Vidámíts meg újra!

A regisztrációnál kapott kék szilikonkarkötőt nézem a kezemen. Rajta az ismert bibliai Ige: „épüljetek fel lelki házzá”. Ezt kapta mindenki, aki részt vett a Debreceni Református Egyházmegye konfirmandustalálkozóján. A Debreceni Református Kollégium dísztermében telt ház, már csak a színpadon lenne helye annak, aki most érkezne, de ott a cívisváros egyetemi gyülekezetének dicsőítő zenekara játszik éppen. Nemrég ért véget Bozsoky Jonatán lelkipásztor remek előadása, amelyben arra igyekezett felhívni a fiatalok figyelmét különböző példákon keresztül, hogy mindannyian értékesek, és az Úr is értékesnek látja őket. Az ifjak között ott ül Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is.

Miközben a konfirmandusok már a csapatjátékokhoz készülődnek, én Fekete Károlyt faggatom a folyosón a második Debreceni Református Napokról. Az egyházi vezető szerint ezekben a napokban is Krisztus lesz a középpontban, és minden esemény kapcsán rá figyelnek majd, utal a Márk evangéliumából választott vezérigére: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Felvetem, hogy némelyek szerint Debrecen a református egység napja helyett – amelyet a Generális Konvent döntése alapján ötévente rendeznek meg országosan – szervezi meg a maga egységnapját, pótlék gyanánt. Fekete Károly nem így gondolja. – A püspöki programomban fogalmaztam meg annak idején, hogy Debrecen megerősítése mennyire fontos. 2017-ben az Európai Protestáns Egyházak Közössége a reformáció városának nevezte. Ez igazán szép cím, de a település lakossága nem fogja megtölteni tartalommal, ezt a református gyülekezeteknek kell megtenniük – mondja Fekete Károly. Úgy véli, Debrecen huszonegy református gyülekezetének látnia kell egymást, és a városnak is látnia kell őket. Ezt a „láthatóságot” terjesztették ki az egyházmegye gyülekezeteire, és az ő részvételükkel szervezték meg tavaly az első, idén pedig a második ilyen alkalmat.

– Ez korántsem pótcselekvés, hanem a belső megerősítés eszköze, az pedig nagyon ránk fér. Bár a város huszonegy gyülekezete szinte behálózza Debrecent, mégis szinte külön szigetként vannak jelen. A Debreceni Református Napok az együttes megmutatkozás alkalma lehet – fogalmaz a püspök. Beszélgetésünk után még sétálok egy kicsit a Kálvin téren: az Emlékkertben és a nagytemplom mellett már a szombati szabadtéri istentiszteletre készülnek, miközben a templom előtt épp katonazenekar játszik.

A Debreceni Református Napok – hivatalosan – szerda este kezdődött, ekkor a Debreceni Református Egyházmegye gyülekezeteinek vezető lelkészei és főgondnokai gyűltek össze a kollégium dísztermében úrvacsorai közösségre és szeretetvendégségre. A csütörtöki program még mindig nem a nagyközönségnek szólt, mert valójában el sem fértek volna a nagytemplomban, ahol délelőtt a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona ünnepi kibocsátó istentiszteletét tartották. Este hét órakor újra kinyíltak a nagytemplom hatalmas ajtajai, a történelmi falak között Gryllus Dániel és társai adtak koncertet. Azok a dalok csendültek fel a templomtérben, amelyek szövegét Sumonyi Zoltán írta Pál apostol római levelének üzenete alapján, és amelyek zenéjét Gryllus Dániel szerezte. A dalok már több százszor hangzottak el itthon és külföldön is az 1991-es ősbemutató óta, de a mostani debreceni előadás is hatalmas siker volt. A pénteki konfirmandustalálkozó előtt bibliaismereti vetélkedőt tartottak az egyházmegye nem református fenntartású intézményeibe járó 3–4. osztályos tanulóknak.

A szombati nap már bőven kínál programokat nemcsak az egyházmegye gyülekezeteinek, hanem bárki másnak, aki a Kálvin téren és környékén sétál. Az Emlékkert zöld kerítésén – a tavalyihoz hasonlóan – a debreceni egyházmegye harminckilenc gyülekezetének bemutatkozásai olvashatók. Az Egyháztáji vásár árusai már reggel kilenc órára felállították pavilonjaikat az Emlékkert püspöki hivatal felé eső utcájában, amelyet le is zártak a forgalom elől. Miközben a mézeskalácsot, sajtokat, füstölt kolbászokat áruló standok között sétálok, piruló hagyma illatát hozza felém a szél. A gyülekezeti főzőverseny új eleme a Debreceni Református Napoknak, nyolc gyülekezet kilenc csapata méreti meg magát, a győztes közösség pedig a berekfürdői református központban tölthet el egy hétvégét. A fakanalat ragadó gyülekezetek között ott találom az Álmosdi Református Egyházközség négyfős csapatát is, akik hímzett egyenkötényben csorbalevest készítenek, mellé pedig lepcsánkát kínálnak majd fokhagymás tejföllel.

