„…ismerve gondolataikat…” Lk 6,1–11
1Egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. 2A farizeusok közül némelyek megkérdezték: „Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?" 3Jézus így válaszolt nekik: „Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? 4Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak." 5És kijelentette nekik: „Az Emberfia ura a szombatnak."
6Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. 8Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Kelj fel, és állj a középre!" Az felkelt és odaállt. 9Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?" 10És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: „Nyújtsd ki a kezedet!" Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 11Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.
6Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. 8Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Kelj fel, és állj a középre!" Az felkelt és odaállt. 9Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?" 10És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: „Nyújtsd ki a kezedet!" Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 11Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.
Jézus ismerte ellenfeleinek gondolatait, tudta, hogy hibát keresnek benne, de nem akart nekik feltétlenül tetszeni. Meggyógyította a beteget, és ezzel provokálta a gonosz szívűeket. Ha Jézus mellett állunk, mi sem tehetünk mindig mindenkinek a kedvére, akármennyire szeretnénk is. Előfordulhat, hogy keresztyén értékeken álló magatartásunk ellenségeskedést vált ki. Kérjük Urunkat, hogy Lelke által ő győzze meg a mi ellenségeinket.
RÉ 238 MRÉ 368
„Tégy úgy, mintha…” (2Sám 14,1–20) 2Sám 14,1–20
Jóáb ezt tanácsolja a tekóai asszonynak: „tégy úgy, mintha...". Itt minden színlelt, kivéve a zűrzavart. Dávid Fia, Absolon megölte a saját húgával, Támárral paráználkodó Amnónt (13. fejezet). Majd Dávid maga is a paráznaság és gyilkosság bűnébe zuhant. Dávid körül ügyeskedik az agyafúrt, velejéig érdekember hadseregparancsnoka: Jóáb, aki számításból ki akarja békíteni Dávidot és Absolont. Egy felbérelt özvegyasszony eljátszott példabeszéde próbálja ezt a célt elérni. Dávidot megindítja az asszony története, amelyben a testvérét nem szándékosan meggyilkoló másik fiának kér irgalmat. Amikor Dávid megkegyelmezett az ismeretlen bűnösnek, akkor tárul fel a színlelt történet valódi értelme: a király tegye ugyanezt saját gyilkos fiával is, mert az irgalomnál nincs nagyobb dolog, hiszen amíg Isten nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon távol az Úrtól (14). Itt minden színlelt, zűrös, akárcsak körülöttünk. Az ember megváltásért kiált ebben a világban, ahol számos dolog olyan, mint a lufi: a gondolatok és az érzelmek, a nevetés és a sírás ugyanúgy, mint a rideg keménység, minden valami érdeket szolgál, leplezve a zűrzavart. „Jövel, Uram Jézus!" (Jelenések 22,20)