Mint ahogy levegőt veszünk

„Trianon legfontosabb hatása az életemre, hogy általa még jobban értékelem és megbecsülöm azt, hogy magyar lehetek ott, ahová Isten helyezett" – június 4-re készülve ezúttal Soós Zsolt kárpátaljai lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait. Olvassák napról napra a nemzeti összetartozásról szóló sorozatunkat!

Trianon következményei száz év után is hatással vannak az életünkre. Meglátjuk bennük Isten munkáját is? Június 4-re készülve magyarországi és határon túli reformátusokat kérdeztünk arról, hogyan élik meg a nemzeti összetartozást.

magyar_zaszlo.jpg

Fotó: Dimény András

Én már egészen másként élem meg az elszakítottság mindennapi valóságát, hiszen mint magától értetődő valóságban éltem, első emlékeimtől fogva. Nem azt mondom, hogy könnyű az én nemzedékem helyzete – az utóbbi éveket nézve sajnos nem lenne igaz –, de sokkal könnyebb, mint azoknak, akik nem beleszülettek ebbe, hanem bele lettek kényszerítve. Nekem bizonyos értelemben már fel sem tűnik, hogy ukránul írják le a nevem, vagy hogy a legtöbb esetben a legalapvetőbb dolgokban is ukránul kell megértetnem magam, sok idősebb szolgatársam szívében azonban olyan tövis ez, amely minden egyes alkalommal lelki fájdalommal és keserűséggel jár.

Soós Zsolt

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom Trianon legfontosabb hatását az életemre, azt mondanám: általa még jobban értékelem és megbecsülöm azt, hogy magyar lehetek ott, ahová Isten helyezett.

Az emberek többségénél nem elválasztható a mindennapok valóságától a nemzeti identitástudat és összetartozás. Ott van minden egyéni és közösségi imádságban, igehirdetésben és -hallgatásban, az apró találkozásokban és a legnagyobb ünnepeinkben. Épp annyira a hétköznapok természetes része, mint az, hogy levegőt veszünk. Isten ott van minden egyes magyar szó mögött, amit én Trianon után száz évvel leírok és önök elolvasnak. Az, hogy ennyi idő elteltével én Kárpátaljáról magyarul, magyarként bizonyságot tehetek nap mint nap az élő Istenről, a szó legteljesebb értelmében csoda és Isten gondviselésének számomra megcáfolhatatlan bizonyítéka.

A szerző a tiszaújfalui és tiszaásványi gyülekezet lelkipásztora.

Sorozatunk előző darabja: