„Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz…” Péld 20
1A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. 2A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. 3Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. 4Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. 5Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. 6Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert? 7Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. 8Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. 9Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? 10A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr. 11Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz! 12A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta. 13Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel. 14Rossz! Rossz! – mondja a vevő, de amint elmegy, már dicsekszik. 15Lehet bőven arany és gyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj. 16Vedd el a ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! 17Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája. 18Tanácsadás erősíti meg a terveket, és irányítás kell a hadviseléshez. 19A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! 20Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki. 21Az előre kikövetelt örökségen végül is nem lesz áldás. 22Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged. 23Utálja az Úr a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog. 24Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját? 25Csapdába esik, aki valamit meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik. 26A bölcs király leteríti a bűnösöket, és kocsival hajt rájuk. 27Az ember lelke az Úrtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét. 28Szeretet és hűség őrzi a királyt, és szeretet támogatja trónját. 29Az ifjaknak dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj. 30Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások.
A legnagyobb kínzások egyike, ha valakit nem hagynak aludni. Ez hamarabb öl, mint az éhezés vagy a szomjúság. Isten parancsa a hetedik nap megszentelése, de ezzel se éljünk vissza úgy, hogy többet pihenve kevesebbet alkossunk, mint amit Urunk előre elkészített nekünk (Ef 2,10). A helyes életforma Jézus példájának követése (Jn 5,17), így nem szegényedünk el, nemcsak anyagi, de lelki-szellemi értelemben sem!
RÉ 273 MRÉ 355
„Engedelmeskedjetek egymásnak (Ef 5,21–33) Ef 5,21–33
A Jézus Krisztusba vetett hit meglátszik az ember életén. A levél „házitáblái" erről a változásról beszélnek, a házasságban, a családban, a társadalomban. Az Ige a keresztyén házasságban kialakult viszonyokról szól, és Isten eredeti teremtési rendjére vonatkozik. A keresztyén házasságban a férfi legyen férfi, a nő pedig nő, hiszen Istentől kapott feladatuk más és más ebben a szövetségben. Nagy baj, és korunkban sok példát találhatunk erre, amikor felcserélődnek ezek a szerepek, és a felek nincsenek a helyükön. A férfias nő ugyanúgy szánalmas, mint a tehetetlen férfi. A család lelkésze, fenntartója, felelőse a férfi; a család szíve, fészek-melege a nő; ketten együtt egy test; mindketten egyaránt fontosak. A Szentírás nem ismeri az „emancipációt", mert ennél többet ismer. Az asszonyok feladata az engedelmesség, a férfiak feladata pedig az, hogy úgy szeressék feleségeiket, mint Krisztus az Egyházat, önmagát adva érte (25). Krisztusban aztán áldott kölcsönösség érvényesül, mert mindkét fél engedelmeskedik az Úrnak, miközben mindkét fél az Istentől rendelt helyén marad.