„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” Fil 4,10–23
10Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. 11Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. 12Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. 13Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
14Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, 16mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. 19Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. 20A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.
21Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket a velem levő testvérek. 22Köszöntenek titeket a szentek mind, főként pedig a császár udvarából valók. 23A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!
14Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, 16mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. 19Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. 20A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.
21Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket a velem levő testvérek. 22Köszöntenek titeket a szentek mind, főként pedig a császár udvarából valók. 23A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!
Kérjük Istent, hogy ne csak a szánk ismerje Pál apostolnak ezt a csodálatosan tömör bizonyságtételét. Mindent, örömöt is és bánatot is (a 12. vers értelmében) el lehet hordozni a Krisztusban, ez – így tudjuk – követelmény a hívők közösségében. Ha nem csak „bánatainkat" tartjuk számon, még arra is ad erőt, hogy az örömöt hívő emberként éljük át!
RÉ 508 MRÉ 293
„…őszintén leírta az igaz mondásokat.” (Préd 12) Préd 12
A Prédikátor őszintén leírta halandó életének tapasztalatait, megvallotta a hiábavalóság érzésének szorongatását (8-10). Az istenfélelem lényege ez (13): rádöbbenni halandó létem hiábavalóságára, minél előbb, már fiatalon (1). Aztán mire rám köszöntenek a nem szeretem napok, és ahogy elfogy a földi élet (1), egyre komolyabban veszem az élő Istent, és azt az utat, amit Ő Igéjében (döntéseiben és parancsaiban) kijelölt nekem (13-14). Gyönyörű képekkel festi le az Ige az öregedés folyamatát, egészen a meghalásig; de mindezt az örök élet reménységével teszi (2-7). Számolni a megváltó Úrral, az örök élet Istenével: ez az istenfélelem, és az egyetlen gyógyszer minden hiábavalóságra. Nincs hatékonyabb bölcsesség, legfeljebb csak tele írunk sok könyvet, és felesleges dolgokkal fárasztjuk magunkat és egymást (12).