„...az Úr megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Izráelnek a javára” 2Sám 5
1 Ezután elment Dávidhoz Izráel összes törzse Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! 2 Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme! 3 Megjelent tehát Izráel valamennyi véne a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává. 4 Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott. 5 Júda királya volt Hebrónban hét esztendeig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya. 6 A király pedig embereivel együtt fölvonult Jeruzsálem alá az országban lakó jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták, hogy Dávid nem tud bemenni oda. 7 Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa. 8 És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki öli a jebúsziakat, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba! 9 Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni kezdett Dávid, a Milló-erődtől fogva befelé. 10 Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene. 11 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket, akik palotát építettek Dávidnak. 12 Ekkor megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Izráelnek a javára. 13 Miután Dávid Hebrónból Jeruzsálembe költözött, még ott is vett el másodfeleségeket és feleségeket, és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 14 Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 15 Jibhár, Elísúa, Nefeg és Jáfía, 16 Elísámá, Eljádá és Elífelet. 17 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték Izráel királyává, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és levonult a sziklavárhoz. 18 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáím-völgyet. 19 Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe adom a filiszteusokat! 20 Benyomult tehát Dávid Baal-Perácímba, megverte ott őket Dávid, és ezt mondta: Áttört az Úr ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. 21 A filiszteusok otthagyták bálványaikat, Dávid és emberei pedig összeszedték azokat. 22 Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáím-völgyet. 23 Ekkor Dávid megkérdezte az Urat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük! 24 Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát. 25 Dávid úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a Gézerbe vezető útig.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Az egyik oldalról azt látjuk, hogy az északi 10 törzsnek 7,5 évébe került az, hogy nem az Isten akaratát keresték a királyság kérdésében. Milyen szomorú az Isten nélküli, sok elvesztegetett idő! A másik oldalon pedig az Úr az, aki felemeli Dávidot. Végre Izráel vezetői is megértik az Úr akaratát (2), és szövetséget kötnek Dáviddal. Ráadásul Dávidot is megerősíti az Úr, s népe javát tartja szem előtt (12)! A mi életünket mennyire határozza meg Isten akarata, s a döntéseinkre mennyire jellemző, hogy Isten népének javát keressük?
RÉ21 80 RÉ 80 • IÉ Mt 21,1–11 • Zsolt 80
Adventi himnusz | 371 | Új világosság jelenék
Heti zsoltárének | 121 | Szemem a hegyekre vetem
„…ne régi kovásszal ünnepeljünk” 1Kor 5
1 Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 2 Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. 3 Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. 4 Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, 5 átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. 6 Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 7 Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. 8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. 9 Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 10 De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11 Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! 12 Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? 13 A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(8) „…ne régi kovásszal ünnepeljünk” (1Kor 5)
Jézus Krisztus meghalt értünk, halálával pedig megtisztított minket a bűneiktől, ahogy a páskabárány is megmentette az ítélettől Izráel fiait. A megváltásnak ez a csodája új életre kötelez. Új emberek lettünk, hogy ezentúl ne mi, hanem Krisztus éljen bennünk. El kell hát vetni magunktól mindent, amit bűnnek tart az Isten. A paráznaság, a részegeskedés, a nyerészkedés vagy a rágalmazás biztosan az. Pedig hol van ez még attól a parancstól, hogy „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” (3Móz 19,2). Ez persze küzdelemmel jár, néha lemondással, a kísértések pedig ott vannak körülöttünk. Sose felejtsük el azonban, hogy e küzdelemben nem vagyunk egyedül! Isten Igéje utat mutat nekünk, imádságunkra feleletül pedig, a Lélek által, erőt ad nekünk az Úr. Ám a gyülekezet tagjainak is kötelessége, hogy szeretetben figyelmeztessék azokat, akik meginogtak vagy letértek a jó útról (2Tim 5,20) – de az is, hogy az ilyen intelmet maguk is elfogadják. Aki erre nem hajlandó, mondja Pál, azzal meg kell szakítani a kapcsolatot. Mert ahogy a romlott kovász az egész tésztát tönkreteheti, úgy a bűn is, ha nem jár őszinte bűnbánattal, megfertőzheti a hívők közösségét, okot adva a világnak Isten káromlására.
