"Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert rommá lett!" Ez 26
1A tizenegyedik évben, a hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje: 2Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert rommá lett! 3Ezért így szól az én Uram, az Úr: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger hozza hullámait. 4Lerombolják Tírusz várfalait, és ledöntik bástyáit. Lesöpröm róla még a port is, és csupasz sziklává teszem. 5Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén. Megmondtam – így szól az én Uram, az Úr –: a népek zsákmánya lesz! 6A szárazföldön levő falvait fegyverrel irtják ki. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
7Ezt mondja az én Uram, az Úr: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel. 8A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened. 9Faltörő kost szegez várfalaidnak, bástyáidat pedig lerombolja csákányaival. 10Belep a por, amelyet felver tömérdek lova; megrendülnek várfalaid a lovasoknak és a kerekeken gördülő harci kocsiknak a zajától, amikor betör kapuidon, ahogy betörnek egy ostromlott városba.11Lovainak patái utcáidon tipornak, népedet fegyverrel gyilkolja le, hatalmas oszlopaid a földre zuhannak. 12Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és felprédálják áruidat; ledöntik várfalaidat, gyönyörű házaidat lerombolják, a köveket, a gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják. 13Megszüntetem énekeid zaját, és citerád hangja nem hallatszik többé.14Csupasz sziklává teszlek; hálók szárítóhelye leszel; nem építenek fel többé. Én, az Úr, megmondtam! – így szól az én Uram, az Úr.
15Ezt mondja az én Uram, az Úr Tírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok. 16Leszállnak majd trónjukról a tengeri országok fejedelmei mind, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, szakadatlanul rémüldöznek és szörnyülködnek rajtad. 17Siratóéneket kezdenek, és ezt mondják rólad: Jaj, de elpusztultál, te dicsőített város, mely a tenger közepén lakott. A tenger volt az erőssége neki és lakóinak, rettegésben tartották a környékükön lakókat mind! 18Most, amikor elbuktál, rémület fogja el a szigeteket, megriadnak a tenger szigetei, hogy ilyen véged lett. 19Ezt mondja az én Uram, az Úr: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek a lakatlan városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek, 20akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén. 21Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az Úr.
7Ezt mondja az én Uram, az Úr: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel. 8A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened. 9Faltörő kost szegez várfalaidnak, bástyáidat pedig lerombolja csákányaival. 10Belep a por, amelyet felver tömérdek lova; megrendülnek várfalaid a lovasoknak és a kerekeken gördülő harci kocsiknak a zajától, amikor betör kapuidon, ahogy betörnek egy ostromlott városba.11Lovainak patái utcáidon tipornak, népedet fegyverrel gyilkolja le, hatalmas oszlopaid a földre zuhannak. 12Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és felprédálják áruidat; ledöntik várfalaidat, gyönyörű házaidat lerombolják, a köveket, a gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják. 13Megszüntetem énekeid zaját, és citerád hangja nem hallatszik többé.14Csupasz sziklává teszlek; hálók szárítóhelye leszel; nem építenek fel többé. Én, az Úr, megmondtam! – így szól az én Uram, az Úr.
15Ezt mondja az én Uram, az Úr Tírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok. 16Leszállnak majd trónjukról a tengeri országok fejedelmei mind, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, szakadatlanul rémüldöznek és szörnyülködnek rajtad. 17Siratóéneket kezdenek, és ezt mondják rólad: Jaj, de elpusztultál, te dicsőített város, mely a tenger közepén lakott. A tenger volt az erőssége neki és lakóinak, rettegésben tartották a környékükön lakókat mind! 18Most, amikor elbuktál, rémület fogja el a szigeteket, megriadnak a tenger szigetei, hogy ilyen véged lett. 19Ezt mondja az én Uram, az Úr: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek a lakatlan városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek, 20akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén. 21Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az Úr.
Történelmünk során sokszor láthattuk, hogy akik hatalomban, gazdagságban reménykedtek, hogyan veszítették el sokszor egyik napról a másikra reménységük tárgyait, kincseiket. Az ember örök kísértése mások kárán meggazdagodni. Tírusz is azt gondolta, elpusztult Jeruzsálem, a népek kapuja, most az övék lesz minden. Nem számoltak a történelem Urával. Tanuljunk példájából, és gyűjtsünk mennyei kincseket a veszendő földi kincsek helyett!
RÉ 28 MRÉ 28
„…hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan…” (1Jn 2,1–11) 1Jn 2,1–11
Kör-email; egyszerű, hétköznapi ügy, ám a sorok mögött cinizmus, gúnyolódás, kicsinyes gyanakvás, irigység és gyűlölet. Másik példa; egy világhírű művész vendége lehettem nemrég. Elmondta, hogy a szomszédja gyakran kihasítja a kocsija gumiját. - Nézzük ugyanezt a mai Ige gondolatmenetében. - 1. Jézus Krisztus az egyetlen, hatékony pártfogónk, mert ugyanakkor megváltónk is (1-2). - 2. Aki az Ő megváltásában részesült, vagyis aki ismeri Őt és közösségben van Vele, az megtartja az Ő parancsolatait, amelynek lényege a szeretet. Úgy kell élnünk, ahogy Ő élt. Csak a krisztusi, hatékony szeretet által múlik a sötétség a világban (3-8). 3. Akiben gyűlölet van, annak nincs köze Krisztushoz, és sötétségben jár, még ha folyamatosan csöpög is ajkán az áhítat (11). - A mai Ige nem új parancsolatról szól, nem is a régebbi ószövetségi parancsokról, hanem egy egészen régi parancsról, amely Isten eredeti gondolata, amellyel kezdettől fogva teremtette és elrendezte ezt a világot: ez pedig a szeretet.