„Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt” Lk 1,57–80
57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58 Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. 59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. 61 De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának. 62 Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni. 63 Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak. 64 És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt. 67 Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. 69 Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva, 71 hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa. 80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt” (66). Féltés, aggódás, de kíváncsiság is feszül ebben a kérdésben. Mi lesz e gyermekből egy év múlva, tíz, vagy harminc év múlva? Ezek olyan kérdések, amelyekre nem tud senki sem válaszolni. Egyedül a teremtő, örökkévaló Isten titka ez. Ő tudta, mi fog vele történni. Ő tudta a jövőjét. De az biztonságot, nyugalmat adhat: „Az Úr keze pedig valóban vele volt.” Ez a kéz védelmet ad, biztonságot jelent. Ez a kéz utat mutat, vezet, s jó irányba terel. Ez a kéz megtart, felemel, kiment. Legyen valóságos ez új esztendő minden napján a mi életünkben is az Ő kezének jelenléte! Ezért imádkozzunk!
RÉ21 382
Jézus Krisztus messiási küldetése | 441 | Dicsérjük Istent e mai napon
„…kezdd el a honfoglalást…!” 5Móz 2,26–37
26 Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel: 27 Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 28 Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem! Csak hadd vonuljak át gyalogszerrel, 29 ahogyan megengedték ezt nekem Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az Úr akar nekünk adni. 30 De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát mind a mai napig. 31 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Lásd, én elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szíhónt és országát: kezdd el a honfoglalást, és vedd birtokba az országát! 32 De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. 33 Istenünk, az Úr azonban kiszolgáltatta őt nekünk, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt. 34 Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit sem. 35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és azt, ami az elfoglalt városokban prédára került. 36 Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott ellenállni nekünk. Valamennyit kiszolgáltatta nekünk Istenünk, az Úr. 37 De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az Úr.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(31) „…kezdd el a honfoglalást…!” (5Móz 2,26–37)
Szíhón, Hesbón királya megtagadja Isten népétől az országán való békés átvonulást (30). Hallja ugyan Mózes követeinek békés üzenetét, de nem akarja elismerni a Teremtő hatalmát. Ezért az Úr „megkeményíti” az engedetlen király lelkét és szívét (30), hasonlóan az egyiptomi fáraó szívéhez (vö. pl. 2Móz 4,21). A két nép megütközik, a diadal után a legyőzötteket kiirtják (34). Ez a mai szemmel nézve borzalmas hadiátok, annak végrehajtása Istennek a választott népe, az ő „szeme fénye” (Zak 2,12) iránti szövetségi szeretetéből fakad, és nem bosszúálló haragjának megnyilvánulása. A harag Istennek nem „lényegszerű” tulajdonsága, de szentségét sérti az emberi engedetlenség. Szent voltának összetettsége villan fel itt egy pillanatra, amely pusztító erővel is támadhat az emberekre, mert szentsége elől minden pogány tisztátalanságnak el kell tűnnie. Mi, Isten újszövetségi népe is csak úgy tudunk elámulni (1Jn 3,1) az ő szeretetének nagyságán, ha látjuk ennek az érzésnek halálos komolyságát, határozottságát. A szent Isten és az engedetlen ember közötti küzdelem a Golgotán ment végbe, végérvényesen megmutatva a Mindenható szentségének és szeretetének halálos komolyságát, határozottságát. A kereszt a magabiztosakat inti, a kétségbeesetteket vigasztalja.
