„Ki az az ember, aki azt mondta neked…?” Jn 5,10–15
10 A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. 11 Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj! 12 Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj? 13 De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. 14 Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. 15 Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
Bibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata
Nehéz megérteni, hogy éppen az Istent emlegetők nem tudnak örülni a gyógyulásnak. „Ki az az ember, aki azt mondta neked…?” (11) – kérdezik számonkérően. Ma is gyanús, ha valaki boldogabb az átlagnál. Te gyógyultabb vagy lelkileg, mint a környezeted? Mit válaszolsz: ki gyógyított meg? Legyen bizonyságtévő a mai napod és a következő heted is.
RÉ21 32
Jézus Krisztus messiási küldetése | 447 | Jézus Krisztus, egy Mesterünk
„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!” Bír 6,1–10
1 Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendőre, 2 Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. 3 Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek. 4 Ott táboroztak, és tönkretették a föld termését, egészen a Gázába vezető útig. Nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, marhát vagy szamarat sem. 5 Mert jószágaikkal és sátraikkal együtt vonultak fel; annyian jöttek, mint a sáskák, maguknak és a tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Behatoltak az országba, hogy tönkretegyék. 6 Izráel így nagyon elszegényedett Midján miatt. Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz. 7 Amikor Izráel fiai Midján miatt segítségért kiáltottak az Úrhoz, 8 az Úr egy prófétát küldött Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Én hoztalak föl benneteket Egyiptom földjéről, és hoztalak ki benneteket a szolgaság házából, 9 kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és mindazok kezéből, akik elnyomtak titeket; kiűztem őket előletek, és nektek adtam az ő országukat, 10 és ezt mondtam nektek: Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De ti nem hallgattatok a szavamra.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(10) „Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!” (Bír 6,1–10)
A keleti szomszéd népek fosztogató portyázásai ismét pusztulásba sodorják Isten népét (1-3). Ennek oka, hogy a nép megint megfeledkezett az Úrral kötött szövetségéről, létének egyedüli alapjáról (1). Ezért az Istentől ajándékba kapott Kánaán a puszta túlélés nyomorúságos helyévé lesz. Isten népe szakadékokban, barlangokban, a nehezen elérhető hegyek között tengeti életét (2), a föld termése pedig a midjániaké (4k). Feltűnő, hogy az Úrhoz kiáltó izráeliek nem bírát, hanem Izráel igaz helyzetét feltáró, névtelen prófétát kapnak válaszul. A próféta „történelmi leckét” ad övéinek az egyiptomi szabadulástól a honfoglalásig (7-10). Izráel létének nincs más alapja, mint Isten egyedüli uralma és rendje. Gazdag ajándékot kaptak tőle, mégis megrendítette ezt az alapot a nép engedetlensége. Halálos ítéletként hangzik a zárómondat: „De ti nem hallgattatok szavamra” (10). E halálos ítélet következménye a teljes pusztulás volna. Ez azonban nem következik be, mert Isten hűséges marad szövetséges társához. Semmilyen ideiglenes isteni nem sem teheti semmissé az ő Jézus Krisztusban ránk mondott igenjét (vö. 2Kor 1,19-20).
