„Krisztus… átokká lett értünk…” Gal 3,6–18
6 Így van megírva: „Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy Isten a népeket hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9 Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. 10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” 11 Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert „az igaz ember hitből fog élni”. 12 A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”. 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –, 14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk. 15 Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. 17 Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18 Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt Isten.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Krisztus… átokká lett értünk…” (13) Ábrahámról azt mondja az Írás, hogy az ő utódának
szól Isten ígérete. Test szerint sokan származnak az ősatyától, de Megváltó csak egy, a Krisztus (16). Ő váltott meg minket a törvény átkától, átokká lett értünk a „fán”, a golgotai kereszten (13). Aki hisz őbenne az Isten ígéreteinek örököse, kegyelembe fogadott lelki gyermeke (8). Isten ítélni fog, de Jézus áldozatáért a benne hívők kegyelmet kapnak. Köztük vagy-e?
RÉ21 531 • 1Kir 8,22–28 • Zsolt 47
Mennybemeneteli ének | 531 | A Krisztus mennybe felméne
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Péld 22,1–16
1 Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. 2 Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindkettőt az Úr alkotta. 3 Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. 4 Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. 5 Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat. 6 Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. 7 A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak. 8 Aki álnokságot vet, bajt arat, és véget ér dühödt hatalmaskodása. 9 A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek. 10 Űzd el a csúfolódót, és távozik vele a perpatvar, megszűnik a vita és a gyalázkodás. 11 Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király. 12 Az Úr szeme ügyel az ismeretre, a hűtlenek beszédét meghiúsítja. 13 Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban. 14 Mély verem az idegen nő szája, beleesik, akire haragszik az Úr. 15 A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle. 16 Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(6) „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,1–16)
A gyermeknevelés folyamata és végeredménye a szülők vizsgája. S milyen jó, mekkora öröm egy eredményes vizsga! Ahhoz azonban előkészületre, felkészülésre, következetességre van szükség. Itt csak egy kitétel szerepel a szép eredmény eléréséhez. „Neki megfelelő módon” neveld, de ezt nem a nevelésben részesülő gyermek dönti el. Hogyan is dönthetne önmaga sorsa felett? Felnőtt jövőjéről hogyan hozhatna meghatározó döntést? A gyermek gondolkodása, érzésvilága támogatásra szorul. A szülő attól szülő, hogy segíti őt ebben. Figyelembe veszi a gyermek valódi szükségleteit, és nem pusztán az igényeit elégíti ki. Komolyan veszi, hogy a kiskorú is önálló személyiség, korának testi-lelki alkatának megfelelően anyagi és szellemi táplálásra szorul, amelyet a neveléssel el kell hozzá juttatni, oda kell adni neki. Tehát saját, független személyisége ellenére még gyermek, akinek szüksége van a hozzá legközelebb álló emberre, a szülőre. Nagy felelősség és óriási lehetőség. Kérjük Istent, tanítson meg időszerűen arra, ami a kizárólagos kívánalom: „neki megfelelő módon”.
