Az öregdiákok sem tudták megmenteni a megszűnés szélére sodródott felvidéki magyar középiskolát: a kért szándéknyilatkozatoknak csak a harmada jött össze, tanulók nélkül pedig az egyházközség semmilyen fenntartó kezében nem látja biztosítottnak az intézmény jövőjét. A végzős osztályt még felkészítik az érettségire.
A kitűzött 45 helyett csak 15 támogató szándéknyilatkozatot sikerült összegyújtenie a Czeglédi Péter Református Gimnáziumnak, azaz az elmúlt hetekben ennyi szülő kötelezte el magát, hogy gyermeke a következő három év valamelyikében a lévai magyar tannyelvű középiskolában kezdi meg tanulmányait. A remélt 15-15-15 helyett 9 most végzős, valamint 3-3 jövőre és két év múlva ballagó általános iskolás szimpátiáját sikerült megnyernie az intézménynek.
A szándéknyilatkozatok gyűjtését azután indították, hogy a gimnáziumot két évtizede fenntartó református egyházközség lelkésze, Kassai Gyula júliusban bejelentette, a kevés beiratkozó miatt szeptemberben nem tudnak első osztályt indítani. A diáklétszám drámai fogyása és az erejét egyre inkább meghaladó fenntartási költségek miatt a gyülekezet nehéz döntést hozott: jövő szeptembertől megszűnik a Kárpát-medence legkisebb református gimnáziuma.
Iskola a nyelvhatáron
Megszűnik Léván a református gimnázium – kaptuk a hírt –, így csupán egyetlen református középiskola marad talpon Felvidéken. Utána jártunk az okoknak, ide kattintva olvashatja helyzetjelentésünket a magyar nyelvhatárról.
A rossz hír hallatán az iskola öregdiákjai, élükön Gubík László felvidéki politikussal, gyűjtésbe keztek, hogy a nyelvhatáron lévő városban működő magyar tannyelvű gimnázium megmaradhasson, pénzügyileg biztos lábakon álljon. A gyülekezet ezt látva a lévai és környékbeli magyar szülőkhöz fordult, hogy kiderüljön, van-e egyáltalán igény az intézményre. Az elképzelések szerint alapítványi fenntartásba került volna az intézmény, de a gyülekezet továbbra is szerepet vállalt volna a működtetésben. A támogatók jelentkezését augusztus 15-ig várták, a hét elején pedig többször is tárgyaltak a gimnázium jövőjéről – eredménytelenül.
„Be kellett látnunk, hogy kevés a diák, nincs perspektíva és nem nagyon lehet kimozdulni ebből a helyzetből” – fogalmazott Kassai Gyula az egyik felvidéki magyar portálnak. A lévai lelkipásztor példaértékűnek nevezte az iskola megmentéséért létrejött összefogást, de mint mondta, a demográfiai helyzetet ez sem tudta megváltoztatni, a beérkezett szándéknyilatkozatok mennyisége nagyon kevés ahhoz, hogy azokra jövőt lehessen építeni.
A hatályos szlovák törvények szerint kilenc fő alatt nem lehet osztályt indítani, jelen állás szerint ezt a minimumot csak idén tudnák megugrani. A lelkipásztor egyértelművé tette azt is, hogy a helyi református egyházközség nem tudna akkora súllyal részt venni az intézmény fenntartásában, amekkorát az öregdiákok által vázolt elképzelés megkövetelne. Kezdetben évi 50 ezer eurót kellett a gyülekezetnek az iskola működéséhez biztosítani, ez az összeg idővel megháromszorozódott, azaz már több mint 150 ezer euróval, vagyis 52 millió forinttal kell kiegészíteni a büdzséjét.
A gyűjtést szervező öregdiákok egy egyesületet szerettek volna létrehozni, amely három éven keresztül az egyházközséggel fele-fele arányban finanszírozta volna az intézményt, ez alatt dolgozták volna ki a gimnázium hosszú távú működtetését. Gubík László csalódottságának adott hangot, amiért nem tudták közösen megmenteni az iskolát, ugyanakkor hozzátette, érthető az egyház álláspontja, hisz már két évtizede hoznak áldozatokat az iskola fenntartása érdekében:
„...valljuk be, bele lehet fáradni a végvári küzdelmekbe. (...) Nemcsak nekünk, de az egész felvidéki magyarságnak le kell vonnia azt a tanulságot a lévai gimnázium helyzetéből, hogy semmi sem garantált, és ha azt hisszük, hogy valahol még biztos a magyar nyelv és a magyar nyelvű intézmények megléte, akkor éppen a mostani példa legyen intő jel arra, hogy ez most sincs már így, és sajnos, a közeljövőben sem lesz az.”