Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr. Józs 3
5Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr. 6A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölvették tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt.
7Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Izráel előtt, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. 8Te azért parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán vizének a széléhez, álljatok bele a Jordánba.
9Azután ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az Úrnak beszédét! 10Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek – mondta Józsué –, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat: 11Íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Jordánon! 12Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egy-egy férfit. 13És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az Úrnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát.14Akkor fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt. 15A ládát vivők megérkeztek a Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén belemerült a vízbe. A Jordán medre pedig az aratás idején mindvégig egészen tele volt. 16Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon Ádámnál, annál a városnál, amely Cáretán mellett volt. A pusztai tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen különvált. Így kelt át a nép Jerikóval szemben. 17Az Úr szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.
RÉ 380 MRÉ 403
„A békesség Istene összezúzza a sátánt lábatok alatt hamarosan..." (Róm 16,17–27) Róm 16,17–27
Az apostol inti a római testvéreket, hogy bölcsek legyenek a jóra és képtelenek a rosszra (19). Ugyanakkor bátorítja is őket, nehogy valami kétség is maradjon a gyülekezetben a jónak a rossz felett aratott győzelme felől. A békesség Istene, éppen azért, hogy végre békesség legyen, nem enged semmilyen megbékélést a gonosszal. A sátán eltiprása vezet végre oda, hogy egymást többé semmilyen formában ne tiporjuk el. A nagy ellenség legyőzésére mi képtelenek vagyunk, mert erősebb nálunk, Őt Krisztus győzte le, és ezt a győzelmet nekünk adta, hogy mi is eredményesen vehessük fel a harcot a sátánnal. Hamarosan nyilvánvalóvá lesz ez a győzelem. Bár már véglegesen legyőzte az Úr a sátánt, de az még nem ismerte el ezt a vereséget, ezért tombol dühében egy utolsót. Ennek vagyunk győztes szenvedői a mai időkben is. Már a Szentírás kezdetén drága ígéretben szólt hozzánk a mai üzenet, amikor Isten azt hangsúlyozta, hogy az asszony utóda, Krisztus a kígyó fejére tapos (Genezis 3,15).