Megszületett a mennyei Király

Régi énekeskönyveinkben az újévi énekek „kis-karácsonyi” elnevezéssel szerepelnek. Ez onnét van, hogy a kisded Jézus születése utáni nyolcadnapra (Lukács 2:21-24), az ő templomi bemutattatására emlékezve, a megújuló esztendő első napját a hívek nem a hangos szilveszterezést követő csömör és álmosság, hanem a Jézusban testet öltött reménység és hálás örvendezés alkalmának tekintették és ekként ünnepelték meg. Az új esztendőnek ez a Krisztus-központú értelmezése már régóta elhomályosult egyházunk éneklő gyakorlatában és népünk tudatában is. Itt van tehát a jó alkalom arra, hogy megpróbálkozzunk az istentiszteleti éneklésben is ennek a régi és mindenképpen evangéliumi gyakorlatnak új életre keltésével. Erre különösen alkalmas énekünk – írja Csomasz Tóth Kálmán. Eddig Nékünk születék szavakkal kezdődött a dicséret, de a többi versszak miatt, valamint az alapritmus egységessége kedvéért az ének kezdőszavát, valamint néhány túlzottan archaikus igealakját megváltoztattuk. Bízunk abban, hogy hozzá társított adventi (385 Szép hajnalcsillag…) és vízkereszti (441 Dicsérjük Istent…) szövegével együtt sikerül meggyökereztetni ezt az ősi, reformáció előtti dallamot.