„Mert olyan támasz voltál Izráel számára, mint a nád…” Ez 29
1A tizedik esztendőben a tizedik hónap tizenkettedikén így szólt hozzám az Úr igéje: 2Emberfia! Vesd tekintetedet a fáraóra, Egyiptom királyára, és prófétálj róla és Egyiptomról. 3Szólj és mondd ezt: Így szól az én Uram, az Úr: Én ellened fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy szörnyeteg, aki ott heverészel a Nílus ágai közt, és ezt mondod: Enyém a Nílus, én alkottam! 4Horgokat akasztok az álladba, pikkelypáncélodhoz ragasztom a Nílus halait, és kirántalak a Nílusból, a Nílus halaival együtt, amelyek pikkelypáncélodhoz ragadtak. 5Kidoblak a pusztába a Nílus halaival együtt, sík mezőre esel, nem szednek föl, és nem temetnek el, a föld vadainak és az ég madarainak adlak eledelül. 6Majd megtudja Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mert olyan támasz voltál Izráel házának, mint a nád: 7Ha kézbe fogtak, összetörtél, és végighasítottad vállukat, ha rád támaszkodtak, összeroppantál, és megroskasztottad derekukat. 8Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Íme, fegyvert hozok ellened, és kiirtok belőled embert és állatot. 9Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém a Nílus, én alkottam! Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. 10Ezért én ellened fordulok és a Nílus ellen. Egyiptom földjét romhalmazzá, csupa rommá teszem Migdóltól Szevénéig, Etiópia határáig. 11Nem jár arra ember, állat sem jár arra; lakatlan lesz negyven évig. 12Egyiptom földjét pusztasággá teszem az elpusztult országok sorában. Városai a romvárosok sorába kerülnek, pusztán maradnak negyven évig. Az egyiptomiakat pedig szétszórom a népek közé, és elszórom őket az országokba! 13De ezt mondja az én Uram, az Úr: Negyven év múlva összegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszóródtak. 14Jóra fordítom Egyiptom sorsát; visszahozom őket Patrósz földjére, eredeti hazájukba, és ott alacsonyrendű királyság lesznek. 15Alacsonyabb rendű lesz más királyságoknál, nem tud többé a népek fölé emelkedni. Kicsivé teszem őket, hogy ne uralkodhassanak a népeken. 16Nem lesz többé Izráel házának a bizodalma, nem emlékeztet arra a bűnre, hogy hozzá fordultak. Akkor megtudják, hogy én, az Úr, Úr vagyok. 17A huszonhetedik évben, az első hónap első napján így szólt hozzám az Úr igéje: 18Emberfia! Nebukadneccar, Babilónia királya nehéz munkát végeztetett haderejével Tírusszal szemben. Mindenkinek belekopaszodott a feje, és feltört a válla, mégsem lett jutalma sem neki, sem haderejének azért a munkáért, amelyet Tírusszal szemben végeztek. 19Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Én most neki adom Nebukadneccar babilóniai királynak Egyiptomot. Elveszi kincseit, zsákmányt ejt, és prédát szerez. Ez lesz haderejének a bére 20azért a munkáért, amelyet végzett: neki adom Egyiptomot, mert nekem szolgált vele – így szól az én Uram, az Úr. 21Azon a napon újra megnövelem Izráel háza hatalmát, te pedig nyíltan beszélhetsz közöttük. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
A büszke és felfuvalkodott Egyiptom népe elleni egyik vád az, hogy nem töltötte be a teremtő szerinti küldetését a népek között. Segítség, támasz, védelem lehetett volna, azzá kellett volna lennie. Mivel nem törődött senkivel, vállalnia kellett Isten ítéletét. Jézus igéjével, Lelke erejével segít, hogy mi hitvalló tanúkként éljünk környezetünkben, gyülekezetünkben, településünk és népünk javára.
RÉ 86 MRÉ 86
„Isten gyermekeinek neveznek minket…” (1Jn 3,1–12) 1Jn 3,1–12
Isten gyermekei vagyunk! Ez három következményt hordoz. - 1. Az Isten gyermekeit a világ nem ismeri el, de felismeri bennük a Krisztust. Ez az igazi missziós helyzet. Mi, mai keresztyének mindent megteszünk azért, hogy elismerjen bennünket a világ, és részesüljünk annak javaiból; ugyanakkor nem ismerik fel bennünk a Krisztust, mert nem lettünk hasonlóvá Őhozzá, ehelyett a világhoz idomultunk (2). - 2. Az Isten gyermekei tiszták (3-9), mert Krisztus és a bűn kirekesztik egymást. Ez nem azt jelenti, hogy a hívő ember nem tud vétkezni, de igenis jelenti azt, hogy az Isten gyermeke felfedezi a kísértést, és menekül az égő házból; ha pedig „megperzselődött" menekülés közben, az neki fáj (!), és a bűnbánat hamujával kezeli azt. A bűn komolyságát nem lehet lealkudni, a ördög hatalmát (10) nem lehet bagatellizálni. – 3. Az Isten gyermekei cselekszik az igazságot, mégpedig úgy, hogy szeretik a testvérüket, kezdve az Úrban testvérükkel, és egymás hite által épülve, önátadó életet élnek minden felebarát felé (11-12