"Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz" Péld 6
1Fiam, ha kezességet vállaltál embertársadért, és kezet adtál egy idegenért, 2ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, 3akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha embertársad kezébe jutottál: Menj hozzá sietve, és ostromold embertársadat! 4Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak! 5Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből! 6Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! 7Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 8mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. 9Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? 10Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 11így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.12A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel,13szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet.14Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít. 15Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül. 16Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: 17A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, 18a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, 19a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. 20Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! 21Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! 22Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! 23Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés. 24Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől. 25Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival! 26Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik. 27Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája? 28Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen? 29Pedig így jár, aki bemegy embertársa feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti. 30Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik; 31mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet. 32De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál. 33Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen. 34Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján.35Nem fogad el semmiféle váltságot, nem enged, bármennyi ajándékot adnak is neki!
A bölcs ember szorgalmas és fegyelmezett ember. Nem kedve szerint cselekszik, hanem kötelességtudó és felelősségteljes. A rest ember az, aki munka nélkül szeretne jólétben élni. A bölcs ember munkája gyümölcsét még a nehéz időkben is örömmel élvezi. A hangya tudja, hogy mindennek rendelt ideje van. Nyáron aratáskor sokat dolgoznak és télen ezért van eledelük. A lustaság viszont pusztulásba visz. Legyünk szorgalmasak és fegyelmezettek a lelki munkában, a lelki dolgokban is!
RÉ 3 MRÉ 3
„…keresitek annak bizonyságát, hogy énáltalam valóban az a Krisztus szól…” (2Kor 13,1–4) 2Kor 13,1–4
Itt konkrétan utal az apostol arra, hogy mi volt a kifogás ellene. A gyülekezetben kialakult „ellenzék" megkérdőjelezte, hogy Pál által valóban a Krisztus szól (2). Na ezt így nem mondták az apostol szemébe, és a háta mögött is finoman fogalmaztak, miszerint keresik annak bizonyságát, hogy Pál által valóban a Krisztus szól-e, vagy sem. Ismerjük ezt a módszert, amikor „szeretettel" teli finomsággal megkérdőjelezem a másik hitét, méregetem és egyben gyengítem azt. Egy általam igen tisztelt hívő testvéremről valaki azt az említést tette, hogy ő valóban komoly ember, de a hitben még csak „ezüst" és nem „arany". Én azóta nem tudok ettől a megjegyzéstől szabadulni, és akárhányszor találkozom az illetővel, ez minden vele kapcsolatos áldott tapasztalatom ellenére ott munkál és rombol bennem, pedig küzdök ellene. Ha nem is adunk hitelt az ilyen megjegyzéseknek, akkor is munkálnak.