A vírus nem kifogás

Pál apostol példáját állította a leköszönő Zsinat elé Somogyi Péter fasori lelkipásztor a cikluszáró ülés nyitó áhítatában. „Tudta, kihez küldetett, ki bízta meg, és azt is tudta, mikor kell átadnia a feladatot” – fogalmazott. „Csodálatos generációváltás történt, amelyben nem egymástól elválasztva, hanem közösségben kezdődött valami új – hiszem, hogy ez mai is iránymutató számunkra” – magyarázta a Tituszhoz írt levél első kilenc versét az igehirdető, aki szerint fontos, hogy ne az idő szorításában, hanem a rendelt idő lehetőségében éljük meg küldetésünket, valamint hogy az egyházban is jó értelemben vett kölcsönös megbecsülés illesse a továbbmenő szolgákat éppúgy, mint a maradókat.

„Immár egy emberöltő óta szabadok vagyunk, szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, végezhetjük missziónkat, kereshetjük együtt az anyaszentegyház alapító, fenntartó és növelő funkcióinak megfelelő kereteket és eszközöket, szabadon választhatjuk elöljáróinkat, szabadon disputálhatunk, tervezhetünk, nyilatkozhatunk, szabadon alkothatjuk meg saját belső rendünket” – emlékeztetett elnöki beszámolójában Bogárdi Szabó István püspök. A Zsinat lelkészi elnöke önvizsgálatra hívott: „Megmaradt-e a szívünkben a hála Isten iránt, aki kihozott bennünket a fogságból? Megmaradt-e bennünk, e kegyelem csodáján ámulva, a mindent meghaladó elkötelezettségünk Isten iránt?”

Bogárdi Szabó István beszélt a koronavírus-járvány hatásairól, az egyházunkban zajló tisztújításról és az egyházfinanszírozás kérdéséről, értékelte az állam és az egyház viszonyát, visszatekintett a reformációi emlékévre, méltatta a határokon átívelő református magyar egységet, valamint kitért a világkeresztyénség helyzetére. A Zsinat leköszönő lelkészi elnöke köszönetet mondott a testület tagjainak, a szakbizottságok, a közegyházi intézmények és a Zsinati Hivatal munkájáért.

Fájlalta, hogy egyebek mellett nem sikerült teljes körűen megkülönböztetni a törvénykönyvben a törvényi korpuszt és az eljárásrendi vonatkozásokat, valamint tisztázni a gondozott gyülekezet és a missziói gyülekezet fogalmát. A jövő év elején megalakuló Zsinat gondjaira bízta továbbá a lelkészek védelmét biztosító jogszabály megalkotását és azt, hogy fogalmazzanak meg ajánlásokat, „amelyekkel hozzásegíthetjük a református hívőket és gyülekezeteinket, hogy a kereszt jelének elhelyezése többé ne afféle huszárcsíny legyen a képzelt, de valójában nem létező purizmussal szemben”. Végül azt kérte, ne váljon a koronavírus-járvány olyan kifogássá egyházunkban, mint az „elmúlt negyven évre” hivatkozás, amellyel „népmozgalmi csappanást, anyagi nehézséget, szervezeti süllyedést, és erkölcsi fertőt” igazolunk.

A koronavírus-járvány második hullámának tapasztalatai alapján módosították egyházunk alkotmányának rendkívüli helyzetekben alkalmazandó rendelkezéseit: az egyházi testületek nemcsak a kormány által kihirdetett veszélyhelyzet idején jogosultak elektronikus kommunikációs eszközök igénybevételével ülésezni és döntéseket hozni, hanem egészségügyi válsághelyzetben is. A pontosítás célja volt az is, hogy országos vagy regionális korlátozások idején is lehetővé tegye a területileg érintett egyházi testületek biztonságos és törvényes munkáját.

