Tudományos kincs érkezett ötven dobozva csomagolva a Károli Gáspár Református Egyetemre: a néhai Volkmar Fritz világhírű mainzi régészprofesszor hatvanezer euró értékű magánkönyvtára talált új otthonra Budapesten. A beszerezhetetlen szakfolyóiratokat és ritka ásatási jelentéseket tartalmazó gyűjtemény Wolfgang Zwickel professzor felajánlása, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának és a Ráday Könyvtár példás összefogásával maradhatott egyben. A hagyaték nem csupán egy professzori életmű megmentése, hanem a hazai bibliai régészet új kutatóbázisa is, amely évtizedes forráshiányt pótolva teszi lehetővé a jövő teológusnemzedékei számára a világszínvonalú tudományos munkát. Erről beszélgettünk Egeresi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem professzorával.
A történet szála Németországba, Mainzba vezet, ahol a néhai Volkmar Fritz professzor, a neves régész és tanszékvezető élt és kutatott. A hagyaték sorsa akkor dőlt el, amikor Wolfgang Zwickel professor emeritus, Fritz professzor barátja és utódja jelezte: a mintegy 60 ezer euró értékű magánkönyvtárat szeretnék méltó helyen, egyben tartva tudni. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem is érdeklődött a gyűjtemény iránt, viszont a Károli vezetése rendkívül gyorsan és határozottan reagált. Az intézmény dékánja, Literáty Zoltán már a múlt év végén, a feszített költségvetési időszak ellenére is azonnal rábólintott a projektre, felismerve, hogy egy ilyen volumenű adományt nem szabad elszalasztani. Az egyetem vállalta a szállítási költségeket, így megnyílt a „hivatalos út” a tudományos kincsek előtt.
A könyvek tényleges leszállítása idén januárban történt meg. Egeresi László felidézte azt az éjszakát, amikor az ötven dobozba csomagolt állomány megérkezett az egyetem portájára. Olyan folyóiratokról, monográfiákról és szakkönyvekről van szó, amelyek Magyarországon eddig hozzáférhetetlenek voltak. A gyűjtemény azért is különleges, mert Volkmar Fritz generációja még saját fizetéséből épített hatalmas magánkönyvtárakat. Egeresi professzor hangsúlyozta, hogy bár ezek a művek részben megtalálhatók a Gutenberg Egyetem központi könyvtárában, Fritz professzor otthoni gyűjteményében olyan speciális régészeti jelentések is helyet kaptak, amelyek mindössze 100-300 példányban jelentek meg. Ezek ma már beszerezhetetlenek. Olyan ritka folyóiratok, amelyekért a kutatók korábban kénytelenek voltak messzire utazni.
Veress Anna Mária, a Ráday Könyvtár igazgatója
A könyvek elhelyezése komoly logisztikai feladvány volt. Ekkor mutatkozott meg a házon belüli összefogás ereje. Veress Anna Mária, a Ráday Könyvtár igazgatója rendkívül rugalmasan állt a kérdéshez, és miután a vezetőségtől megkapták az engedélyt, helyet biztosítottak a hagyatéknak. Az együttműködési megállapodás szerint a gyűjteményt ötven vagy akár száz évre a Ráday Könyvtárban helyezik el. Ez az időtáv már indokolja az adminisztrációba és a digitalizálásba fektetett energiát. A könyvek egy része az olvasóteremben bárki számára kutatható lesz, míg a speciális szakmai anyagok felkerülnek az ószövetség tanszékre, ahol közvetlenül segítik a professzorok munkáját.
Egeresi professzor elmondta, hogy jelenleg Magyarországon, és különösen a református egyházban, nincs olyan szakember, aki hivatásszerűen, magas szinten foglalkozna a bibliai régészettel. Bár vannak, akik hozzá hasonlóan már jártak Izraelben ásni, a tudományág kutatási háttere eddig hiányzott. A könyvtár az adománnyal most egy kutatóbázist teremt a jövő generációi számára. A professzor elmesélte, hogy ő maga is többször ásott Izraelben, többek között Wolfgang Zwickel feleségével közösen. Az interjú során megelevenedett a régészet gyakorlati oldala is. A professzor középső bronzkori (Kr. e. XVII–XVI. század) cserépdarabokat mutatott, amelyek az „Ábrahám-korból” származnak, valamint vaskori leleteket a X. századból, Dávid király idejéből. Megtudhattuk, hogy egy egyszerű peremgallér is mennyi információt hordoz: a régészek a cserép anyagába kevert fehér mészdarabkákból vagy porrá őrölt kagylókból tudják megállapítani, hogy az edényt főzésre használták-e, hiszen a mész segítette az agyagot a hirtelen hőhatások elviselésében. Egeresi professzortól megtudtuk azt is, hogy a modern kutatás ma már nem „bibliarégészetként” (ahol az egyik kézben a Biblia, a másikban az ásó van a szöveg igazolására), hanem Izrael vagy a térség régészeteként határozza meg önmagát. A régészeti tények ugyanis nem mindig vágnak egybe az irodalmi szöveghagyománnyal, hiszen a Biblia nem egy modern értelemben vett történelmi olvasókönyv.
A jövő távlatai
Volkmar Fritz hagyatéka most már hivatalosan is a Károli tulajdona, a jogi eljárás lezárult. Ez az adomány nem csupán ötven doboznyi papír, hanem egy kapu a világra. A nemzetközi együttműködés, a Ráday Könyvtár és a hittudományi kar összefogása révén mostantól a magyar diákok kezébe is odaadható a szakirodalom, és ahogy a professzor reméli: hamarosan megszülethetnek az első olyan szakdolgozatok és kutatások, amelyek már ezen a világszínvonalú bázison alapulnak.