„Elnapolta az ügyet.” ApCsel 24,22–27
22 Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: Amikor Lisziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben. 23 Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. 24 Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druszillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. 25 De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. 26 Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. 27 Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata
„Elnapolta az ügyet.” (22) Talán az érdeklődése miatt, a várt pénz miatt, vagy más oka volt erre Félixnek? Egy biztos, hiába tudott volna dönteni, hiába lett volna egyértelmű Pál ártatlansága, nem akart állást foglalni. Milyen sokszor a halogató magatartásunk, az ügyek „elnapolása” az, ami minket is eljuttat oda, hogy mások élete fogságban maradjon, hogy mások szenvedjenek, gyötrődjenek, kínlódjanak. Legyen bátorságunk Krisztusban kiállni másokért!
RÉ21 407
Adventi dicséret | 378 | Jézus, születtél üdvösségünkre
„A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan…” Ézs 57,3–21
3 Jöjjetek csak ide, boszorkányivadékok, hűtlen és parázna fajzatok! 4 Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen hűtlen gyermekek vagytok, hazug fajzatok, 5 akik a cserfák mellett bujálkodtok, minden zöldellő fa alatt, gyermekeket vágtok le a patakoknál, a sziklahasadékokban! 6 A patak sima köveit tetted örökségeddé, azokat választottad osztályrészedül. Italáldozatot is bemutatsz nekik, ételáldozatot is viszel. Én ebbe belenyugodjak? 7 Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is fölmész áldozatot bemutatni. 8 Az ajtó mögé, az ajtófélfához tetted bálványod jelképét. Tőlem elszakadva levetkőztél, fölmentél széles fekvőhelyedre. Megegyeztél az egyikkel, akinek a fekvőhelyét szereted, és fajtalankodtál vele. 9 Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel. Messzire küldted követeidet, le egészen a holtak hazájáig. 10 A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele. 11 Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?! 12 Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te művelsz, az nem használ neked. 13 Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen. 14 Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat! 15 Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. 16 Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. 17 Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő azonban elpártolt tőlem, és ment a maga feje után. 18 Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. 19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt! 20 De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. 21 A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(10) „A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan…” (Ézs 57,3–21)
Úgy van az, hogy minél többet fektetünk valamibe, annál nehezebben ismerjük el, hogy tévútra tévedtünk. Gazdasági csalások, marketing és szekták egyaránt építenek erre bőszen. Mire bevásároltuk magunkat a röpke négyszázezres szellemgyógyász-tanfolyamba, mire elértünk egy szintet a szcientológusoknál, felgyúrtuk magunkat elviselhető fizetésre a piramisjátékban mások átverése által, addigra már nehéz beismerni a tévedést. Nemcsak egzisztencia épült rá, de identitás is. Ugyanis már nem ártatlan botlás, hanem tudatos erőfeszítések és ráfordítások sora van mögöttünk. Az ilyen ember inkább a valóságot torzítja a maga igazához, csak ne kelljen vele szembesülnie. Isten mégis erre a nehéz lépésre: beismerésre és megtérésre hív. Ezt az éles és magas küszöböt nem tudjuk lentebb hozni egymásnak, megkönnyíteni, kipárnázni. De egyedül ő tudja, hogyan boldogulhatunk. Ahogyan ezt megmutatta sokszor a nép életén és talán már a magunkén is. Ő nem hallgatott, és most sem teszi. Imádkozzunk ma azokért, akik tévutaktól várják a boldogulásukat! Akiknek az ünnepre készülése is haszontalanságokkal van tele – a szabadító várása helyett. Imádkozzunk azért, hogy legalább az adventben meghallják a hívó hangot!
