„Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!" ApCsel 26,19–32
24Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz." 25Pál azonban így válaszolt: „Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. 26Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. 27Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." 28Agrippa így szólt Pálhoz: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!" 29Pál pedig így válaszolt: „Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül."
30Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. 31Távozóban így beszélgettek egymás között: „Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember." 32Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: „Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz."
Tűz. Pál nagyon szeretett Krisztus tanítványa lenni. Örömmel tartozott Urához, és a fogságot is vállalta érte. Lelkesedés volt hitében, tűz volt abban, ahogy másokat igyekezett meggyőzni. Adjunk hálát a lelkesen misszionáló testvérekért és imádkozzunk a megfáradt hitűekért. Te tudnád őszintén arra kérni Istent, hogy mások olyanná legyenek, amilyen te vagy?
RÉ 458 MRÉ 463
„Semmi se takarja meztelenségedet…” (Ézsaiás 47) Ézsaiás 47
A babiloni birodalom minden megnyilvánulása arra utalt: „Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más" (10), majd én segítek magamon (12); tervezek, stratégiát építek; bölcsességemmel, tudományommal (10), és sokféle vallásommal - „varázslásommal" (9) sikeresen megoldom a dolgaimat. Kell tervezni, bölcsességet kérni, a tudomány felé kinyílni, ezek nélkülözhetetlenek, de csak ha az Úr kezéből várjuk a döntő megoldást, akin kívül valóban nincs más (45,21). Babilon szó szerint azt mondta, amit csak az Úr mondhat magáról: „csak én vagyok". Mi pedig csak az Úr által lehetünk igazán valakikké. Nem becsüljük le az emberi küzdelmet, bölcsességet, tudást, de ha elfelejtjük, hogy mindezeket Istentől kaptuk; ha birodalmi méretekben, vagy egyéni hatalmak keretei között ezzel visszaélünk, sokak nyomorúságát okozva (6); ha elfelejtjük, hogy az Úr eszközei vagyunk sikereinkben is, akkor hirtelen és csúfosan lekopaszodhat, lemeztelenedhet az életünk (2-3)*
* Babilon hatalmat kapott, de nem tudta, hogy az Úrtól van a sikere. Noha Babilon Isten ítéletének eszköze volt, a hűtlen Júda felett, de egyszerre csak át akarta venni az ítéletet az Isten kezéből, ezért irgalmatlanná lett Isten népéhez (6). Aki irgalmatlan, az ítélet alatt van, és előbb-utóbb porba hullik. Egy kopasz, árva, hegyes végű ágat láttam egy dús lombú fa koronájából kiágaskodva, mögötte pedig a tiszta égboltot. Urunk öltöztess fel Krisztus irgalmával bennünket.