„Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn át…” Józs 22,1–8
1Akkor összehívatta Józsué a rúbenieket, gádiakat és Manassé törzse felét, 2és ezt mondta nekik: Megőriztétek mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok a szavamra, pontosan úgy, ahogyan megparancsoltam nektek. 3Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn át mind a mai napig, hanem hűségesen megtartottátok Isteneteknek, az Úrnak parancsát. 4Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr, testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl. 5Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy megtartsátok azt a parancsot és törvényt, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek: Szeressétek Isteneteket, az Urat, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok teljes szívvel és teljes lélekkel! 6Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué. Ők pedig elmentek sátraikba. 7Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Józsué adott testvéreik között a Jordánon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket. 8Ezt mondta nekik: Menjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel: igen sok jószággal, ezüsttel és aranynyal, rézzel és vassal, meg igen sok ruhával. De osszátok meg testvéreitekkel az ellenségtől szerzett zsákmányt!
A Jordánon túli törzsek hamarabb kaptak földet és nyugalmat, ezért segíteniük kellett a többi törzsnek a honfoglalásban. Most Józsué, megköszönve a segítő szolgálatot, elbocsátja őket. Krisztusban mi is testvérként adattunk egymásnak. Segítse erőnk az erőtleneket, bátorítsa békességünk a küzdőket, bizonyosságunk legyen támasz a bizonytalanok számára. Az ige mondja: „...szeretetben szolgáljatok egymásnak" (Gal 5,13).
RÉ 145 MRÉ 145
„…a ti buzgóságotok a többséget magával ragadta…” 2Kor 9,1–5 2Kor 9,1–5
Az apostol bízik a korinthusi adakozás tisztaságában, és az adakozók készségében, mert ismeri buzgóságukat, amely másokat is magával ragad. Ez egy fontos üzenet buzgó (és nem túlbuzgó) hitünk, amely először mindig a szentek gyülekezetében bontakozik ki (1), másokat is buzgóságra indít (2). A korinthusiak buzgósága ugyanis a többséget is magával ragadta. Ennek ellenére szükség van a pontos szervezésre, koordinálásra, imádságos átgondolásra, képzett szolgák kiküldésére, hogy minden ékes és szép rendben történjen. Az emberi bűn nem ronthatja meg a szent ügyet, és az ellenség a pénzügyekben támad igazán (3-5).