„...amilyen még a pogányok között sem fordul elő…” 1Kor 5
1Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 2Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett. 3Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. 4Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, 5átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.
6Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 7Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. 8Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.
9Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 10De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? 13A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!
6Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 7Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. 8Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.
9Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 10De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? 13A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!
A korinthusiak olyan erkölcstelenséget tűrtek meg maguk között, amit még a hitetlen görögök is elfogadhatatlannak tartottak. Ez az igeszakasz az önkritikára és bűnbánatra hívja fel a figyelmünket. Hogyan várhatjuk el azt a hitetlenektől, hogy felfigyeljenek az általunk képviselt evangéliumra, ha közben botrányos erkölcstelenségek esnek meg a köreinkben? Sajnos ilyenekre mindannyian tudnánk példákat idézni: Urunk, irgalmazz nekünk, bűnösöknek!
RÉ 223 MRÉ 305
„… míg jelentés nem ment Dáriushoz…” (Ezsd 5) Ezsd 5
Miért jelentjük fel a másikat? Mert a rend és az igazság lelkesen-lelketlen hívei vagyunk, vagy egyszerűen „csak" azért, mert zavar a másik, és meg akarjuk semmisíteni? A rend és az Isten akarata szerinti igazság persze vitathatatlanul fontos, de ettől kezdve beindul a paragrafusok embertelen gépezete. - Ki az, aki a feljelentést teszi? Tattenaj, a perzsa király folyamon túli tartományának felügyelője. Ide tartozott Szíria és Palesztina. - A feljelentés konkrét oka? Minden építkezés gyanús, miért, miből, hogyan? Hát még egy templom építése? Nem vezet ez a megerősödés előbb utóbb a birodalom elleni lázadáshoz? - Milyen lélek van a feljelentőben? Ennek a kérdésnek a megválaszolását rábízom az olvasóra. - Ki védi a feljelentettet? Őket mindig az Úr védi, mert Ő mindig a kitaszítottak oldalán áll. Éhezőket elégít meg; hatalmasokat, gőgösöket szór szét (Lukács 1,46-56). Ez nem azt jelenti, hogy igazat is ad nekik! Az övéinek ügyét pedig mindezeken túl még győzelemre is viszi. Szép távlatok: megvéd, megigazít (noha nincs igazunk), és győzedelmet ad. Aki ilyen távlatokkal rendelkezik, annak nincs szüksége arra, hogy feljelentse a másikat, inkább arra van indíttatása, hogy a gonoszt jóval győzze meg (Róma 12,21).