Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel

Az adventi várakozás utolsó hét napján (december 17–23.) énekelhetjük a fenti ének egy-egy versét. Ezek az ősi imádságok Jézus Krisztust ószövetségi előképeken, próféciák adta neveken szólítják meg. Ő a Megváltó, aki egyben a Sapientia – Bölcsesség; Adonai – Urunk; Radix Jesse – Jesse vesszeje; Clavis David – Dávid kulcsa; Oriens – Napkelet; Rex gentium – Népek Királya; és Emmanuel – Velünk az Isten. A latin nevek kezdőbetűi visszafelé olvasva különleges üzenetet rejtenek: ero cras, azaz: holnap leszek. E gazdag imádságsorozat a 18–19. században nyert verses feldolgozást, melyben a versszakok sorrendje némileg megváltozott. Az énekversekhez a következő igeszakaszok kapcsolódnak: 5Móz 30,10–14; Ézs 7,14; 8,8–10; 9,1–6; 11,10–12; 22,22; 42,6–7; 49,8–9; Dán 7,13–14 és Mt 1,23.

• Meghallgatható a baseli Münsterből ill. Kodály, Adventi ének