„Ezért rád terítettem ruhám szárnyát…” Ez 16,1–35
1Így szólt hozzám az Úr igéje: 2Emberfia! Ismertesd meg Jeruzsálemmel, hogy milyen utálatosak a dolgai! 3Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr, Jeruzsálemhez: Kánaán földjéről származol, ott születtél; apád emóri, anyád pedig hettita.
4Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek. 5Senki sem szánakozott rajtad, semmit sem tettek meg veled ezekből, nem könyörültek rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél.
6De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! 7Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de teljesen mezítelen voltál.
8Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam mezítelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – így szól az én Uram, az Úr –, és az enyém lettél. 9Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. 10Tarka ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád. 11Földíszítettelek ékszerekkel, karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot. 12Orrodba orrperecet tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát. 13Földíszítetted magad arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába öltöztél; ételed finomliszt, méz és olaj volt. Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted. 14Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam – így szól az én Uram, az Úr.
15De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. Elárasztottad paráznaságoddal, aki csak elment melletted, és az övé lettél. 16Fogtad a ruháidat, csináltál tarka sátrakat a halmokon, és ott paráználkodtál. Ilyen még nem volt, és nem is lesz! 17Fogtad arany és ezüst ékszereidet, amelyeket én adtam neked, férfiszobrokat készítettél, és azokkal paráználkodtál. 18Fogtad tarka ruháidat, és rájuk terítetted, a nekem járó olajat és illatszert pedig eléjük tetted. 19Az ételt, amelyet neked adtam, a finomlisztet, az olajat és a mézet, amellyel tápláltalak, eléjük raktad jóillatú áldozatul. Ez történt – így szól az én Uram, az Úr. 20Fogtad fiaidat és leányaidat, akiket nekem szültél, és őket is feláldoztad nekik eledelül. Hát nem volt eleged a paráznaságból, 21hogy még fiaimat is levágtad, és odaadtad, feláldozva őket?! 22Sok utálatosságodban és paráznaságodban nem emlékeztél vissza ifjúkorodra, amikor teljesen mezítelen voltál, és véredben fetrengtél.
23Sok gonoszságod után – jaj, jaj neked! Így szól az én Uram, az Úr -24dombot emeltél, és magaslatot készítettél minden téren. 25Magaslatot építettél minden keresztúton, és szépségedet utálatosságra használtad: szétterpesztetted lábaidat minden arra járó előtt, és rengeteget paráználkodtál. 26Paráználkodtál a szomszédos egyiptomiakkal, a nagy testűekkel, rengeteget paráználkodtál: így bosszantottál engem. 27Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt.
28Az asszírokkal is paráználkodtál telhetetlenül; paráználkodtál, de nem érted be vele. 29Rengeteget paráználkodtál a kalmár káldeusok országával, de ezzel sem érted be. 30Mennyire epekedett a szíved! – így szól az én Uram, az Úr –, hogy mindezt meg tudtad tenni, egy nagy parázna tetteit, 31amikor dombot emeltél minden keresztúton, és magaslatot készítettél minden téren! Csak abban nem voltál olyan, mint a parázna, hogy nem törődtél a bérrel. 32Te házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának! 33Minden paráznának fizetséget adnak, de te magad adtál fizetséget minden szeretődnek: megfizetted őket, hogy jöjjenek hozzád mindenünnen paráználkodni. 34Paráznaságod fordítva történt, mint más asszonyoké: nem teutánad jártak paráználkodni; te adtál bért, és nem neked adtak bért; veled tehát fordítva történt. 35Ezért halld meg az Úr igéjét, te parázna!
4Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek. 5Senki sem szánakozott rajtad, semmit sem tettek meg veled ezekből, nem könyörültek rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél.
6De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! 7Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de teljesen mezítelen voltál.
8Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam mezítelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – így szól az én Uram, az Úr –, és az enyém lettél. 9Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. 10Tarka ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád. 11Földíszítettelek ékszerekkel, karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot. 12Orrodba orrperecet tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát. 13Földíszítetted magad arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába öltöztél; ételed finomliszt, méz és olaj volt. Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted. 14Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam – így szól az én Uram, az Úr.
