotta.
Bölcskei Gusztáv igehirdetésében, amelyet Pál Korinthusiakhoz írott második levele (2Kor 1,3) alapján mondott el, a nyomorúság, szabadítás és hálaadás mentén elevenítette fel Tóth Károly életútját. Olyan református örökségnek nevezte ezt a három fogalmat, amely örökséget az elhunyt egyházvezető a szülői házból hozott magával, és amely örökségnek nemcsak ismerője, hanem továbbhordozója is volt. A tiszántúli püspök elmondta, a győrszemerei családból hozott puritán református kegyesség biblikus és józan volt.
Tóth Károly személyes életét, közössége és népe sorsát is végigkísérte a nyomorúság, szabadítás és hálaadás hármasa. Olyan egyházvezető volt, akinek megvolt a lélekjelenléte, hogy a megfelelő időben kimondja a megfelelő szavakat. Abban a korban élt, mondta Bölcskei Gusztáv, amikor az igenek és a nemek összekeveredtek. Olyan egyházvezető volt, aki sok mindennek az előkészítője volt, amelynek a gyümölcsét nem ő, hanem az utána következők élvezhették, hangzott el az igehirdetésben.
A reformátusságért a határokon túl is ténylegesen tevő, a nemzetközi ökumené munkálásában is aktív Tóth Károlyról felidézte, hogy hogyan segítette a kárpátaljai és a litván reformátusokat, akik magukra hagyatva, megtöretve éltek. Nemzetközi kapcsolatait pedig annak felelevenítésével érzékeltette, hogy 2009-ben Tóth Károly közbenjárása segített abban, hogy Kiril pátriárka üdvözlete megnyugtassa a debreceni alkotmányozó zsinat kapcsán a szélesebb fogadtatás miatt aggódókat.
Bölcskei Gusztáv kitért arra is, hogy egyházvezetői szolgálata után, amikor „már nem azok közé tartozott, akiket ünnepélyesen fogadtak", akkor megteremtette az Ökumenikus Tanulmányi Központot, ahol színvonalas munka folyt az ökumené javára.
A Budapest-Kálvin téri református gyülekezet nevében, ahol Tóth Károly 1977-től lelkészként szolgált, Prof. Dr. Ritoók Zsigmond, az egyházközség presbitere mondott beszédet. Kiemelte, az egykori püspök nemcsak befolyását bevetve ért el eredményeket, mint a templom műemléki hatósági felújíttatása, hanem zsúfolt napirendje mellett is mindenki fordulhatott hozzá, mindenkit meghallgatott.
D. Dr. Tóth Károly ökumenikus munkássága kapcsán Dr. Keresztes Szilárd, katolikus püspök emlékezett meg a 84 esztendős korában elhunyt korábbi lelkészi elnök érdemeiről. A katolikus egyházvezető azt mondta, Tóth Károly „apostoli szolgálatot töltött be: szócsöve lett annak, hogy Isten tudtunkra adta akaratának titkát, hogy Krisztusban egyesít mindent, ami földön és égben van".
A gyászoló közösséghez szólt Balog Zoltán, református lelkipásztor, az emberi erőforrások minisztere is, aki magánszemélyként vett részt a gyászszertartáson. „Ritkán érzi a porszem ember, hogy szembe kerül a történelemmel" – kezdte beszédét Balog Zoltán, aki azt mondta, előttünk nyugszik a XX. század tragikus és fájdalmas történelme. Hatalmas fa dőlt ki, Tóth Károly Magyarország református történetének különös jelentőséggel bíró személyisége távozott, mert olyan viharban állt egyházunk élén, amelyben megannyi érték állt a viharban, mondta a lelkipásztor-politikus. Balog Zoltán felidézte, hogy az elhunyt püspök emberileg mennyit tett azért, hogy ő lelkész lehessen, majd pedig azért, hogy később lelkész maradhasson. A szembenézést azonban már nélküle kell elvégezni, és részben helyette is. A be nem vallott múlt ugyanis visszatér, azért fontos megvallani, amit meg kell vallani, megbocsájtani, amit meg kell bocsájtani és hálát adni, amiért hálát kell adni.
D. Dr. Tóth Károlyt hétfő délután Győrszemerén kísérték utolsó útjára családi körben és a Dunamelléki Református Egyházkerület szolgálatával. A Magyarországi Református Egyház saját halottjának tekinti Tóth Károlyt.
Reformatus.hu, fotók: Vargosz