előző nap
következő nap

„Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek…” Zsolt 141

1Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! 2Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat! 3URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! 4Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. 5Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. 6És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. 7Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. 8De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! 9Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! 10A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.
Legyen ez része naponkénti imádságainknak is, hiszen olyan korban és világban élünk, amikor és ahol számtalan kísértéssel kell szembenéznünk. A körülöttünk élő „gonosztevők" sikerei, a szappanoperák-sugározta „édes élet" által kínált látszatboldogság sokakat visz tévútra. Nekünk azonban nem kell velük együtt elbukni, hiszen van megértő Főpapunk, „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett..., járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához" (Zsid 4,15–16).

RÉ 305 MRÉ 176

„…épüljetek fel lelki házzá…” (1Pt 2) 1Pt 2

Leragadtam a képnél: Isten népének lelki házzá kell felépülnie. Jézus Krisztus egyik példázata toronyépítésről szól (Lukács 14,28). Talán nem is a számvetés a leglényegesebb ebben a példázatban, mint inkább az a tény, hogy a mi Urunk toronyról beszél és nem viskóról. Épüljünk fel ilyen lelki házzá, toronnyá. Minden tornyunk erre figyelmeztet. Tornyot, vagy szánalmas viskót látnak, ha ránk tekintenek? Régi bakterházak roskadoztak sokáig a vasútvonalak mentén, de a fénysorompós  technika megjelenésével lakatlanok, elhagyatottak lettek, ezért el is dózerolták jó részüket. A jeladó tornyok azonban ma is állnak, még akkor is, ha más a funkciójuk egy megváltozott világban. A viskó összedől, a torony azonban áll, mert látható, tiszteletre méltó, mert másokat is panorámával ajándékoz meg, mert tudja, hogy az ég nálánál is magasabban van. Felépülhetünk lelki házzá, mert megtapasztaltuk, hogy jóságos az Úr (1-3). Messziről látható karcsú toronnyá kell emelkednünk, ahol minden építőkő megtalálta a helyét. Ennek a toronynak a tartása Krisztus (6).