előző nap következő nap

". ..Nem maradok el tőled, nem hagylak el.Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom." Józs 1

11Mózesnek, az Úr szolgájának halála után ezt mondta az Úr Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: 2Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. 3Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. 6Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.
7Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. 8Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. 9Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.
10Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak: 11Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek a következőt: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul.12A rúbenieknek, a gádiaknak és Manassé törzse felének ezt mondta Józsué: 13Emlékezzetek arra az igére, amelyet az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Istenetek, az Úr nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. 14Feleségeitek, gyermekeitek és jószágaitok telepedjenek le ezen a földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánon túl. Ti pedig keljetek át harcra készen testvéreitek élén mind, akik vitéz harcosok vagytok, és segítsétek őket, 15amíg nyugalmat nem ad az Úr testvéreiteknek éppúgy, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nekik. Azután visszatérhettek birtokul kapott földetekre, hogy birtokoljátok azt, amit az Úr szolgája, Mózes adott nektek a Jordánon túl, napkeletre.
16Azok pedig ezt válaszolták Józsuénak: Mindent megteszünk, amit parancsoltál, és megyünk mindenhová, ahová csak küldesz. 17Mindenben úgy hallgatunk rád is, ahogyan Mózesre hallgattunk, csak legyen veled is Istened, az Úr, ahogyan Mózessel vele volt. 18Halállal lakoljon mindenki, aki ellene szegül parancsodnak, és nem hallgat szavadra, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!
Isten kiválasztja és elhívja Józsuét, a nép új vezetőjét. Ígéretet tesz neki, hogy vele marad egész életében. Ez a kapcsolat Isten és Józsué között akkor marad élő és működő, ha Józsué soha nem téveszti szem elől Isten törvényét, szavát, akaratát. Bizonyára te is ilyen életvezetésre vágysz. Biztosan te is azt szeretnéd, ha Isten mindig és mindenben kijelentené számodra világosan az akaratát. A kérdés ma is személyes: meghallod-e és megfogadod-e mindennap igéje szavát?

RÉ 471 MRÉ 476

„...már nincs hely számomra, ezen a vidéken..." (Róm 15,22–33) Róm 15,22–33

Eljön az a pillanat, amikor az ember számára már nincs hely ott, ahol eddig élt és szolgált. Ma különösen forr minden, és új erők keresik a lehetőségeiket, miközben sok az ember, és kevés a hely. Ezt Pál is átélte: „már nincs hely ezen a vidéken számomra" (23). Persze nem futamodott meg az apostol, hanem bátran elvégezte a rá bízott feladatot, de aztán tovább indult. Ilyenkor ugyanis nem kell megvárni, amíg lehetetlenné válik a helyzetünk. Persze a képlet mégsem ilyen egyszerű, mert ha már nincs hely számunkra ott, ahol eddig voltunk, máshol, új helyzetben még bizonytalanabbak a lehetőségek. Átutazóban vagyunk itt. Egyet tehetünk, hűséggel végezzük azt, amit az Úr ránk bízott, közben kapunk erőt és felüdülést (24), hogy legyen erőnk folytatni, vagy újra kezdeni, ha kell; amíg megérkezünk a teljes felüdülés helyére, Hozzá (24).