"Mit akar mondani szolgájának az én Uram?" Józs 5
1Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is Izráel fiai miatt.
2Abban az időben mondta az Úr Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Izráel fiai között a körülmetélést. 3Józsué tehát csinált kőkéseket, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon. 4Azért metélte őket körül Józsué, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 5Körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 6Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból kijött egész nép, valamennyi harcos elpusztult, mivel nem hallgattak az Úr szavára. Ezért megesküdött az Úr, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyet esküvel ígért meg az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet. 7Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Ezek körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. 8Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a táborban maradtak, amíg erőre nem kaptak. 9Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.10Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. 11A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. 12A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették.
13Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? 14Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15Az Úr seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett.
2Abban az időben mondta az Úr Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Izráel fiai között a körülmetélést. 3Józsué tehát csinált kőkéseket, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon. 4Azért metélte őket körül Józsué, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 5Körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 6Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból kijött egész nép, valamennyi harcos elpusztult, mivel nem hallgattak az Úr szavára. Ezért megesküdött az Úr, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyet esküvel ígért meg az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet. 7Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Ezek körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. 8Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a táborban maradtak, amíg erőre nem kaptak. 9Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.10Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. 11A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. 12A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették.
13Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? 14Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15Az Úr seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett.
A formák megőrzésének akkor van értelme, ha azok tartalommal megtelve válnak értékes hagyománnyá. Izrael Isten szavának (2) engedve személyesen tapasztalja az újjáéledt tradíció gazdagító erejét: a nép az Úrral való szövetség jelének felvétele után (2kk) páskát ünnepel (10), megtapasztalja az ígéret földjének bőségét (11), és magát Istenre bízva éli meg az átmenetet (12). Nekünk is érdemes megtanulnunk a forma és a tartalom összhangját, hogy hagyományaink Istenre mutassanak.
RÉ 374 MRÉ 272
„…szilárdan álltok a hitben.” (2Kor 1,12-24) 2Kor 1,12-24
A bibliai értelemben vett hit csakis a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit. A feltámadás himnusza után olvassuk, hogy mivel Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ezért lehetünk sziklaszilárdak (1Korinthus 15,58). – A szilárd hit ismerettel rendelkező hit, amely a teljes Írás alapján tudja, és meg tudja vallani, kiben hisz (2Timóteus 1,12). - A szilárd hit érett hit, amely nem az Írásból megfogalmazott, bármilyen biblikus tant tartja normának, hanem csakis az Igét; újra és újra rákérdez hitének tartalmára az egyre jobban megértett Ige alapján. Az érett hit mer kérdezni, és nem attól szilárd, hogy egy gondolati rendszerhez ragaszkodik, hanem csakis az újból és újból megszólító Igéhez. - A szilárd hit élő hit, mert egyre jobban ráhagyatkozik az Úrra, miközben rádöbben arra, hogy nem ő szilárd, hanem csakis az Úr, aki úgy hordozza őt, mint a roppant oszlopokkal alátámasztott erkély a nézelődőt, aki még panorámás kilátás esetén is csak egy szeletét látja a világnak és Isten hatalmas dolgainak. - A szilárd hit kíméletes, nem uralkodik a másik hitén, de bizonyságot tesz, tanúskodik, és ezzel érleli a másik hitét (23). - A szilárd hit mindig örömöt ajándékoz a másiknak és nem félelmet, vagy valami terhes, rossz érzést, ahogy Pál mondja: „munkatársai vagyunk örömötöknek" (24).