Az egyház lelkészeinek ellátásáról és Nyugdíjintézetéről szóló törvény 36. és 37. paragrafusai szabályozzák a kivételes és méltányos ellátásokat. Eddig ezek megállapítását csak az érintett kezdeményezhette, azonban a Zsinat most úgy módosította a jogszabályt, hogy az eljárás hivatalból (az illetékes egyházkerület elnökségének javaslatára, vagy a Nyugdíjintézeti Intézőbizottság egyhangú döntése nyomán) is elindulhat. Szabó Gergely, a Nyugdíjintézet igazgatója szerint erre a kiegészítésre azért van szükség, hogy az egyébként nagyon is rászoruló érintettek szerénysége, alázatossága, vélt szégyenérzete ne legyen akadálya a segítségnyújtásnak.

Mindkét törvénymódosítást két olvasatban tárgyalták, elfogadták a szerdai ülésen, és azok másnap már hatályba is léptek. Emellett a zsinati tagok hozzájárulásukat adták, hogy a Diakóniai Iroda állami, valamint önkormányzati fenntartású szociális és gyermekvédelmi intézményeket, hálózatokat és szolgáltatásokat vegyen át Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Somogy, Vas és Zala megyében. Emellett az irodához kerül a Magyar Református Szeretetszolgálat által eddig felzárkózási programokból vagy svájci egyházi támogatásból működtetett hét tanoda is.

A tavalyi ülésen elfogadott új gyülekezeti énekeskönyv tördelése már a végső korrektúra fázisába lépett, hamarosan nyomdába adható – tájékoztatott Bódiss Tamás. Apró szöveges javítások mellett még az énekekhez kapcsolódó bibliai versek, hitvallási részek és imádságok kerülnek a kiadványba, hogy még sokrétűbben lehessen használni a nyolcszázhetvennégy oldalas, hatszázhatvanhét számozott éneket tartalmazó gyűjteményt. Ahol szükséges volt, ott a zsoltárok és reformáció korabeli dicséretek szövegeit a mai nyelvhez igazították, hogy ez is segítse az elmélyülést. „Azzal, hogy elvétetett tőlünk az istentisztelet, a találkozás, a közös éneklés lehetősége, talán jobban át tudjuk majd érezni, mekkora érték az új énekeskönyv, ha elkészül” – fogalmazott az országos egyházzenei előadó.

Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok megköszönte az egyházi vezetők, a zsinati tagok támogatását, valamint az egyházunk oktatásfejlesztési stratégiájának kidolgozásában részt vevő szakbizottság, pedagógusok és szakértők munkáját. „Már látható és kézzelfogható eredményei is vannak” – mondta a megvalósítás első üteméről. A leköszönő zsinati tagok javaslatot fogalmaztak meg az utánuk jövőknek, hogy a református oktatási rendszer és tananyagfejlesztés a következő ciklusban is folytatódjon.

A november 18-i ülésen elfogadták a zsinati szakbizottságok, a közegyházi intézmények, az Ökogyülekezeti Tanács, a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökségének, valamint a Zsinati Hivatal osztályainak cikluszáró beszámolóit is. Utóbbi osztályvezetői interjúkötetben is számot adtak az elmúlt hat évben elvégzett szolgálatról. A kiadványt a tanácskozás végén mutatták be.

Elhalasztották viszont a trianoni békediktátum századik évfordulójára készült nyilatkozattervezet elfogadását. Miután az idei, Marosvásárhelyre szervezett Kárpát-medencei református megemlékezés elmaradt, Szűcs Attila dunántúli zsinati tag indítványozta, hogy a Zsinat adjon ki nyilatkozatot a témában. Az általa beterjesztett szöveghez írásban várják a zsinati tagok észrevételeit.

A cikluszáró ülésen méltatták a zsinati alapítású lelkészi, diakóniai és pedagógiai díjak idei kitüntetettjeit. A díjakat az egészségügyi korlátozások miatt valószínűleg a következő zsinati ülésen vehetik át személyesen.

