„…aki engem eszik, élni fog…” Jn 6,52–59
52 A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? 53 Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. 54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. 56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. 57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. 58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. 59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
Bibiaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„…aki engem eszik, élni fog…” (57) Jézus a „gyomorember” nyelvén fogalmaz ebben az igeszakaszban (Gyökössy Endre): Őt kell „vennünk”, „magunkévá tennünk”, hogy nekünk is életünk legyen. Az eledel egészen eggyé válik azzal, aki eszik és iszik belőle (Victor János). Pál apostol ezt a Krisztussal való titokzatos egységet hangsúlyozza mint a keresztyén hittapasztalat lényegét: Krisztus mibennünk, mi Őbenne.
RÉ21 361
A Messiás országlása | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt
„Jefte hat évig volt Izráel bírája.” Bír 12
1 Fegyverbe szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak, és ezt mondták Jeftének: Miért vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül, hogy hívtál volna bennünket, hogy menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat! 2 Jefte azt felelte nekik: Nagy perem volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Kértem én a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből. 3 Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok meg, kockára tettem a saját életemet, megtámadtam az ammóniakat, az Úr pedig a kezembe adta őket. Miért vonultatok most föl hadakozni velem? 4 Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal. A gileádi férfiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik. 5 Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! – megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! – 6 akkor azt mondták neki: Mondd azt, hogy „sibbólet”! És ha az „szibbólet”-et mondott – mert nem tudta helyesen kiejteni –, akkor megragadták, és legyilkolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi. 7 Jefte hat évig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban. 8 Utána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája. 9 Volt neki harminc fia, és harminc leányát adta férjhez máshova, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét esztendeig volt Izráel bírája. 10 Azután meghalt Ibcán, és eltemették Betlehemben. 11 Utána a zebuloni Élón lett Izráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Izráelben. 12 Azután meghalt a zebuloni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulon földjén. 13 Utána Abdón, a pirátóni Hillél fia lett Izráel bírája. 14 Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Izráel bírája. 15 Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban, Efraim földjén, az Amálék-hegyen.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(7) „Jefte hat évig volt Izráel bírája.” (Bír 12)
Jeftének az ammoniták felett aratott győzelme megint irigységet vált ki a Jordán nyugati oldalán élő efraimiakból (vö. 8,1–3). Azzal az ürüggyel, hogy nem kértek tőlük segítséget az ammóniak elleni csatához, testvérháborút indítanak a gileádiak ellen. Pedig hívták őket, de hiába (2–3). Jefte visszaveri az efraimiak támadását, és így megtorolja gúnyolódásukat is, mely szerint a gileádiak csupán a nagy, vezető törzsük egyik leszakadt ága (4). Az efraimiak sajátos „s”-hang-ejtése (az „sz”-hangra hasonlít) lehetőséget ad a gileádiaknak arra, hogy a Jordán folyó gázlóinál kiszűrjék a menekülő ellenséget, és elpusztítsák őket (5–6). Jefte hat évig volt Izráel bírája (7). E testvérháború ismeretében különösen is feltűnő tevékenységének tökéletlen volta, a törzsek közötti egyetértés hiánya, amelyet nem tudott orvosolni. Neve mégis ott van a hit hősei között (Zsid 11,32). Halála után három bíráról hallunk még. Tekintélyes emberek: Ibcán (8–10) Betlehemből való volt (nem azonos a júdai Betlehemmel, vö. Józs 9,15), Élón (11–12) Ajjálónból, Abdón (13–15) pedig Pirátónból. A szentíró kiemeli, hogy mindegyiküket (Jeftéhez hasonlóan) szülővárosában temették el (7.10.12.15).