– Gyülekezetünkben hímzőkor is működik, és az asszonyok úgy gondolták, hogy készítenek nekünk ilyet – mutatja a gyülekezet nevével varrt kék kötényt Kapus Anita presbiter. Az ételsort Kusnyirné Homonai Andrea állította össze. Mint mondja, azért nem gulyással vagy pörkölttel készültek, mert a gyülekezetben többen származnak Erdélyből és a Partiumból. – Ez pedig különleges, mert itt nem főznek csorbát – állapítja meg a székelyhídi gyökerekkel rendelkező asszony. A tíz kiló sertéshúsból főzött csorba azért sem mindennapi, mert nem savanyú káposzta adja meg a savasságát, hanem csalamádé. Miközben beszélgetünk, sorra készülnek el az olajban sült kis lepcsánkák. – Ez sem hagyományos – lép oda mellém Kapus Anita –, a reszelt krumpli közé édesburgonyát is tettünk, saját termésből! A Debrecen-Füredi úti Református Missziói Egyházközség kondérjában erdélyi tárkonyos raguleves rotyog, amelyet cipóban tálalnak, a Debrecen-Homokkerti Református Egyházközség babgulyással indul a versenyen, akárcsak a Konyári Református Egyházközség vagy az Újlétai Református Egyházközség A csapata, a Debrecen-Ondód-Macsi Református Egyházközség slambuccal, a Debrecen-Úrréti Református Gyülekezet chilis babbal, a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség vaddisznópörkölttel, az újlétaiak B csapata pedig kapros töltött káposztával.

Így tehát voltaképpen ez a kilenc csapat szolgáltatja az ebédet szombaton a Debreceni Református Napok rendezvényeire kilátogatóknak. – Az elkészült ételeket adományért cserébe kóstolhatják meg az emberek, az összegyűlt összeget pedig a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség tavaly kiégett templomának felújítására fordítjuk – mondja Bíró-Polgár Mariann, a szervező. Hozzáteszi azt is, hogy a tavalyi kínálathoz képest sokkal több családi programot szerveztek, jobban építenek a gyermekprogramokra, és a koncerteket, színpadi műsorokat is úgy állították össze, hogy több korosztályt is meg tudjanak szólítani. Bíró-Polgár Mariann szerint a Debreceni Református Napok találkozási pont lehet, ráadásul nem csak egyházmegyéjük reformátusainak. – Mindenki megtapasztalhatja, aki kilátogat most ide, milyen jó együtt lenni olyan emberekkel, akik egyébként valamelyik református gyülekezethez tartoznak. Lázár Ervin gondolata szerint a nagyon sok szeretet, a nagyon sok jó cselekedet és a nagyon sok hasznos munka meg fogja változtatni a világot valami magasabb rendűvé. A szervezés alatt végig azt éreztem, hogy mindenki, akinek volt köze ennek a rendezvénynek a megvalósulásához, beletette minden tudását, és ez az igazán szép benne. Remélem, hogy a közönség is érezni fogja azt a tengernyi szeretetet, amellyel készültünk – mondja Bíró-Polgár Mariann.

Éppen elüti a delet a Nagytemplom harangja, nekem is megkordul a hasam. Az elmúlt napok esős időjárása után a szikrázó napsütés is az utcára csalogatja az embereket, kezdenek egyre többen sündörögni a gőzölgő üstök előtt is, sokan csak azért megállnak, hogy megnézzék, hogyan forgatja rutinos mozdulatokkal a bográcsban sülő slambucot a gulyásviseletbe öltözött fiatal gazdálkodó, Molnár Dávid. Kisebb sor is kialakul a főzőhelyük előtt, vannak, akik ételhordóba kérik a pásztorételt. A bajuszos fiatalember engem is megkínál, amit hálásan elfogadok, és mit ne mondjak, amilyen egyszerű, olyan ízletesre sikerült a slambuc.

A Debreceni Református Kollégium Múzeumába szervezett tárlatvezetés a következő állomás, nem is csak nekem, hanem annak a tucatnyi embernek is, akik ebéd helyett választották ezt a programot. Győri János, a közgyűjtemény igazgatója kalauzol bennünket a következő egy órában. Beszél a városról, a kollégium jelentőségéről és annak szerepéről, felidézi Csokonai Vitéz Mihály eltanácsolását és Kölcsey Ferenc diákéveit, miközben számos tárgyi emléket is megmutat. A múzeumi tárlatról egy idő után a kollégium udvarára sétálunk, ahol vezetőnk a Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig! című regényében szereplő helyszínekről beszél.