15De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. Elárasztottad paráznaságoddal, aki csak elment melletted, és az övé lettél. 16Fogtad a ruháidat, csináltál tarka sátrakat a halmokon, és ott paráználkodtál. Ilyen még nem volt, és nem is lesz! 17Fogtad arany és ezüst ékszereidet, amelyeket én adtam neked, férfiszobrokat készítettél, és azokkal paráználkodtál. 18Fogtad tarka ruháidat, és rájuk terítetted, a nekem járó olajat és illatszert pedig eléjük tetted. 19Az ételt, amelyet neked adtam, a finomlisztet, az olajat és a mézet, amellyel tápláltalak, eléjük raktad jóillatú áldozatul. Ez történt – így szól az én Uram, az Úr. 20Fogtad fiaidat és leányaidat, akiket nekem szültél, és őket is feláldoztad nekik eledelül. Hát nem volt eleged a paráznaságból, 21hogy még fiaimat is levágtad, és odaadtad, feláldozva őket?! 22Sok utálatosságodban és paráznaságodban nem emlékeztél vissza ifjúkorodra, amikor teljesen mezítelen voltál, és véredben fetrengtél.
23Sok gonoszságod után – jaj, jaj neked! Így szól az én Uram, az Úr -24dombot emeltél, és magaslatot készítettél minden téren. 25Magaslatot építettél minden keresztúton, és szépségedet utálatosságra használtad: szétterpesztetted lábaidat minden arra járó előtt, és rengeteget paráználkodtál. 26Paráználkodtál a szomszédos egyiptomiakkal, a nagy testűekkel, rengeteget paráználkodtál: így bosszantottál engem. 27Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt.
28Az asszírokkal is paráználkodtál telhetetlenül; paráználkodtál, de nem érted be vele. 29Rengeteget paráználkodtál a kalmár káldeusok országával, de ezzel sem érted be. 30Mennyire epekedett a szíved! – így szól az én Uram, az Úr –, hogy mindezt meg tudtad tenni, egy nagy parázna tetteit, 31amikor dombot emeltél minden keresztúton, és magaslatot készítettél minden téren! Csak abban nem voltál olyan, mint a parázna, hogy nem törődtél a bérrel. 32Te házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának! 33Minden paráznának fizetséget adnak, de te magad adtál fizetséget minden szeretődnek: megfizetted őket, hogy jöjjenek hozzád mindenünnen paráználkodni. 34Paráznaságod fordítva történt, mint más asszonyoké: nem teutánad jártak paráználkodni; te adtál bért, és nem neked adtak bért; veled tehát fordítva történt. 35Ezért halld meg az Úr igéjét, te parázna!
Ezékiel megszólalása allegória, ezért az elbeszélés minden pontja képes értelemben értendő. Nem hétköznapi menyegzőről (Ruth 3,9) van tehát itt szó, hanem Isten és a szent nép jegyességéről. Mindennek alapja a bizalom, fonákja pedig az elbizakodottság. Az előbbi hűséget, az utóbbi pedig hűtlenséget jelent az életünkben. Ezért a szó szoros és átvitt értelmében is igaz: „a házasélet legyen tiszta" (Zsid 13,4).
RÉ 143 MRÉ 143
„...áldozatokat...nem akartál..." (Zsid 10,1–10) Zsid 10,1–10
Az ember akar áldozatot, „bűnbakot", aki helyette szenved és hal meg. Lehetetlen, hogy Isten áldozatokban gyönyörködjön (4 és 8). Ő nem áldozatokat és szertartásokat akar, hanem Igéje meghallását, hitet és engedelmességet (Ravasz László), vagyis megtérést és „normális" életet. Mégis, Isten alkalmazkodott a megváltásról szóló kijelentésben az ember gyarló logikájához, de Jézus Krisztusban egyszer és mindenkorra eleget tett a „régi" elvárásoknak, és tökéletes áldozatával eltörölte azokat (9-10). Az áldozat csak árnyéka, az Isten eredeti gondolata szerinti valóságnak, a krisztusi életnek (1). Mi Krisztusé vagyunk örökké.