Közös véradásra hívja az önkéntes véradókat a Magyar Cserkészszövetség az Ichthüsz elnevezésű, protestáns cserkészekből álló közösséggel közösen. A jelentkezők február 23. és 27. között a XIV. Országos Civil Véradóhéten segíthetnek a rászoruló betegeken. A program közösségformáló erejéről és lelki üzenetéről Nagyné Csobolyó Eszterrel, a cserkészszövetség alelnökével, a Dunavarsányi Református Egyházközség beosztott lelkészével beszélgettünk.
Miért csatlakozott az Ichthüsz közösség a véradóhéthez?
A legfontosabb szolgálat közösségünkben az ifjak elérése és érzékenyítése embertársaik, a társadalom és természetesen Isten felé. A véradás az egyik legszentebb ügy: a legjobb jócselekedet, amit az ember tehet, hogy saját magát adja annak, aki rászorul. Mindemellett ez nemcsak a léleknek, hanem a testnek is hasznos, hiszen egy szűrésen veszünk részt, a szervezetünk pedig frissen pótolja a levett vért, ezáltal nagyon hasznos is.
Kiket szeretnének megszólítani?
Elsődleges célunk a fiatalabb nemzedékek megszólítása, hiszen a fiatalságnak igazán a fiatal a példa. Azt reméljük, ha egy ifjú elmegy vért adni, akkor nem magányos harcosként teszi, hanem megosztja a barátaival, elmeséli az osztálytársainak, hogy mire készül. Hátha ez a jó példa mást is ösztönöz vagy motivál a részvételre.
Miért fontos, hogy a cserkészet a véradás mellé álljon?
Ahogyan Magyarország lélekszáma csökken, sajnos ennek megfelelően a véradók száma is apad. Honnan lenne utánpótlásunk, ha nem az ifjak ereje által?! Ezért szólítjuk meg őket elsősorban, és kérjük a segítségüket.
Nagyné Csobolyó Eszter
Mit mond a Biblia a véradásról vagy az önzetlen segítségnyújtásról?
A Biblia egyik fő tanításához térnék vissza: „Szeresd felebarátodat...” – és ez az igazi szeretet, amikor úgy tudom szeretni, hogy önmagamat adom: odaadom az időmet, az erőmet, a figyelmemet, hogy a másiknak jó legyen. Jót tenni jó – ez éltessen bennünket, hogy ma is valami nagy dolgot tudtunk tenni! A véradásnál, ahogyan Krisztus is a vérét adta értünk, nekünk nem kell ugyanazt az áldozatot vállalnunk, hiszen ő már megtette. Különösen igaz ez most, a böjti időszakban, ahogy napról napra közeledünk Krisztus keresztje, az általa hozott áldozat felé. Sokat beszélünk ilyenkor a lemondásról: fogyni akarunk, lemondunk ételről, italról, miközben az isteni üzenet, az, hogy ő nem mondott le rólunk. Az önkéntes véradás pedig egy olyan emberi erő, amire képesek vagyunk, ezáltal talán egy kicsit közelebb kerülhetünk Jézus Krisztus keresztjéhez is.
A harmadik cserkésztörvény ezt mondja: „A cserkész, ahol tud, segít.” A mai világban hol tudnak segíteni?
Mindenhol. Hitoktatóként az általános iskolában gyerekek között lehetek, és sokszor elmondom nekik: nehogy azt gondolják, hogy kicsiként nem tudnak jót tenni. A jó cselekedetre mindannyian képesek vagyunk, a legkisebbek is. Kezdve ott, hogy hazafelé felszedem a szemetet, figyelek a társamra, és van hozzá egy jó szavam, vagy éppen segítek egy néninek vinni a szatyrot. Érzékenynek kell lennünk arra, hogy szükség van ránk. Ma azt látjuk, hogy miközben a világ a lehetőségekkel, az utazással, az internettel egyre jobban kinyílik, mi az arctalanságunkba mégis bezárkózunk. Azt gondoljuk, nincs szükség a két kezünkre, a szívünkre vagy a vérünkre – pedig ez nem így van. Ha ki merünk lépni az utcára és van bátorságunk elmenni egy véradásra, akkor látni fogjuk, mekkora szükség van mindenkire. A napi jó cselekedet lehetősége mindenkiben benne van, csak merjük vállalni, hogy mi is képesek vagyunk rá!
Honnan erednek a véradással kapcsolatos társadalmi ellenérzések, és milyen tévhitek állnak mögöttük?
A téli fáradtság és az influenzás időszak miatt ilyenkor könnyebb otthon maradni. Sok társadalmi felelősségvállalásnál érezzük azt, hogy ránk nincs szükség, megteszi majd más, és különben is: hűvös van, esik az eső, nem süt a nap... Pedig pont most, a tavasz várásakor kellene elindulni! Bizonyára bennünk van a fájdalomtól való félelem is, és valóban: fáj, amikor megszúrnak bennünket. Véradóként mondhatom: az a pillanatnyi fájdalom eltörpül amellett a jó érzés mellett, hogy képes voltam rá, legyőztem a félelmemet, és segíteni tudtam.
Milyen lelki értéke és példamutató szerepe van a véradásnak a közösség életében?
Hála a Jóistennek, ez már rendszeres programunkká vált a Magyar Cserkésszövetséggel együttműködésben. Évente kétszer, tavasszal és ősz elején készülünk rá. Közösségünk fontos eseménye, hiszen tudjuk, hogy hasznos feladatot látunk el, és nagyszerű érzés, hogy mi is adhatunk. Ilyenkor külön ajándékkal is kedveskedünk az önkénteseknek. Idén egy egyedi címkével ellátott vászon tolltartóval készülünk, de a véradás után a vendéglátásról is igyekszünk gondoskodni. Ez egy valóban kézzelfogható, látható eredményekkel járó országos program, amiben mi is részt veszünk. Kívánom, hogy még nagyon sokáig folytathassuk ezt a szolgálatot.
Tudnivalók: Adj vért, és ments meg három életet!
Véradásra kizárólag egészséges ember jelentkezhet, 18 és 65 év közötti, akinek a testsúlya eléri az 50 kilogrammot, és nem haladja meg a 140-et. Az első véradók korhatára 60 év. A nők évente, azaz 365 napon belül négy, a férfiak maximum öt alkalommal adhatnak vért. Két alkalom között legalább 56 napnak el kell telnie. Egyetlen egységnyi vérből háromféle készítményt, vörösvérsejt-, thrombocyta- és frissfagyasztott plazmát állítanak elő, így egyetlen véradással akár három betegen is segíthetünk