„az Ige testté lett” Jn 1,14–18
14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15 János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16 Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Bibliaolvasó Kalauz – Németh Áron igemagyarázata
Az Ige sok mindenné lehet a számunkra. Jeremiás szájában tűzzé lett (Jer 5); az úton járók előtt mécsessé (Zsolt 119); az igehirdetők kezében vetőmaggá (Mk 4). Az Ige olykor öntöző eső (Ézs 55) vagy tisztító víz (Ef 5), máskor kalapács (Jer 23) vagy kétélű kard (Zsid 4). Karácsonykor „az Ige testté lett” (14), Isten testvérünkké lett Krisztusban.
RÉ21 422 • IÉ Mt 1,18–25 • Zsolt 98
Karácsonyi himnuszének | 402 | Teljes e széles világban
„Kérve kérlek titeket Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” Énekek 3
1 Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam. 2 Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam. 3 Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Nem láttátok – kérdeztem –, akit lelkemből szeretek? 4 Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába. 5 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! 6 Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora. 7 Nézd, Salamon gyaloghintója az, hatvan vitéz van körülötte Izráel vitézei közül! 8 Mindnyájan kardforgatók, gyakorlott harcosok, mindegyiknek kard van az oldalán, nem rettegnek éjszaka sem. 9 Gyaloghintót csináltatott magának Salamon király a Libánon fáiból. 10 Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból, belsejét szeretettel hímezték Jeruzsálem lányai. 11 Gyertek ki, Sion lányai, nézzétek Salamon királyt a koronával, mellyel megkoronázta anyja nászának napján, szíve örömének napján!
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(5) „Kérve kérlek titeket Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek 3)
Szulamit lázálmában, révületében maga mellett hiszi kedvesét, aki eltűnik, ezért utánaered keresni az utcára. Nehezen, de megtalálja, el sem engedi. Kamaszkoromban mindig úgy hallottam, magyarázva a Jeruzsálem lányainak szóló felszólítást: ne bocsátkozz korán szerelembe, ne akarj korán felnőni, nem szabad siettetni a párkapcsolatok kialakulását! Miközben ez a rész arról szól, hogy senki meg ne zavarja az intim, igaz és belsőséges együttlétet Szulamit és szerelme között. Senki ki ne verje Szulamit fejéből ezt a képet, amely benne a lelket tartja, amely erőt ad túlélni egyik napot a másik után. Karácsonykor állunk a legközelebb ahhoz, hogy mi is magunk előtt lássuk a megnyílt mennyet, az Istennel való eljövendő közösséget. Jó, ha erre mi is mondhatjuk a világnak: ne zavarjátok! Se a munkahely, se a reklámok, se a világ hírei ne furakodjanak be az ünnepbe, az egymásra találás örömébe. Elmúlik az úgyis, hiába mondjuk: jó nekünk itt lenni, építsünk itt sátrat. Éljük meg addig, amíg az ünnep tart! Szenteljük meg, és nyújtsuk a percet, az órát az Istennel és egymással való minőségi időben!
