Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? Mt 23,16-22
Mi, mai keresztyének, hallgatva Jézus szavára már nem gyakoroljuk hívő életünkben az „esküdözést” (Mt 5,33–37). Az igéből inkább arra figyeljünk, miért nevezi Jézus bolondoknak és vakoknak a farizeusokat (17). Nem tudják, hogy mi a szentség forrása, mi képviseli, hordozza Isten jelenlétét. Kérjük Jézust, hogy engedje látnunk hol, mikor, miben ismerhetjük ma fel Isten szentségét és az ő jelenlétét. Az ige olvasása és az elmélyült imádság biztos támpontunk lehet ebben.
RÉ 36 MRÉ 36
"Mózes fölment a hegyre… 2 Móz 19
Tőlem már többször kérdezték, hogy mit jelent ez a mondat: Mózes fölment Istenhez? Itt a „fölmenetel” kifejezést ne az evilági „fönt-lent” viszonylatában értsük. Mózes a láthatatlan világgal, és annak Urával találkozott. Ez a láthatatlan világ körbeveszi a látható világot, és ma is „halálosan” más (12), mint e földi világ. A megtéretlen ember számára elhordozhatatlan az Isten országának szelídséggel és szeretettel teli valósága, amely Jézus Krisztusban testet öltött közöttünk. Egyenlőre konkrét határt kell húzni a láthatatlan és a látható világ közé (23), mert annyira más a látható, és az Isten által elgondolt világ, hogy mennydörög és villámlik a különbség (19). Mekkora áldás, hogy Jézus Krisztus áttörte ezt a határt: a hívő ember „fölmehet” az Úrhoz, mint Mózes, és lehozhatja a láthatatlan világ kincseit, hogy az láthatóvá legyen ebben a világban! Jézus Krisztus nélkül azonban igazat adhatunk a dalnak: „Nélküled a föld nevű bazár nem érdekel” (Zorán)