Isten jósága hűségre kötelez 5Móz 8
1Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok, hogy élhessetek, elszaporodhassatok és bemenvén birtokba vehessétek azt a földet, amelyet esküvel ígért meg atyáitoknak az Úr. 2Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? 3Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik. 4Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. 5Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az Úr, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 6Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed! 7Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; 8búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. 9Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.
11De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked! 12Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, 13amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, 14akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 15Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. 16Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. 17Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.
19De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek! 20Elvesztek ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket az Úr kiveszít előletek, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a szavára.
11De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked! 12Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, 13amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, 14akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 15Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. 16Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. 17Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.
19De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek! 20Elvesztek ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket az Úr kiveszít előletek, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a szavára.
Megvan a veszélye a próbákkal teli időknek, de ugyanúgy veszélyt rejt a gondtalan jólét is. Az áldás addig marad áldás az életünkön, amíg az az adományozóról szól és nem a mi teljesítményünk kerül előtérbe. Ezért egyszerre fontos, hogy emlékezzünk arra, kinek köszönhetünk mindent, és járjunk boldog, feledékeny alázatban, ha rólunk van szó. Istené a dicsőség, miénk az elvégzett munka öröme.
RÉ 75 MRÉ 75
„...ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust..." (Róm 4,13-25) (Róm 4,13-25)
Pál világosan tisztázza, hogy mi a keresztyén hit tartalma. - Keresztyén az, aki hisz abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust. Ő bűneink büntetését hordozta el, hogy Isten rajtunk könyörülhessen, és bennünket igaznak nevezhessen (24). - Keresztyén az, aki tudja, hogy neki öröksége, azaz örök élete van, és nemcsak neki, hanem mindazoknak, akiket minden népből elhív az Úr, hiszen Ő mindnyájunk Atyja (13; 16). - Keresztyén az, aki tudja, hogy ez az örökség ajándék, nem jár, nem megvehető, nem kiharcolható és nem kiérdemelhető; mindenestől ajándék: éppen ennek belátása a hit (16); de maga ez a belátás, azaz a hit is Isten ajándéka. Ezért a hit „beszámítása", amelyet Isten a mi javunkra cselekszik, ugyancsak Isten kegyelmi tette. - Keresztyén az, aki minden körülmények között, még a legreménytelenebb helyzetben is bízik az Isten ígéreteiben, és nem rendül meg hitében, akárcsak Ábrahám, sőt dicsőíti az Istent a nyomorúságban is (18-20).