Húszéves fennállását ünnepelte a kárpátaljai Sámuel Alapítvány. A beregszászi székhelyű szervezet munkatársai és a hozzájuk tartozó családok azt vallják: a gyermekmentés minden fáradtságot megér. Sipos Géza elnököt kérdezte a Reformátusok Lapja.
Azért jött létre 2001-ben a Sámuel Alapítvány, hogy esélyt adjon Kárpátalján az árva, illetve önhibájukon kívül nehéz szociális helyzetben lévő gyermekeknek, vagy azoknak, akik bentlakásos intézményekben élik a mindennapjaikat. Fő céljuk a gyermekmentés, amit úgynevezett családtípusú gyermekotthonok létrehozásán és segítésén keresztül szeretnének megvalósítani. „Ez azt jelenti, hogy a keresztyén hitben járó szülőpár – apa és anya – egy-három vér szerinti gyermeke mellett öt-hét befogadott – tehát összesen legfeljebb tíz – gyermeket nevel. A következő lehetőség a befogadó párrá válás. Ők egy-két gyermek mellé ugyancsak egy-két gyermeket fogadnak be, így egyidejűleg összesen négy gyermeket nevelnek. A harmadik típus a gyámcsalád. Ebben az esetben az egyik nevelőszülő és a gyermekek között rokoni szálak vannak” – mondta a Reformátusok Lapjának Sipos Géza.
Segédkeznek örökbefogadásoknál is, amely életre szóló folyamat: míg az előző három kategóriánál az ukrán törvények szerint a szülők a gyermekek tizennyolc éves koráig nevelhetik őket, vagy addig, amíg tanulmányi jogviszonyuk van – ez általában huszonhárom éves korukig áll fenn. „Amikor a gyerekek elérik ezt a kort, lehetőségük van elbúcsúzni a családjuktól – ez is előfordul. De velük kapcsolatban is érvényes a Szentírásból ismert tékozló fiú története: ha rájönnek, hogy tévedtek, visszatérhetnek, a szülők pedig tárt karokkal fogadják majd őket. Azért küzdünk, imádkozunk, hogy ezeket a gyermekeket is mindig várják ölelő karok és egy hely, ahol otthon lehetnek – akkor is, ha hibáznak.”
Jelenleg hét családtípusú gyermekotthonuk, két befogadó- és egy gyámcsaláduk van. Emellett tizennyolc gyermek örökbefogadásánál segédkeztek az elmúlt húsz esztendőben. Az alapítvány jelenlegi elnöke visszatekintve a megtett útra úgy látja, sokszor nem volt egyszerű dolguk, mégis áldás volt a munkájukon. Nemrég hálát adtak az alapítvány fennállásáért, a június 5-i ünnepségnek a beregszászi református templom adott otthont. – Szívmelengető volt látni a gyermeksereget, az immár felnőtt, szép tiniket, a szemük ragyogását – a tekintetük ugyanis sok dolgot elárul. Bármilyen nehézségünk volt is az elmúlt két évtizedben, ez az élmény mindent felülír – fogalmazott az újságnak.
A jubileum alkalmából nagyszabású, magyar és ukrán nyelvű kampányt indítottak, amellyel népszerűsítik a gyermekek befogadását. Sipos Géza beszélt arról, hogy több gyülekezetbe „kiszálltak” már, de egyelőre sajnos nincsenek új jelentkezők. – Vannak olyan szülőpárok, akik az elsőként befogadott és felnevelt gyermekek után korukból, egészségi állapotukból adódóan már megpihennének. De olyanok is akadnak, akik még szeretnék folytani ezt a tevékenységet, mert éreznek magukban erőt – mondta az alapítvány elnöke, aki szerint az, hogy a szülők képesek őszintén beszélgetni a fiukkal, lányukkal, és így segítenek feldolgozni neki a megtapasztaltakat, a legfontosabb.
„Hiszem és vallom, hogy a szeretet, amellyel odafordulnak hozzájuk, megölelik őket, mindenért kárpótolja e gyermekeket. Fontos, hogy érezzék: tartoznak valahová, róluk is gondoskodnak, fontosak anyának, apának, az alapítványnak, egymásnak.”
A Sipos Géza elnökkel készült teljes interjút elolvashatják a Reformátusok Lapja legfrissebb számában, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!