„Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál…?” Ám 6
1Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! 2Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál? 3Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok! 4Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! 5Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. 6Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. 7Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. 8Önmagára esküdött az én Uram, az Úr. Így szól az Úr, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. 9Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. 10Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! – és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az Úr nevét! 11Mert ha az Úr parancsol, darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. 12Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. 13Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnaimot! 14Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza – így szól az Úr, a Seregek Istene –, amely sanyargat benneteket a hamáti úttól a pusztai patakig.
Gyülekezeteink választói névjegyzéke nem lesz azonos az élet könyvébe beírt nevekkel. A formális egyháztagság nem jogosít fel elbizakodottságra. Addig van jogom lenézni egy másik emberre, amíg felemelem őt, mint elesettet. Miért van, hogy néha egy becsületes világi ember jobb, erkölcsösebb életet él, mint némely, magát keresztyénnek nevező ember? Merjük az ige mérlegére tenni a saját életünket!
RÉ 112 MRÉ 112
„…nem tértek meg…” (Jel 9,13–21) Jel 9,13–21
A gyötrelmeket nem Isten hozza ránk, azokban már benne vagyunk Önélküle gyötrelmes minden, legfeljebb különböző módszerekkel egy ideig feledni, vagy csillapítani lehet azokat. Az utolsó időkben ezek a gyötrelmek kínzóak, halálosak lesznek. Az Igében adott a megoldás: meg kell térni az Úrhoz! Lesújtó a diagnózis: elviselhetetlen a gyötrelem, ám az emberek „meg nem csömörülnek" (Ady Endre), meg nem térnek, hanem az Úr helyett életük piramisának csúcsán az arany, az ezüst, a réz, a kő, és a fa áll, vagyis ami kézzel fogható, gyönyörűségesnek tűnő, hatalmat adó evilági valóság (20), és amelynek következménye irigység, gyűlölet, lopás és sokféle parázna hűtlenség (21). Ezek valóban gyötrelmessé teszik az életet. Urunk, adj megtérést népednek, és óvj meg bennünket minden hitványságtól, hogy másokat is Hozzád hívhassunk, a gyötrelmekből a gyógyulásra.