„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet Péld 9
1A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. 2Levágta vágómarháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. 3Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: 4Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: 5Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! 6Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! 7Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be. 8Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged!9Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!10A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.11Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei.12Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.13A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud.14Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán.15Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak:16Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:17A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves.18De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a halál mélységeibe kerülnek.
Az Urat félni azt jelenti, hogy elismerem felettem való hatalmát, elfogadom szavát, teljesítem parancsait. A bölcs ember képes csak ezeket megtenni. Az értelem az istenismeretben kezdődik. Számunkra Istent Jézus mutatta be a maga teljességében. Jézus ismerete tehát teljes bölcsességre és értelemre vezet el bennünket. Tegyünk meg mindent azért, hogy Jézust egyre jobban megismerjük!
RÉ 39 MRÉ 39
„…milyen mérhetetlenül nagy az Ő hatalma…” (Ef 1,15–23) Ef 1,15–23
Pál tömören összegzi a Krisztus-esemény lényegét: feltámadott, ül az Atya jobbján, és az Atya mindent lábai alá vetett, feljebb helyezte Őt minden méltóságnál, hatalmasságnál, erőnél és uralomnál, minden névnél, akiben az emberek bíznak. De jó tudni, hogy Jézus Krisztusnál nincs nagyobb „méltóság és uralom"! (20-22) A hívő ember ezt egyre világosabban és üdítőbben felismeri. Az apostol azért könyörög, hogy az Efezusban élő választottak is minél előbb eljussanak erre a felismerésre (17), és az ebből következő reménységre (18). Boldog bizonyosság, még a legszűkösebb testi és lelki állapotunkban is, hogy gazdag örökségünk van. Az élő hitű ember zengi Jézus Krisztus hatalmát (19), engedelmesen aláveti magát ennek a hatalomnak, vagyis az Egyház tagjává lesz, akinek a Feje Krisztus (22-23). „Az Egyház Krisztus-diktatúra, az Úr feltétlen szuverenitásának helye" (Ravasz László), aki ebben a „diktatúrában" él, az valósággal szabad, nemcsak evilági nyomorúságoktól, hanem még a haláltól is.