előző nap
következő nap

"nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt" Lk 15,1–10

1A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. 2A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." 3Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: 4"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."
8"Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? 9És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. 10Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."

Jézus bűnösöket fogad magához. Ami a farizeusoknak bosszússág, számunkra öröm. Hiszen azért lehetünk Jézussal, mert ő minket, bűnösöket magához fogad. Kitart-e örömünk akkor is, amikor nem rólunk van szó, hanem más bűnösöket is magához enged az Úr? Nem válunk-e farizeusokká, mikor új bűnösök térnek be Isten népébe? Örömmel fogadjuk-e gyülekezeteinkben az újakat? Isten előtt az a kedves, ha ilyenkor is tudunk osztozni az angyalok örömében.

RÉ 215 MRÉ 375

„És ha nekem tetsző életet élsz, ahogyan élt apád, Dávid…” ( 1Kir 9) 1Kir 9

Ez a kegyelem. Mennyire jelen van Krisztus az Ószövetségben is. Dávid életének végső összegzése ez: az Úrnak tetsző életet élt. Pedig Dávid élete, minden Istennek tetsző cselekedete mellett tele volt botlásokkal, sőt, igen súlyos eltévelyedésekkel. Ebből következően, ha a mai Ige, és a törvény logikája szerint ítélnénk meg Dávid életét, akkor őt ki kellett volna irtani Isten népe közül; példabeszéd, és gúny tárgyává kellett volna tenni, hogy íme így jár, aki letér az Úr útjáról (7). De mégis, Dávid az Úr választottja volt. Ezért Isten krisztusi vetületből tekint Dávid életére. Ma reggel, út közben, váratlanul lencsevégre kaptam egy vonatot, amely a főúttal párhuzamosan közeledett felém. Magam is elcsodálkoztam, hogy sokféle mozgás és zötyögés ellenére milyen tökéletes lett ez a fotó, háttérben az őszi fák pompájával. A krisztusi vetület olyan, mint egy tökéletes fotó: elfedi a valóság sebeit és vétkeit, de nem olyan, mint ahogy a modelleket fotózzák, mert Igénkben nem a valóság megszépítéséről van szó, hanem valóságos kegyelemről, amely nemcsak elfedezi a bűnöket, hanem meg is tisztít, és valósággal „széppé” formál.