A Zsinat világi elnökeként illik legalább néhány pillanatkép felidézésével szólnom az elmúlt ciklus szimbolikus eseményeiről, eredményeiről. Az Úristen iránti mélységes hálával és őszinte örömmel tárom olvasóim elé, hogy az elmúlt években végig megtapasztalhattam mind főgondnoki, mind zsinati elnöki tevékenységemben az Úristen megtartó kegyelmét és segítő, áldásos jelenlétét.
Az ő segedelmével több egyházi témájú könyvet írhattam ez alatt az időszak alatt. Napjainkban sok vita van az európaiság fogalmáról. Nagy Károly német-római császár és az európaiság című kötetemmel azt szeretném elérni, hogy olvasóim az európaiság klasszikus értelmezését ismerjék meg, amelynek fontos tartópillére a keresztyénség. Manapság ezt gyakran mellőzik azok, akik a témával foglalkoznak. Sajnos még a keresztyén szellemben megálmodott Európai Unió képviselői közül is sokan eltérnek az európaiság fogalmának hagyományos értelmezésétől.
Isten kegyelméből köszönthettem az ismét létrehívott Reformátusok Szárszói Konferenciáját, ahol számos izgalmas és a társadalmunkat olykor megosztó témában hallhattunk előadásokat, vitákat. Sajnos ebben az esztendőben a koronavírus-járvány miatt ezt a találkozót, valamint a református egységnapot is törölni kellett a programjaink közül.
Külföldi útjaimon számos érdekes tapasztalatot szereztem a különböző országok zsinatairól. Nemrégiben részt vehettem egy egyházi konferencián Zürichben a reformáció jubileuma kapcsán. A harminc résztvevőből nyolcan voltunk magyarok. Legidősebb vendégként én szólhattam először. Előadásomban elmondtam, hogy amíg a valaha keresztyén Európa nyugati részén funkciót váltanak az egykori keresztyén templomok – lesz belőlük hangversenyterem, étterem, esetleg mecset, netán lebontják őket –, addig a Kárpát-medence területén ebben a pillanatban is öt új magyar református templom épül. Mi így válaszolunk az értékválsággal küzdő világ kihívásaira, mert krisztushívők és magyarok akarunk maradni. Nagy tetszés fogadta felszólalásomat.
Fontosnak tartom, hogy segítsük a trianoni békediktátum által elszakított területek magyarságát. Gyakran tartottam előadásokat a Délvidéken, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján és a Partiumban. Fekete Vince főgondnok testvérem szervezésében előadássorozatot tarthattam a Felvidék több gyülekezetében. Természetesen örömmel tettem eleget a meghívásoknak. Erdélyben testvérgyülekezetünk is van a Marosvásárhely melletti Mezőpanitban. Már meg sem tudom számolni, mennyi egyházi témájú előadást tartottam itt.
Leginkább a kárpátaljai nemzet- és hittestvéreink szorulnak rá anyagi és erkölcsi támogatásunkra. Hálásak minden anyaországi megnyilvánulásért, nagy szükségük van az anyagi segítségre, de a magyar szót is rendkívüli örömmel fogadják. Tapasztalatból tudom, hogy az utolsó falatjukat is megosztanák az anyaországi vendéggel. Egyik ott tartott előadásom után jegyezte meg a gépkocsivezetőm: tanár úr, előadása közben figyeltem a hallgatóságát, itták a szavait. Lehet tőlük hitet tanulni. Legelső látogatásom alkalmával Nagy Béla főgondnok testvérem átvitt a szomszédos Nagyberegbe, ahol egy hatalmas kiásott gödröt mutatott, mint a leendő fiúinternátus alapját. Megkérdeztem tőle, rendelkezésre állnak-e a szükséges anyagi források. Hát, a téglára való már megvan. Erre én azt válaszoltam, hogy itthon mi így nem mernénk belefogni egy építkezésbe. Tudod, majd az Úristen kirendeli a szükséges anyagiakat. Igaza lett. Két év múlva Balog Zoltánnal felavattuk a gyönyörű épületet. Az Úristen valóban megadta a szükséges összeget. Kellett hozzá a magyar kormány, de a svájciak, hollandok, németek és a helyiek is hozzájárultak a valóban európai színvonalú internátus felépítéséhez. Az ukrán állam csak szigorú előírásaival kapcsolódott az ügyhöz, viszont egyetlen petákot sem adott az építkezéshez.
Elkötelezett híve vagyok az ökumenének, vagyis hogy a Krisztusban hívő felekezetek szót értsenek egymással, és lehetséges keretek között működjenek együtt. Magam is hittel vallom, hogy egy hajóban evezünk, ugyanaz a víz van alattunk, ugyanaz az égbolt van felettünk. Az Úristen iránti hálával és őszinte örömmel említem meg, hogy dr. Kránitz Mihály római katolikus egyháztörténész professzor meghívására előadást tarthattam Kálvinról a Budapesti Római Katolikus Teológián. A kedvező fogadtatás után én hívtam meg őt, hogy tartson előadást Kálvinról egy római katolikus teológus szemszögéből. Olyan kitűnő előadást tartott Pápán, amely a legfelkészültebb református lelkészünknek is dicséretére vált volna.
2009 óta a zsinati elnöki tisztségemből adódóan minden évben én nyithattam meg hazánk, illetve a Kárpát-medence református iskolái számára a tanévet. Ilyenkor mindig előbújik belőlem a tanár. Immár kívülállóként is tudtam lelkesedni az új tanévvel együtt járó kihívásokért, nevelési és oktatási lehetőségekért. Mindig arra buzdítottam tanárainkat és diákjainkat, hogy áldásos együttműködésük során keressék, és találják is meg a tevékenységükben rejlő sikerélményeket. Ugyanígy rendszeresen meghívtak a Károli Gáspár Református Egyetem karácsonyi és évzáró rendezvényeire, ahol személyesen biztathattam mind az oktatókat, mind a hallgatókat. Köszönöm az elmúlt évek együttműködését elnöktársamnak, Bogárdi Szabó István püspök úrnak és minden testvéremnek.
Istennek legyen mindenért hála! Soli Deo Gloria!
A szerző a Magyarországi Református Egyház XIV. Zsinatának leköszönő világi elnöke.
Hat év szolgálat
A közegyházi szolgálat elmúlt hat évét bemutató interjúkötet jelent meg a tavaly novemberi cikluszáró zsinati ülésre. Az egyes területekről ide kattintva olvashatnak a következő napokban.