– A regény első fejezetében Nyilas Misi ott áll fent, a második emeleten, amelynek az udvarra néző ablakai akkor még nem voltak beüvegezve – mutat fel az épület egy pontjára Győri János. – A társai a kút körül gyülekeznek. A kút ott, attól a nagy fától balra, két-három méterre volt. Amikor legutóbb felásták az udvart, megtaláltuk a helyét – mondja. Beszél még a kollégium udvarán található harangról is, amely szintén szerepel Móricz regényében, és amelyet a tűzvészben megsérült eredeti Rákóczi harang anyagából öntöttek. A tárlatvezetés végén megállunk a budapesti Petőfi-szobor eredetije előtt is. – Ez a gipszmintája annak a szobornak, azaz ennek alapján öntötték a bronzalkotást – mondja Győri János, akitől megtudjuk azt is, hogy a kollégium lépcsőházát már úgy tervezték, hogy a költő alakja oda kerül majd.

A tárlatvezetés végére elkezdi rövid koncertjét az Emlékkertben ácsolt színpadon a Kharisz Brass fúvósegyüttes, majd hivatalosan is megnyitják a második Debreceni Református Napokat. Először Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye esperese köszönti az összegyűlteket. Beszédében kiemeli: az idei rendezvényen újra átélhetjük az összetartozás örömét, és a mai délután programjai lehetőséget adnak arra, hogy megmutassuk reformátusságunk sokszínűségét az erre járó érdeklődőknek is. – Nagy öröm, hogy újra találkozhatunk, hogy újra örülhetünk egymásnak, és újra megszólíthat Isten Igéje, és részesedhettünk az úrvacsora bűnbocsátó áldásában – mondja az egybegyűlteknek Hadházi Tamás.

Papp László jelenlegi és Kósa Lajos volt debreceni polgármester is köszönti az ott lévőket, majd kihirdetik a gyülekezeti főzőverseny eredményét is, bánatomra nem a Debrecen-Ondód-Macsi gyülekezet nyert. Viszont az álmosdi gyülekezet különleges ételeit különdíjjal jutalmazza a zsűri. Amikor ez kiderül, váratlanul nagy ováció hallatszik a hátam mögül. Az álmosdi reformátusok közül mintegy harmincan jöttek el a Debreceni Református napokra. – Mi mindig ilyen sokan megyünk, ha valahova mennie kell a gyülekezetnek – mondja Kővári Sándorné Inci presbiter, aki többek között feltöltődni jött most. – Megtelik a lelkem boldogsággal, miközben itt vagyok a templom közelében. Bármerre járok a világban, az első utam mindig a templomhoz visz. Mihelyst a templomajtón belépek, már töltődöm – teszi hozzá az asszony. – Évtizedek óta nagyon összetartó, szorgalmas kis csapat az álmosdi – mondja Buzás Árpád, a gyülekezet lelkipásztora, miután elkészült a csoportkép a főzőverseny résztvevőiről. Már alig hallom, amit mond, mert a színpadon Bárdosi Ildikó népdalénekes kezd bele a koncertjébe, református énekeskönyvi énekeket ad elő művésztársai kíséretében és kíséretével.

Egy ideig – ha létezik ilyen – református idillé változik az Emlékkert: népzenei formában szólnak a református zsoltárok, miközben mosolygós emberek sétálnak, kicsik szaladgálnak, vagy éppen próbára teszik ügyességüket, kreativitásukat a számos gyermekprogramon. Úgy tűnik, itt most mindenki ismeri egymást, nem számítanak világnézetek és politikai meggyőződések, csak a Krisztus, mint ahogy azt Fekete Károly előre is vetítette még tegnap.

Kicsit úgy érzem magam, mint négy évvel ezelőtt, a református egység napján, vagy mint egy nagy, családi összejövetelen, ahol nem számítanak a gondjaim, mert szeretet vesz körül. Ezt az érzést csak fokozza, amikor a már lemenőben levő nap fényében elkezdődik a szabadtéri istentisztelet, amelynek liturgiájában az egyházmegye vezető lelkészei közül mindenki részt vesz. Igét Fekete Károly püspök hirdet, közben a közel százfős református egyesített kórus szolgál, majd az Emlékkert nyolc pontján kiszolgáltatják az úrvacsora sákramentumát. A napot a Magyar Örökség Díjas kárpátaljai Credo együttes koncertje zárja.