Tóth Árpád bácsalmási lelkipásztor kapja a kis gyülekezetekben, elsősorban kistelepüléseken régóta hűséggel munkálkodó lelkipásztoroknak járó Dobos Károly-díjat. Tóth Árpád a budapesti teológia elvégzése, 1979 óta vezeti a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye legnagyobb körzetét, pásztora a szociológiailag és egyházi szempontból is erősen szórványosodó, maroknyi közösségeknek. Kora reggeltől késő délutánig egészen kis létszámú csoportokban végzi a hitoktatást a hozzá tartozó településeken, Isten Igéje és gyülekezetei iránti hűsége, elkötelezettsége évtizedek óta töretlen – derült ki a méltatásból.

Kiss Ferenc-díjjal ismerik el Dobos Pálné több évtizedes gyülekezeti diakóniai szolgálatát. A kitüntetett hűségesen látogatja a budahegyvidéki gyülekezet időseit otthonaikban, kórházakban, szeretetotthonokban. Szervezi az idősek bibliaóráját és telefonon is tartja a kapcsolatot velük. Mint mondták: sosem téveszti szem elől, hogy az első és a legfontosabb, amit adhatunk a másik embernek, a törődés.

Az intézményes diakóniai szolgálatért járó Juhász Zsófia-díjat Mészáros Jolán kapja, aki miután 1958-ban átadta életét Krisztusnak, évekig kereste imában a szolgálati helyét, majd harminckét éven át, 1996-os nyugdíjazásáig a Dunaalmási Református Szeretetházban dolgozott. Százhúsz gyermeket gondozott, közben elvégezte a diakónusképzést is – mindezt saját bevallása szerint az Úrért és a gyermekekért.

A református iskolaügyért végzett áldozatos munkájáért Imre Sándor-díjjal jutalmazzák Molnár Tímeát, a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium igazgatóját. Molnár Tímea egyike volt a két pedagógusnak, akiknek vezetésével 1992 szeptemberében elindult az iskola első, tizenhat fős osztálya. A vezetése alatt álló intézmény mára a Dunántúl legnagyobb létszámú köznevelési intézménye. Sokoldalú, kiemelő vezetői tevékenysége mellett oktatási szakértőként is szolgálja egyházát, presbiter, a Református Tehetséggondozó Alapítvány kurátora.

A Doktorok Kollégiuma idén nem adott ki díjakat, de bíznak benne, hogy a 2021-es őszi ülésszakon már átadhatják szokásos kitüntetéseiket – tájékoztatott minket Hodossy-Takács Előd főtitkár.

A cikluszáró ülésen a Koreai Presbiteriánus Egyház nevében Chae Hwa Jeong budapesti lelkész köszöntötte Bogárdi Szabó Istvánt. Testvéregyházunk emlékplakettel köszönte meg a Zsinat lelkészi elnökének, dunamelléki püspöknek „a magyarországi és koreai egyházak keresztyén hittel és szeretettel végzett szolgálatában való buzgó odaadását”. Az ülés végén megköszönték Huszár Pál dunántúli főgondnoknak a Zsinat világi elnökeként végzett tizenkét éves szolgálatát is.

A Zsinat leköszönő lelkészi elnöke végezetül áldást kért a búcsúzó és a következő ciklusra megválasztott zsinati tagokra, valamint imádságra hívott mindenkit a koronavírus-járvány elmúlásáért, az annak leginkább kitett idős és sokféle krónikus betegséggel küzdő korosztályért, az orvosok, ápolók, szociális dolgozók és a mások biztonságára ügyelők életéért. Istentől gazdagon megáldott adventi készülődést kívánt „abban az imádságos reményben, hogy karácsonykor mégiscsak körbeállhatjuk a jászolbölcsőt, és még inkább az úrvacsora asztalát, együtt lehetünk áldott közösségben, gyülekezetben is”.