előző nap következő nap

"...legyen a szolgátok..." Mt 20,17 - 28

17Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: 18”Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, 19és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.”  20Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. 21Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ő így felelt: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.” 22Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?” Ők így feleltek: „Ki tudjuk.” 23Erre ő ezt mondta nekik: „Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.” 24Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. 25De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. 26De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, 27és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. 28Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Nem véletlen, hogy ezt Jézus nem Zebedeus fiainak, hanem a többieknek mondta. A közösségnek is tudnia kell arról, hogy milyen lemondást és hitet kíván a keresztyén vezető alázata. Ezt a jézusi parancsot gyakran számon kérjük a vezetőinken, miközben a tiszteletet és engedelmességet nem akarjuk megadni. Jézus megfordította az ókori társadalom hangsúlyait (az elnyomottakat felemelte, a gőgösöket elmarasztalta): kövessük őt bölcsen ebben az egyenjogúságot sulykoló világban is!

RÉ 359 MRÉ 240     

„De különbséget tesz az Úr…” 2Móz 9

A felvilágosodás nagy vívmánya a szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezek nemes eszmék, és ennek „túlcsordulását" éljük meg manapság. A Szentírás azonban másról beszél: arról, hogy Isten különbséget tesz népe és az Egyiptomiak között, de még a jószágaik között is (6 és 26). Isten logikája más, mint a miénk, emberi ésszel felérhetetlen. Népe sem jobb, mint bárki más, rajtuk mégis könyörül az Úr (Róma 9,17). Nem értjük, de tapasztaljuk ezt, a saját életünkben is; különbséget tesz az Úr, pedig semmivel sem vagyunk jobbak másoknál; de ebből a megkülönböztetésből élünk. Ez a kiváltság ugyanakkor csak szent alázatra indíthat bennünket, és arra, hogy könyörögjünk „Egyiptomért", amíg ők is, velünk együtt megszívlelik az Úr szavát (22). Aki ugyanis nem szívleli meg az Úr Igéjét, azt „elverik" az események, mint a szabad ég alatt hagyott jószágot a jégeső (25). Ma, ha az Ő szavát halljuk, meg ne keményítsük a szívünket (Zsidókhoz írt levél 3,15)!