„Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben” Péld 24
1Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! 2Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk. 3Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, 4és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel. 5A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. 6Irányítás kell a hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó. 7Magas a bolondnak a bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban! 8Aki gonosz tettet tervez, azt alattomos embernek hívják. 9Az alattomos bolondság vétek, és utálják az emberek a csúfolódót. 10Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd. 11Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! 12Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint. 13Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. 14Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg. 15Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét! 16Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. 17Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, 18mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. 19Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! 20Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik. 21Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! 22Mert hirtelen támad rájuk a veszedelem; és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön? 23Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben. 24Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. 25De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. 26Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad. 27Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat! 28Ne tanúskodj ok nélkül embertársad ellen: rászednéd-e beszédeddel? 29Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint! 30Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, 31és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. 32Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem: 33Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 34így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.
Ahelyett, hogy az emberi személyek és törvények alapján válogatnánk emberi szempontok szerint, engedjük, hogy Krisztus válasszon bennünket az ő isteni szempontja szerint, mert Krisztus nemcsak egy megoldás a sok közül, hanem ő maga az igazság. Így már mi sem csupán emberek, ügyek vagy igazságok között válogatunk, hanem azt tudjuk és azt is akarjuk választani, ami kedves őelőtte (Jn 15,16).
RÉ 450 MRÉ 356
„…állíts szolgálatba…” (Tit 1,5–9) Tit 1,5–9
Titusz még Kréta szigetén maradt, amíg az ottani gyülekezetek megerősödnek, és hogy az elintézetlen ügyeket továbbvigye. Mindig maradnak elintézetlen ügyek (5). Titusz az ottani városok gyülekezeteiben presbitereket, elöljárókat állított szolgálatba (6). Egységüket valószínűleg a püspök képviselte, mert már akkor sem lehetett elkerülni az intézményesülést, és a hiteles, felelős képviseletet, vezetést, és az igaz tanítás feletti őrködést (7). Az Igéből kiderül, hogy nem demokratikus választással történt az elöljárók szolgálatba állítása, hanem az apostol Tituszt bízta meg ezek kiválasztásával, amelynek szigorú kritériumait felsorolja az apostol. Valószínűleg ma is áldásos lenne ezeknek a feltételeknek a komolyan vétele: feddhetetlen, egyfeleségű, nem önkényeskedő és indulatos, nem részeges és kicsapongó, nem nyerészkedő (7). Urunk, könyörülj, adj nekünk ilyen elöljárókat, és Lelked által formálj bennünket is ilyenekké.