„…aki elveszti az életét énértem, megmenti azt.” Lk 9,23–27
23 Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! 24 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. 25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? 26 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27 Bizony mondom nektek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg addig a halált, amíg meg nem látják az Isten országát.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Az ünnepi hitvallás után Jézus most a hétköznapok legnehezebb feladatára tereli a figyelmünket: Jézus követésére. Sokan úgy gondolják, hogy a követés következménye az lesz, hogy minden problémám megoldódik, mindenben sikeres leszek, „befuthat” az életem. Jézus azonban a kereszt felvételére tanít. A kereszt kivégzőeszköz. Jézust nem követhetem másként, csak ha halálba adom a régi természetem, amely önmagát akarja naggyá tenni. „…aki elveszti az életét énértem, megmenti azt.” (24)
RÉ21 774
Zsoltárdicséret | 184 | Mindenek meghallják és jól megtanulják
„Az Úr a maga szent népévé emel téged…” 5Móz 28,1–14
1 Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr. 2 Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. 3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. 4 Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és állataid ivadéka, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. 5 Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. 6 Áldott leszel jártodban-keltedben. 7 Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét úton menekülnek előled. 8 Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az Úr. 9 Az Úr a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz. 10 A föld valamennyi nemzete látni fogja, hogy az Úrról kaptad a nevedet, és félnek majd tőled. 11 Elhalmoz majd téged az Úr minden jóval méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja. 12 Megnyitja az Úr előtted gazdag kincsesházát, az eget, és esőt ad földedre, amikor csak kell, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre. 13 Úrrá tesz téged az Úr, nem pedig szolgává; mindig fölül leszel, és sohasem alul, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat, 14 és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után, és nem tiszteled azokat.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(9) „Az Úr a maga szent népévé emel téged…” (5Móz 28,1–14)
Széteső kapcsolatok korában élünk. Összekülönbözünk politikai kérdések miatt, kényszeresen választunk oldalt, aztán gyorsan váltunk, cserélünk, és ugyanilyen ütemben engedjük el azt, aki valamikor hozzánk tartozott. Az örök változás eredményeként bizonytalanul bolyongunk akkor is, ha minden adott a nyugodt, kiegyensúlyozott élethez. A ma olvasott áldás-ígéreteket a legtömörebben így foglalhatjuk össze: ha hűségesen ragaszkodsz az Úrhoz, biztonságban és nyugalomban élhetsz. Ez a néhány vers a jövőre tekint. Mintha azt mondaná Isten: tudom, mi vár rád, ha átkelsz a Jordánon. Isteneket találsz ott, egy új kultúrát, és ez csábító lesz. Ragaszkodj hozzám! Hidd el, megadom mindazt, amire szükséged lesz! Több ez, mint az anyagilag kiszámítható élet ígérete. Aki elkötelezi magát az Úr mellett, az számíthat az Istennek átadott élet minden megtapasztalható áldására. Így élhetünk szent, vagyis az Úrnak elkülönített nép tagjaként. A széteső kapcsolatok korában ez az ígéret emlékeztessen bennünket: Urunk soha nem akart eltávolodni övéitől, az ő terve olyan harmonikus kapcsolat, amelyben az ember Istenre nyitottan éli meg emberségét; ő, az Örökkévaló pedig kiterjeszti áldásait az embervilágra.