"Abban az időben nem volt király Izráelben" Bír 17
1Volt Efraim hegyvidékén egy Míká nevű ember. 2Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg az Úr, fiam! 3Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, ezt mondta az anyja: Ezt az ezüstöt én arra szántam, hogy az Úrnak szentelem a fiamért: készítsenek belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért visszaadom neked. 4De a fiú újból visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az ötvösnek, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került.
5Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. 6Abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. 7Volt egy ifjú lévita Júda nemzetségéből, a júdai Betlehemből, de jövevény volt ott. 8Elindult azért ez a férfi a júdai Betlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim hegyvidékére, a Míká házához. 9Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Lévita vagyok, a júdai Betlehemből; megyek, míg alkalmas helyet találok, hogy ott tartózkodjam. 10Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évenként tíz ezüstöt, egy rend ruhát és élelmet. A lévita belement. 11Úgy döntött a lévita, hogy ott marad annál az embernél. Az pedig olyannak tekintette az ifjút, mint a saját fiát. 12Míká tisztébe avatta a lévitát, s így az ifjú a papjává lett, és Míká házában élt. 13Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az Úr, mert egy lévita lett a papom.
5Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. 6Abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. 7Volt egy ifjú lévita Júda nemzetségéből, a júdai Betlehemből, de jövevény volt ott. 8Elindult azért ez a férfi a júdai Betlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim hegyvidékére, a Míká házához. 9Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Lévita vagyok, a júdai Betlehemből; megyek, míg alkalmas helyet találok, hogy ott tartózkodjam. 10Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évenként tíz ezüstöt, egy rend ruhát és élelmet. A lévita belement. 11Úgy döntött a lévita, hogy ott marad annál az embernél. Az pedig olyannak tekintette az ifjút, mint a saját fiát. 12Míká tisztébe avatta a lévitát, s így az ifjú a papjává lett, és Míká házában élt. 13Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az Úr, mert egy lévita lett a papom.
Egy hívő izráeli ember hibát hibára, vétket vétekre halmoz, egy lévita pedig ehhez segédkezik. Mindez azért történhetett meg, mert akkoriban nem volt még király, aki a rendet és a törvényeket betartathatta volna. Minden jó szándék ellenére a mi életünk is összezavarodik, ha Krisztus királyi uralma nem érvényesül. Tetteinket és életünket a szeretet törvénye és az egyház tanítása alapján kell élnünk, és a Bibliában szüntelenül az ő akaratát kell keresnünk.
RÉ 140 MRÉ 140
„Ne nyúlj hozzá…” (Kol 2,16–23) Kol 2,16–23
Megzavarták a Kolosséban élő testvéreket, elirigyelték Krisztusban örvendező hálájukat, szabadságukat, bizonyosságukat. A mások hite és öröme feletti irigység félelmetes, és bizony fenyegeti Isten népét; erőszakosan határozottá tesz! Csak ne legyetek olyan bizonyosak az üdvösségben, mondták ezek; mert ezt és ezt meg kell tartani; ezt és ezt pedig nem szabad. Sajnos, nekünk csak ennyi üzenetünk van a világ felé, azóta is: nem szabad, ne tegyétek, ne nyúlj hozzá; illetve ennek másik oldala, ezt kell tenni, mert baj lesz, „odacsap" az Isten! Mindig van, aki megmondja a „tutit", még a kegyességben, az igeértésben is. A gyengébbek már megijedtek, és igyekeztek eleget tenni mások elvárásainak; de az ilyen felfuvalkodottan bölcs erőszakosság (18) hatása lehet a „csak azért sem" ellenállása is. Valaki említette, hogy ha neki valamit határozottan szajkóznak, már csak azért sem tudja elfogadni, és az ellenkezőjére áll be a szíve és az értelme. Jézus Krisztus megfosztotta az életet, a „világ elemeit" (20) azok mindenfajta pozitív és negatív előjeleitől, és ételeket, napszakokat, ünnepeket, szabályokat tört szét ezzel (16). Ettől kezdve mindent szabad, ami Krisztushoz visz közelebb!