„Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak” Ám 1
Ámósz beszédei, aki a tekóai pásztorok közé tartozott. Ezt látta Izráelről Uzzijjának, Júda királyának, és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében, két évvel a földrengés előtt. 2Ezt mondta: Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből; gyászba borulnak a pásztorok legelői, és elszárad a Karmel teteje.3Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak, mert vas cséplőszánokkal csépelték Gileádot. 4Ezért tüzet bocsátok Hazáél házára, és az megemészti Ben-Hadad palotáit. 5Letöröm Damaszkusz zárait, kiirtom az Áven-völgyből az uralkodót, és Bét-Édenből a fejedelmet. Fogságba megy az arám nép Kírbe – mondja az Úr. 6Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Gázának, mert a foglyokat mind elhurcolták, és kiszolgáltatták Edómnak. 7Ezért tüzet bocsátok Gáza várfalára, és az megemészti palotáit. 8Kiirtom Asdódból az uralkodót, és Askelónból a fejedelmet. Azután Ekrón ellen fordulok, elpusztul a filiszteusok maradéka is, – mondja az én Uram, az Úr. 9Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Tírusznak, mert a foglyokat mind kiszolgáltatták Edómnak, nem törődtek a testvéri szövetséggel. 10Ezért tüzet bocsátok Tírusz várfalára, és az megemészti palotáit. 11Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Edómnak, mert fegyverrel üldözte testvérét, nem ismert irgalmat, szüntelen tombolt haragja, megőrizte dühét mindvégig. 12Ezért tüzet bocsátok Témánra, és az megemészti Bocra palotáit. 13Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg az ammóni népnek, mert felhasogatták Gileád terhes asszonyait, hogy megnöveljék területüket. 14Ezért tüzet gyújtok Rabba várfalán, és az megemészti palotáit harci zajban a csata napján, szélvészben a vihar napján. 15Királyuk fogságba kerül vezéreivel együtt – mondja az Úr.
Teljesen megdöbbent bennünket, keresztyén embereket, hogy Isten így viszonyul az Izráelt körülvevő idegen népekhez. Mi volt az a nagy bűn, amit az Úr nem bocsát meg nekik? Az, hogy újra és újra támadásokat intéztek a kiválasztott nép ellen. Damaszkusz vas cséplőszánnal pusztította el az emberek lakóhelyeit. Jó tudnunk, hogy Jézus Krisztus érdeméért van számunkra bűnbocsánat.
RÉ 141 MRÉ 141
„És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak…” (Jel 5) Jel 5
A Jelenések könyve magyarázatának fontos szempontja lehet, hogy ne a részleteknek adjunk külön-külön jelentést, hanem azt keressük, hogy ezek a látomásbeli részletek együtt milyen üzenetet hordoznak. Ez nem zárja ki persze azt, hogy az egyes részleteknek is lehet szimbolikus, üzenetet megerősítő jelentése. Az ötödik fejezet egyik lényegi üzenete az, hogy bizony sírnivaló: nincs hiteles, igaz ember egy sem (Róma 3,10), legfeljebb nem mindenkiről derült ki minden. Az Ige bátorít: ne sírj! Jézus Krisztus hiteles és igaz maradt. Ő is elfáradt, de nem fáradt meg, nem koszolódott be ebben a világban, sőt győzött az oszló, rothadandó világ felett feltámadásával (5). Egyedül Ő az, aki méltó, hiteles, tiszta; győztes (12) Győzelméből minden népnek jut (9). Ez a győzelem nem valakik felett, hanem a halál felett aratott győzelem, sokakért!