„Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!” Jn 6,11–15
11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. 12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! 13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek. 14 Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. 15 Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!” (12) Isten nagy tetteinek vannak maradékai, morzsái. Ebben reménykedett a sziroföníciai asszony is, aki lánya életéért könyörgött (Mk 7,28). A maradék a jelen nem lévők tápláléka lehet, azoké, akikhez nekünk kell még eljuttatni azt a lelki-testi kenyeret (Isten gondviselésének gazdagságát), amiből mi már ettünk és jóllaktunk.
RÉ21 354
Jézus Krisztus messiási küldetése | 451 | Ó, dicsőségnek felkent
„…Izráel fiai […] Baal-Berítet tették meg istenüknek.” Bír 8,24–35
24 Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: adja nekem mindenki a függőket, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek, mivel izmaeliek voltak. 25 Ők így feleltek: Örömest odaadjuk. Leterítettek egy felsőruhát, és arra dobta mindenki a zsákmányolt függőket. 26 Az elkért aranyfüggők súlya ezerhétszáz aranysekel volt azokon a holdacskákon, fülbevalókon és bíbor ruhákon kívül, amelyeket Midján királyai viseltek, meg a láncokon kívül, amelyek a tevéik nyakában voltak. 27 Gedeon csináltatott ezekből egy éfódot, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének. 28 Így kellett megalázkodnia Midjánnak Izráel fiai előtt, nem is emelték fel többé a fejüket. És béke lett az országban negyven esztendeig Gedeon idejében. 29 Jerubbaal, Jóás fia azután elment, és otthon lakott. 30 Gedeonnak hetven fia volt; ezek mind tőle származtak, mert sok felesége volt. 31 A sikemi másodfelesége is szült neki egy fiút, akinek az Abímelek nevet adta. 32 Azután meghalt Gedeon, Jóás fia szép öregkorban, és eltemették apjának, Jóásnak a sírjába, az abíezeri Ofrában. 33 Miután Gedeon meghalt, ismét paráználkodni kezdtek Izráel fiai a Baalokkal, és Baal-Berítet tették meg istenüknek. 34 Nem törődtek Izráel fiai Istenükkel, az Úrral, aki minden környező ellenségük kezéből kimentette őket. 35 De nem voltak hűségesek Jerubbaalnak, azaz Gedeonnak a háza népéhez sem mindazért a jóért, amit Izráelért cselekedett.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(33) „…Izráel fiai […] Baal-Berítet tették meg istenüknek.” (Bír 8,24–35)
Gedeon a felajánlott és elutasított királyságért cserébe a midjániak elleni csatában szerzett aranyékszereket kéri (24–26). Nem saját gazdagságát akarja növelni, hanem istenképmást készíttet a zsákmányolt aranyból, amit Bibliánk éfód néven említ (27). Általában az izráeli papság kultikus öltözékének egy darabját nevezik így, itt azonban istenképmásról lehet szó, amelyet Gedeon a saját városában, Ofrában állít fel. E képmás valószínűleg az Úrnak, Izráel láthatatlan Istenének a képe kívánt lenni. Így tettével nemcsak Isten kiábrázolásának tilalmát szegte meg, hanem a bálványimádás felé is utat nyitott. „Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének” – mondja a szentíró (27b). Ezzel nyíltan utal arra, hogy a Gedeon által végbe vitt „rendszerváltás” (Bír 6,25kk) ideiglenes volt, csak haláláig tartott. Utána, az éfóddal való kettős játékhoz hasonlóan, folytatódott Izráel bálványimádása Baal-Beríttel (33), akiben izráeliek és pogányok egyaránt a saját istenüket tisztelhették. Bár Isten választotta volt Gedeon, bekerült a hithősök sorába (Zsid 11,32), élete mégis a jól induló, de Istenről megfeledkező ember szomorú példázata.
