A híres Bethlen-kastély falujában, Bonchidán született a Kolozsvárott tanult festő, grafikus és selyemfestő Zsombori Erzsébet, aki 1987-ben települt át Magyarországra. Először színésznő akart lenni, játszott is a kolozsvári Stúdió Színpadon. Végül mégis a képzőművészet lett a hivatása nagynénje, a festőművész, színész, szavalóművész és operaénekes Póka Zsombori Erzsébet hatására.
Zsombori Erzsébet öt kolozsvári és zilahi, reklámgrafikusként eltöltött év után messzire jutott hite, tehetsége és nem mindennapi természetszeretete révén. Az írás illusztrációjaként is szereplő virág- és madárközpontú, a zenei hangsúlyokra is figyelő két pünkösdi festményéhez közel visznek bennünket ars poeticája szavai, amelyek az Erdélyi Napló 2017. március 16-i számában jelentek meg: „Az erdélyi táj szépsége ma is elvarázsol: abból táplálkozom, azt festem meg. Érzéseket, hangulatokat festek. Zenét. A virágban zene szól, a zenébe virágot képzelek.” A művésznő, akit örök játékosságához illően mindenki Zsimbinek szólít, a Szőnyi István Alkotóközösség és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagjaként szép ráadásként budapesti galériát vezet Svédországban élő festőművész lányával, Mayer Hellával közösen, amely a zene és az irodalom otthona is. Alkotásait Zilahtól Koppenhágáig és Kolozsvártól Londonig sok helyütt megcsodálták, hagyományos festményei és selyemre álmodott, gyakran virágos-madaras akvarelljei Budapesttől Észak-Európáig sok otthonban segítenek az ott élőknek a természet közelében maradni.
Idézzük most a lapunknak készített két pünkösdi festményéhez csatolt üzenetét: „Pünkösdre hangolódva: Mindannyian várjuk a tavaszt, a Lélek csíráit, a megújulást. A természet templomába érve mindig azt érzem, hogy megtisztulok. Megjelennek a madarak, a virágok, a harmóniák. Kinyílik, megnyílik a szív, befogad, átölel Isten. »A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját« – hogy Victor Hugo költői szavait idézzem. E mostani képek fő motívuma Kodály Zoltán Pünkösdölője. Festés közben mintha egy gyermekkórus előadásában ezt a csodálatos művet hallottam volna, s visszaemlékeztem az otthoni és a magyarországi pünkösdi játékokra, s úgy éreztem, mintha minden ecsetvonás közelebb vinne nagymamám erdélyi kertjéhez. A tavaszt idézték fel bennem a lassan kibontakozó képek, a természet megújulását, s festés közben örültem az életet adó napsütésnek, a pünkösdi rózsa színeinek, s képzeletben az Ég felé szálló, békét hirdető galambokat láttam.” E sorokat olvasva, ezt a két festményt nézve bennem is újraéledt egy személyes élmény, annak köszönhetően, hogy az egyik képen a galamb (a pünkösd ikonikus madara) csőrében nemcsak egy szál pünkösdi rózsa lebeg, hanem Kodály kórusműve szövegének egy sora is. A második képen a „Két szál pünkösdrózsa” szöveg mellett kottatöredék is látható a két virággal ékes cserép hátterében.
Ezeknek az alkotásoknak köszönhetően idéződött fel bennem életünk legszebb Pünkösdölő-hangversenye. 1992-ben, igaz, már pár héttel pünkösd után, az egykori Békés-Tarhosi Állami Énekiskola zenepavilonjában a mindössze hét és fél tanévet megélt, nagyszerű zenei műhely alapítójának, Gulyás Györgynek a vezényletével, a Debreceni Kodály Kórus előadásában halhattuk e remekművet. A kompozíció nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy összefonódnak benne a vallási-néprajzi és a játékos, gyermekkoridéző elemek. Úgy, mint Zsombori Erzsébet festői világában. A mostani festményekkel rímelő tarhosi hangversenyre a Békési Galériában kaptunk tiszteletjegyeket, az ottani bibliakiállítás megnyitója után, amely a Ráday Gyűjtemény legszebb Szentírás-példányait mutatta be. Akkor is, most is „elhozta az Isten piros pünkösd napját”.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!