„…énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” Mk 8,31–9,1
31És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 32Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; 33ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."
34Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. 35Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? 38Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."
1Azután így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal."
RÉ 290 MRÉ 352
„… Gondolj nyomorúságodra… mindig erre gondol, és elcsügged az én lelkem.” (JSir 3) JSir 3
Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok” (GYÖKÖSSY ENDRE). Amíg az ember a nyomorúságára tekint, halálosan elcsügged a lelke (19), és Istennek is csak az ellenséges haragját látja (1-19). A fordulat akkor adatik, amikor az ember az Úrra tekint (21), megadja magát Őneki (27-30), és csendben vár az Ő szabadítására (21-39). Ezután már rendben lesz a „tekintet” sorrendje: - aki ugyanis az Úrra nézett, - az utána bűnbánattal mindig magára tekint (40), - majd újból az Úrhoz fordul, nemcsak magáért, hanem a „városért” is (49-58); - csak ezután szemléli meg alaposan ellenségeit (59-66), és ha még maradt indulat benne irántuk, akkor ezt az indulatot nyugodtan szórhatja az Úr elé (nem pedig ellenségeire). Az Úr majd intézi a többit: az Úr majd perli perünket, és megváltja életünket (58). Mire, kire nézel?